A "devizahitelesek" nem végtörleszthetnek? Nincs egyetértés a bankok között

A végtörlesztésről szóló, 2011. évi CXXI. törvény így fogalmaz: "200/B. § (1) A Magyar Köztársaság területén lévő lakóingatlanon alapított zálogjog vagy a Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetéséről szóló 2004. évi CXXXV. törvény 44. §-a alapján vállalt állami készfizető kezesség fedezetével fogyasztóval kötött deviza alapú kölcsönszerződés alapján teljesített teljes előtörlesztés (a továbbiakban: végtörlesztés) esetén a pénzügyi intézmény - amennyiben a (2) bekezdésben meghatározott feltételek teljesülnek - a végtörlesztés forint összegének meghatározásakor svájci frank esetén 180 HUF/CHF, euró esetén 250 HUF/EUR, japán jen esetén 200 HUF/100 JPY árfolyamot alkalmaz."

Sem ezen jogszabály, sem pedig a hitelintézeti törvény nem tartalmazza azonban a "deviza alapú jelzáloghitel" definícióját, így értelmezés kérdése, a szintén "deviza alapú", de a szakmai szóhasználatban ezektől megkülönböztetett devizahitelekre is vonatkozik-e a törvény.

Az Index kérdéseire küldött banki válaszok alapján úgy fest, szintén kiszorulnak a végtörlesztésből azok a devizaadósok, akik nem devizaalapú, hanem tényleges devizahitelt vettek fel. Az adósok egy-két százalékát, összesen néhány tízezer embert érintő probléma az Index szerint azért is érdekes, mert az ő hátrányos megkülönböztetésük közgazdaságilag teljesen alaptalan. Köztük és az úgynevezett devizaalapú adósok között csupán az a különbség, hogy a havonta törlesztendő devizát nem a bank veszi meg helyettük a forintban befizetett törlesztőből, hanem ők kell, hogy megvásárolják és elutalják bankjuknak a devizát. Az árfolyamok-, illetve a kamatok és egyéb költségek változásának ugyanakkor ugyanúgy ki vannak téve, mint mindenki más, mert többségük jövedelme forintban keletkezik.

Ugyan egy részük önszántából választotta ezt a lehetőséget, hiszen így elkerülhették a bank által alkalmazott eladási és vételi devizaárfolyamok közötti vaskos különbséget, illetve szabadon, nekik kedvezően bármikor vehettek akár a szükségesnél is több frankot jó átváltási árfolyamok esetén. Többségük azonban nem "spekulatív céllal", hanem kényszerből adósodott el ebben a formában. Õk főként olyanok, akik valamelyik bank által finanszírozott újépítésű ingatlanba költöztek, és egyszerűen nem választhattak más finanszírozót, vagy más finanszírozási formát. (Rájuk egyébként nem vonatkozik a fix árfolyamon való törlesztés lehetősége sem.)

Ennek a körnek a kizárása azonban mégsem teljesen lefutott, mivel a hitelintézeti törvény akár nekik kedvezően is értelmezhető. Az Index úgy tudja, több bank jogi osztályán mérlegelik azt, hogy bevonják-e vagy sem ezeket az adósaikat a kedvezményezettek közé.