A legtöbb dolgozó nem tudja: ezekben az esetekben bukhatod a táppénzt

Az egészséget nem veszélyeztető és a biztonságos munkavégzés alapvető követelményeit törvény határozza meg, valamint kimondja, hogy munkáltató felelős ezek megvalósításáért.

Kevesen tudják, de a munkahelyi baleset és az üzemi baleset fogalmai nem ugyanazt az esetet takarják, és a megsérültek gyakran egyenlőségjelet tesznek a kettő közé. Munkabaleset az a baleset, amely a munkavállalót a szervezett munkavégzés során vagy azzal összefüggésben éri, annak helyétől és időpontjától és a munkavállaló (sérült) közrehatásának mértékétől függetlenül.

A munkabaleset és az üzemi baleset hasonló tartalmú fogalmak, ám ez utóbbi társadalombiztosítási ellátás szempontjából közelíti meg az eseményeket, és inkább a baleseti ellátásra és az egészségkárosodás mértékének megfelelő járadék megállapítására koncentrál. Az Államkincstár oldalán így foglalják össze:

Üzemi baleset esetén a munkavállaló az egészségbiztosítás baleseti ellátásaira válik jogosulttá: például baleseti ellátásre, baleseti táppénzre, baleseti járadékra.

Nem minden baleset, ami annak látszik

Persze nem minden esetben minősül egy munkahelyen történt baleset üzemi balesetnek. Amennyiben a sérült alkoholt vagy kábítószert fogyasztott, ha az eset munkahelyi rendbontás következménye, vagy engedély nélkül végzett munka során következett be. De úti balesetek esetén abba is beleköthetnek, ha valaki nem a legrövidebb útvonalon közelítette meg a célt, vagy indokolatlanulmegszakította az utat.

Érdemes még tudni az is, hogy semmiféle ellátásre vagy kártérítésre nem jogosult az, aki a sérülést szándékosan okozta, illetve szándékosan nem, vagy csak késleltetve vette igénybe az orvosi segítséget.

A folyamatos stressz is van olyan veszélyes, mint egy baleset

De nem csak testileg nyomorodhat meg egy munkavállaló, hanem pszichikailag is, nagy kérdés, hogy a vezetők eléggé felmérik-e, hogy milyen vagyontárgyak vannak a gondjaikra bízva: a pénz, tárgyi eszköz mellett a munkatársak épsége, egészsége is az, már vállalati szinten is, és különösen társadalmilag. A "megnyomorítás" látható eseteivel könnyebben szembesülünk, a lelki eredetűekkel ("Kicsinál a főnök!") már kevésbé, pedig a nagy mértékű depresszió egyik gyökere gyakran a munkahelyen ássa be magát.

A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (Mvt.) alapelvként rögzíti, hogy a munkáltató felelős az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés követelményeinek megvalósításáért. [Mvt. 2. § (2)] Ennek során jóval könnyebb a fizikailag is megfogható feltételekre koncentrálni (védőkesztyű, védőszemüveg, védőital stb.), 

-vázolta a helyzetet Baksai Zoltán munkajogi szakokleveles tanácsadó, adatvédelmi tisztviselő. A sokszor idézett mondás szerint "az öngyilkosság egyetlen társadalmilag elfogadott formája az, ha halálra dolgozod magad". Mindaddig, ameddig sok helyen az állandóan túlórázó, a munkát rendszeresen hazavivő, a szabadságát soha ki nem vevő munkavállalót példaként állítják mások elé, addig sajnos nehezen változik meg bármi is. Pedig valószínűleg az is keveseket vigasztalna, ha tudná, hogy a munkáltatója majd a saját halottjának fogja tekinteni.

A jogalkotó előírhatja például, hogy évente legalább 14 nap egybefüggő távollétet biztosító szabadságot kell kiadnia a munkáltatónak, mert ennyi rekreáció biztosan kell ahhoz, hogy valaki feltöltődve térjen vissza. De ha közben is jönnek a munkával kapcsolatos telefonok, a szabadságot nem pihenéssel, hanem másodállásban tölti a munkavállaló, vagy igénybe sem veszi a szabit, mert negatív légkört alakítanak ki az ilyen hosszú időre távol lévőkkel szemben, akkor a törvénybe foglalt jó szándékú cél nem tud megvalósulni. Az egyébként kiengedhető "gőz" bent marad, és valahol megkezdi a rombolást.

Évekkel ezelőtt megjelent egy fontos tanulmány (Harvard Business Review) amely azt kutatta, miként hat, ha kötelezővé tesszük a szabadidőt. Tanulságos, de nem (vagy nehezen) szivárog be a vállalati kultúrába. Mert ez - mint a cikk is írja - nagyon nehezen változtatható.