90 ezren késnek legalább 3 hónapja a hiteltörlesztésükkel

Az új jelentés az elmúlt időszak részletesebb folyamatelemzése helyett nagyobb mélységgel foglalkozik a felmerülő kockázatokkal. A sorozat első darabja a pénzügyi szektor 2009. évi teljesítményét értékeli, kockázati horizontja 2010 végéig terjed.

A magyar pénzügyi szektor kockázatai a 2008. szeptembert követő fél évben tapasztalt rendkívüli helyzethez képest számottevően mérséklődtek, de szintjük továbbra is jellemzően jelentős, illetve magas kategóriájú. A magyar gazdaság konjunkturális helyzete, egyensúlyi teljesítménye és finanszírozhatósága, ennek nyomán pedig a pénzügyi közvetítőrendszer likviditása érdemben javult. A további gyors kibontakozást azonban több tekintetben is kedvezőtlen folyamatok és egyensúlytalanságok akadályozzák, és változatlanul számolni kell a nemzetközi piaci körülmények időközönkénti érdemi romlásával is.

A pénzügyi szektor kockázatai ma főként a hitelpiaci területen összpontosulnak. A bankrendszer 2009-ben nagyarányú portfólióromlási folyamaton ment keresztül, de megőrizte számottevő jövedelmezőségét, és több fontos strukturális mutatója jelentősen javult, beleértve a hitel/betét-arány, az eszközoldali likviditás, a lejárati transzformáció, és a nyitott devizapozíciók mértékét.

A bankok tőkeellátása az év során javult, ám a nagy hitelkockázatot hordozó devizahitelek állományi súlyát nem sikerült érdemben csökkenteni. A bankok legnagyobb 2010. évi kockázata a portfólióminőség további romlásával kapcsolatban az értékvesztés-képzési szükséglet bizonytalan alakulásának, illetve a hitelkockázati költségek előtti nyereség várható csökkenésének együtteséből adódik. Utóbbit illetően várható, hogy 2010-ben a kereskedési nyereség a kiemelkedően kedvező előző évi eredménytől elmaradóan fog alakulni.

A szövetkezeti hitelintézetek jövedelmezősége 2009-ben csak mérsékelten romlott, de az értékvesztési fedezet számottevően csökkent. Ezért a 2010. évi kockázatok közül kiemelkedik a jövedelmezőség további jelentős csökkenésének veszélye, amely az említett fedezet pótlására, illetve a vállalati szektor irányában történt hitelexpanzió nyomán felmerülhető értékvesztési szükséglet nyomán alakulhat ki. A szövetkezetek hitelbiztosítéki fedezettsége ugyanakkor magas szintű, piaci kockázatai korlátozottak, és likviditási helyzete is kedvező.

A válság mindeddig a gyenge helyzetű ingatlan- és gépjárműszektort finanszírozó pénzügyi vállalkozásokat sújtotta leginkább. 2009-ben ez az alszektor egésze veszteséges volt, ami a pénzügyi vállalkozások fő kockázatát is meghatározza. A pénzügyi csoportokhoz tartozó szolgáltatók esetében a negatív eredmény a csoport jövedelmezőségét csökkenti, és az újratőkésítés terhe is a csoportra hárul. A független vállalkozások esetében a veszélyeztetettség jóval nagyobb, mert kérdéses, hogy a negatív jövedelmezőségű, tőkehiányos szolgáltatók képesek lesznek-e a közeljövőben új tőkét, illetve finanszírozást szerezni.

Az összes hitelpiaci szolgáltató hiteleinek minősége 2009-ben jelentős ütemben romlott. Az év végén az összes hitelnek a szerződések darabszámát tekintve nagyjából egyharmada, állományi arányok szerint pedig egyhatoda késedelmes volt. Ugyanekkor a teljes állománynak a szerződések darabszámát tekintve egyötöde, állományi arányok szerint 7,4%-a 90-napon túl késedelmes, vagyis az általánosan elfogadott nemzetközi minősítési gyakorlat szerint nem-teljesítő volt. 2009-ben a teljes hitelállománynak becsült számítások alapján mintegy 3,5-4%-a veszett el a minőségromlási folyamat következtében. Emellett a minőségromlás egy részét elfedi az újratárgyalt hiteleknek az állomány mérete szerint ötszörös, az állományi arányok szerint pedig négyszeres gyarapodása. Az utóbbi két évben több mint 30 ezer lakóingatlan került végrehajtási vagy egyéb tartozásrendezési, illetve követelés-értékesítési eljárás alá.

A hitelportfólió minőségével kapcsolatban a hitelezők fő kockázata 2010-ben az, hogy adósaik jövedelmi-pénzügyi helyzete az év során nem javul, sőt, a munkanélküliségi és a vállalati csődráta tovább nőhet. Ebben az esetben a 2009. évihez hasonló mértékű értékvesztési szükséglet várható. A hiteladósok fő kockázata pedig az, hogy a már kibontakozott tartozásbehajtási folyamat során több tízezer további hiteladós veszíthetné el a biztosítékul lekötött vagyontárgyait, a legrosszabb esetben lakóingatlanát. Különösen veszélyeztetettek annak a 90 ezer lakossági jelzáloghitel-szerződésnek az adósai, amelyek esetében 2009 végén 90 napon túli fizetési késedelem állt fenn.

A biztosítási alszektor egészében véve stabil működési feltételekkel és pénzügyi helyzettel rendelkezik, magas jövedelmezőségű, és évről-évre számottevő belső tőketöbbletet termel. Ennek fényében az utóbbi két évben, főként az életágon kialakult jelentős keresletcsökkenés, amelyet nagyrészt a gazdasági tevékenység és a tőkepiac ciklusa magyaráz, a biztosítók túlnyomó része számára különösebb megrázkódtatás nélkül elviselhetőnek tűnik. Az alszektor aktuális fő kockázata szerkezeti jellegű: az üzleti részarány szempontjából jól megalapozott intézmények mellett létezik egy, a gazdaságos üzemméretet még el nem ért, részben viszonylag új alapítású szolgáltatói kör, amelynek felfutását a gazdasági-pénzügyi válság kedvezőtlen körülményei érdemben hátráltatják.

A befektetési vállalkozások 2009-ben csökkenő forgalmak és állományok ellenére is magas jövedelmezőséget és tőkemegfelelést értek el. A kedvező üzleti eredmény a 2009. március közepét követő tőkepiaci fellendülés következménye. Kérdés, hogy 2010-ben fenntartható lesz-e az említett, egyszeri vonásokat mutató tőkepiaci konjunktúra, illetve hogy piaci korrekció esetén mennyire lesz lehetséges a tranzakciós és állományi volumeneket fenntartani, hogy a szolgáltatók a kieső kereskedési eredményeket és árfolyamnyereséget pótolhassák.

Az alapkezelőkre bízott vagyon 2009-ben lendületesen gyarapodott, részint számottevő nettó tőkebeáramlás, részint pedig az év II. negyedétől jelentősen kedvezőre fordult tőkepiaci környezet nyomán képződött hozamok következtében. Ebben az alszektorban főként a portfóliókezelési ágazat magas koncentrációjában, illetve az intézményi vagyonokat kezelő szolgáltatók kiválasztásának a pénzügyi csoportok működéséhez kapcsolódó kötöttségeiben láthatók a piac hatékonyságát csökkentő kockázatok.

A pénztárak 2009-ben kedvező eredményeket értek el, mert az előző évi erősen negatív hozamteljesítményüket a tőkepiac újbóli fellendülésére támaszkodva gyakorlatilag megfordították. Az alszektor folyó évi átlagos hozamszintje kiemelkedően magas pozitív értéket vett fel, a pénztári vagyon pedig egy év alatt egyharmaddal bővült. E siker ellenére a pénztáraknál jelentős kockázat a nem kielégítő magán-nyugdíjpénztári hozamteljesítmény veszélye, tekintettel arra, hogy a rendszer létrejötte óta a teljes pénzáramra számolt átlagos hozamráta reálértékben ma is enyhén negatív.

A gazdasági-pénzügyi válság körülményei között a megelőző években megszokottat jelentős mértékben meghaladó számú, súlyú és gyakoriságú esemény merült fel a tisztességtelen piaci magatartás körében. Ezek közül - a teljesség igénye nélkül - kiemelkednek a veszélyeztetett adósok kezelésével kapcsolatos, illetve a hitelpiaci szolgáltatók üzleti magatartásával összefüggő problémák, valamint több alszektorban előforduló módon a kifogásolható ügynöki gyakorlatnak a legutóbbi 1-1,5 évben tapasztalt terjedése.

Forrás: Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete