Hogyan lehetne visszafogni a robbanó magyarországi devizahitelezést?

nincs az adott devizában keletkező bevétele, csak kiadása. A lehetséges kockázatok pénzügyi stabilitási következményeire az MNB már számos alkalommal felhívta a figyelmet.

Magyarországon a devizahitelezéshez kapcsolódó kockázatok elsősorban egy hiteles költségvetési kiigazítás elmaradásakor, a piaci folyamatok által kiváltott árfolyam- és hozamkorrekció esetén okozhatnak számottevő veszteséget az ügyfeleknek és a hitelkockázat megnövekedésével a bankrendszernek is. Tehát a devizahitelezéshez kapcsolódó kockázatok hatékony csökkentését leginkább a fiskális konszolidáció szolgálná. Ennek elmaradása esetén a devizahitelezés növekedési ütemének megfékezésére a pénzügyi stabilitásért felelős három intézménynek (Magyar Nemzeti Bank, Pénzügyminisztérium, Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete) rendelkezésére állhatnak bizonyos eszközök. Ezen eszközök alkalmazása a hatásvizsgálatok függvényében valósulhat meg - olvasható a jegybank pénzügyi stabilitási jelentésében.

A magyar bankok a külföldi intézményektől a külföldi kamatszintek, illetve a magyar intézmény hitelminősítése által meghatározott feltételek alapján devizaforrásokhoz jutnak, melyet a magyar vállalati és lakossági ügyfeleknek forintban helyeznek ki. Az ügyfelek a mindenkori forint/deviza árfolyam függvényében forintban törlesztik a kölcsönt, a bank pedig devizát fizet vissza a külföldi intézménynek. A magyar bankok tehát az ügyfelekre hárítják az árfolyamkockázatot, ezért egy jelentősebb árfolyammozgás a fedezetlen devizaadóssággal rendelkezők törlesztési terhének számottevő emelkedéséhez vezethet.

Ez egyrészt az ügyfelek hitelképességének romlásán keresztül a banki hitelveszteségek növekedésében csapódhat le, másrészt a hitelkereslet visszaesésén és a bankokba vetett bizalom esetleges csökkenésén keresztül a pénzügyi közvetítés hatékonyságát és jövőbeli fejlődési lehetőségeit korlátozza.

Mit lehet tenni?

A stabilitási jelentés készítői 6 kategóriában foglalták össze a lehetséges ezsközöket, melyek a deviza-hitelezés növekedését fékezhetik (zárójelben az illetékes intézmények rövidítései).

1. Adminisztratív eszközök (PSZÁF-PM)

- Az árfolyamkockázat szempontjából fedezetlenhitelek tiltása

- Szektorszintű, vagy bankonkénti differenciált limitek a fedezetlen hitelek arányára, illetve a növekedési ütemre

2. Prudenciális szabályozás (PSZÁF-PM)

- Az országkockázati céltartalékhoz hasonló (tőkéből levonandó) kategória létrehozása a fedezetlen devizahitelezésre

- A devizalejárati transzformáció, illetve a túlzottan rövid forrásra támaszkodás korlátozása

- Banki nyitott pozícióra (mérlegen belül, teljes) vonatkozó limitek meghatározása, pozíciókorlátozása

- A devizahitelek után szigorúbb eszközminősítési és értékvesztési szabályok

- Magasabb és differenciált tőkekövetelmény

- Szigorúbb nem árjellegű minimum hitelfeltételek (pl. LTV korlát)

3. Felügyeleti eszközök (PSZÁF-PM)

- A devizahitelezéssel szemben megemelt kockázatkezelési követelmények

- Szigorúbb felügyeleti ellenőrzés (gyakoribb off/onsite vizsgálatok) a dinamikus devizahitelezést folytató, illetve gyenge pénzügyi helyzetű bankoknál. A pénzügyi vállalkozásokkal való kapcsolódásuk szigorúbb vizsgálata.

- A kockázatok intenzívebb kommunikációja

4. Pénzügyi kultúra erősítése és erkölcsi ráhatás (PSZÁF, MNB, PM)

- A retail szektor pénzügyi kultúrájának, illetve a fogyasztóvédelemnek az erősítése

- A hitelintézeti szektor "erkölcsi meggyőzése"

5. Fiskális lépések (PM, kormány)

- A hitelezéshez kötődő különböző állami támogatások megvonása fedezetlen devizahitelezés esetén

- A fedezetlen devizahitelezési tevékenység adóztatása

6. Monetáris politikai lépések (MNB)

- A banki devizaforrások után magasabb kötelező tartalék, alacsonyabb kamatfizetés

A pénzügyi stabilitásban vállalt szerepe és felelőssége alapján a három intézmény egyetértése szükséges ahhoz, hogy a stabilitási szempontból jelentős kockázatot hordozó fedezetlen devizahitelezés növekedési ütemének visszafogását szolgáló intézkedéscsomag kerüljön bevezetésre. A nemzetközi gyakorlatban több olyan eset található, ahol a pénzügyi stabilitásért felelős hatóságok együttesen léptettek életbe különböző intézkedéscsomagokat, amelyek általában a túlzott hitelnövekedés megállítására, illetve részben a fedezetlen devizahitelezés terjedésének megfékezésre irányultak. A következőkben három régiós ország tapasztalatait ismerhetjük meg.

Romániában 2005-től kezdődően a nemzeti bank monetáris és prudenciális eszközöket vezetett be a devizahitelezés dinamikájának lelassítására. A 2 éven túli devizaforrások utáni tartalékolási kötelezettséget - melyet devizában kell teljesíteni - fokozatosan 40%-ra emelték (az erre fizetett kamat elmarad a piaci kamatoktól: USD: 0.95%, EUR: 0.7%), és a bankok fedezetlen devizahitel-állományát a saját tőke 300%-ában maximalizálták. Amennyiben ez utóbbi küszöböt a bank már átlépte, tervet kell készítenie arra vonatkozólag, hogy hogyan kíván a szabályozásnak megfelelni.

A portfólióminősítés is átalakításra került, és a meghatározott öt kategória közül a legjobb minősítésűbe már csak azok a devizahitelek kerülhetnek, amelyeknél az ügyfél jövedelme a hitel devizanemében generálódik. Az intézkedések hatására a devizahitelek részaránya a portfólióban csökkenésnek indult.

Ausztriában intenzív kommunikációval és felügyeleti eszközökkel kívánták a devizahitelek (svájci frank és japán jen) növekedési ütemét visszafogni. A bankokkal szemben meghatározott minimumkövetelmények elsősorban a bankok kockázatkezelési rendjének szigorítását célozzák.

A szereplőknek a devizahitelekre vonatkozó külön belső szabályzattal kell rendelkezniük, portfólióra vonatkozó mennyiségi limitet kell felállítaniuk, részletes ügyfélminősítési rendet kell kialakítaniuk (egyedi limitek, monitoringrendszer az árfolyamváltozás hatásának vizsgálatával, intézkedéscsomag limittúllépés esetére). Ezenkívül a piaci folyamatok figyelembevételével (az árfolyam, a kamatok és biztosítékok értékének alakulása) folyamatosan értékelniük kell a devizahitel-állomány értékét, és évente egyszer stressztesztet kell végezniük.

Lengyelországban már korábban, 2001-ben prudenciális és felügyeleti eszközöket alkalmaztak a devizahitelezés megfékezésére a szabályozó hatóságok. A devizahitelezés dinamikájára azonban csak az árfolyam nagymértékű leértékelődése tudott tényleges, de csak átmeneti hatást gyakorolni. Az árfolyam stabilizálódásával a devizahitelezés növekedési üteme újra felgyorsult, így a szabályozó hatóságok számára a devizahitelezés megfékezése újra központi kérdéssé lépett elő.

Jelenleg egyeztetések folynak a bankokkal a devizahitelekhez kapcsolódó tőkekövetelmények szigorításáról, illetve kvalitatív jellegű ajánlások bevezetéséről (pl. stressztesztek, kockázatfeltárás a bank részéről, kötelező zloty hitelajánlat a devizahitel-ajánlatot megelőzően). A nemzetközi gyakorlat is azt mutatja, hogy a különböző eszközök alkalmazása hosszabb távon akkor hatásos, ha bevezetésükkel párhuzamosan a devizahitelezést kiváltó makrogazdasági okok mérséklésére is irányulnak lépések. A devizahitelek mozgatórugóját jelentő árelőnyt a fiskális konszolidáció következetes megvalósítása szüntetheti meg.