Ha az egy főre eső társadalmi juttatások szintjét vásárlóerő-paritáson mérjük, megállapítható, hogy 2001-ben a magyarországi érték az Európai Unió 15 tagállama átlagának egyharmadát tette ki. Az egyes országok között természetesen tekintélyes eltérések mutatkoztak: ugyanez a mutató például Portugália esetében a belgiumi érték felét jelzi, s csupán elhanyagolható különbség mutatkozott Franciaország, Svédország, s a mindkettőjüket megelőző Németország között.
Magyarországon a szociális ellátásra fordított összes (adminisztrációs költségeket is tartalmazó) kiadás 2001-ben a bruttó hazai termék (GDP) 19.8 százaléka volt, s ez az arány 7.7 százalékkal maradt el az unió átlagától. A tagországok közül ehhez hasonló részesedést mutattak ki Spanyolországban, Luxemburgban és Portugáliában, alacsonyabbat Írországban (a tagjelöltek közül pedig Szlovákiában).
Magyarország a juttatások nagyobb hányadát fordítja családi és rokkantsági ellátásokra, mint a 15 tagállam - emellett a munkanélküliség és az elhunytak után hátramaradottak ellátásainak alacsonyabb százalékos aránya a szembeszökő. A betegséggel, egészséggondozással, az öregséggel kapcsolatos juttatások részesedése viszont közel azonos.
Hazánkban a bevételek közel 60 százalékát a társadalombiztosítási hozzájárulások adják. Ez az arány megfelel az EU-ban számított aránynak. Eltérés van viszont a hozzájárulás szerkezetében: Magyarországon lényegesen nagyobb a munkáltatói tb-járulék aránya, mint az unió tagállamaiban, és némileg alacsonyabb az államháztartási hozzájárulás százalékos részesedése.








