Lehet-e egyszerre fenntartható és biztonságos az áramellátás? (x)

A magyarországi villamosenergia-igény az idei első félévben 4%-kal haladta meg az előző esztendő azonos időszakát, az MVM-nél pedig az évtized végére már a jelenleginél nagyjából negyedével nagyobb, 57 TWh-s fogyasztással számolnak. A nem is olyan lassú, de biztos növekedésről tanúskodó számok minap a Magyar Elektrotechnikai Egyesület 71. Vándorgyűlésén hangzottak el, és a nagy ipari beruházásokra, illetve a lakossági felhasználás bővülésére (pl. villanyautók, hőszivattyúk, elektromos fűtés) gondolva nem is nagyon lehet csodálkozni ezen a trenden. Mindez nélkülözhetetlenné teszi az új energiatermelők csatasorba állítását és ezzel párhuzamosan a hálózati fejlesztéseket annak érdekében, hogy az itthoni ellátásbiztonság minden körülmények közt garantált legyen.

A termelés bővülését a fenntarthatósági elvárásokkal összhangban itthon is a megújuló energiaforrások hajtják, ám nem mellékes tény, hogy a meglévő, 9000 MW körüli összkapacitás túlnyomó többsége időjárásfüggő, ezen belül is döntően naperőmű, és ebben a jövőben sem várható nagy elmozdulás. Így, bár jól hangzanak és igazak a szalagcímek, melyek szerint a nyári hónapokban a hazai napelemek több áramot termelnek, mint a Paksi Atomerőmű (éves viszonylatban még mindig csaknem kétszeres a nukleáris energia fölénye), mindez legalább annyi kihívást hoz magával, mint lehetőséget. A fotovoltaikus energia esetén ugyanis a termelés nem esik kellően egybe a felhasználással, ami nemcsak az esti órák miatt problémás, hanem azért is, mert már a jelenlegi beépített teljesítmény mellett sem ritka, hogy a naperőművek csúcstermelésének időszakában un. negatív áramár lép fel. Ez az a helyzet, amikor a túlkínálat miatt nemhogy eladni nem lehet a megtermelt energiát, hanem a termelőnek kell fizetnie, hogy átvegyék azt. A fenti hatások tompítását nehezíti az előrejelzések kiszámíthatatlansága is: mai fejjel gondolkodva a legtöbbet talán az árulja el a kérdésről, hogy a napelemek termelését a fejlett AI-alapú megoldások is csak nagy pontatlansággal képesek előre modellezni.

Ez is mutatja, hogy a mindenki által alapvetőnek tekintett megújuló energiaforrások hatékony rendszerbe integrálására komplex, a döntéshozók, a végrehajtók és a szakma folyamatos együttműködését és aktív cselekvését kívánó feladat. Méghozzá olyan feladat, amely hazánk energiaszuverenitása szempontjából is kötelezően megoldandó, hiszen már az is jelentős részben a napenergia térnyerésének köszönhető, hogy – amint azt a MEE Vándorgyűlés közönsége szintén megtudta – Magyarországon immár ötödik hónapja 15% alatt van az energiaimport aránya, szemben a tavalyi 22%-os és a 2018-as 31%-os szinttel.

A fentiek kapcsán megnyugtató, hogy a Magyar Elektrotechnikai Egyesület említett eseményén a szakpolitika, az elosztórendszer-üzemeltetők és a mérnöktársadalom élvonala is számos, egyirányba mutató és egymást kiegészítő megoldást vázolt fel. Ezek közül pedig „csak egy” az a több száz milliárd forint, amit a kormányzat vagy épp az MVM a konferencián elhangzottak alapján a következő években a villamos hálózat fizikai fejlesztésére szán.

Rengeteg szó esett – a teljesség igénye nélkül – ugyanis az ellátásbiztonság terén szintén kulcsfontosságú tárolókapacitások lokális és rendszerszintű fejlesztéséről, a dinamikus feszültségszabályozási kapacitások és új gázerőművek, valamint szivattyús tárolós erőművek létesítéséről, melyek képesek lehetnek kiegyenlíteni a naperőművek ingadozásait is. Emellett a hálózatok digitalizálása, „okosítása”, az intelligens mérőeszközök elterjedése is megkerülhetetlen, hiszen adatalapú döntésekkel növelhető a rugalmasság és akár jelentősebb infrastruktúra-beruházások nélkül is kitolhatóak a meglévő hálózatok korlátai. Szintén említést érdemel, hogy hazánknak a szomszédos országokkal már meglévő összeköttetései is mozgásteret adnak a kihívások leküzdésében, így a határkeresztező kapacitások további megerősítése is kulcsfontosságú. Ezenkívül szintén nagyot lendíthet a hálózatok tehermentesítésén a lakosság energiafogyasztási (és -termelési, hisz ne feledjük, hogy immár több mint 300 ezer háztartási méretű naperőmű működik idehaza) szokásainak tudatosabbá tétele, amely edukációs feladatot a MEE szintén magáénak érzi és aktív szerepet is vállal benne.

A hálózatok szükségszerű fejlesztésének rengeteg módja van, de látni kell, hogy egyik sem az egyedüli, »nagybetűs megoldás«, hanem együttesen, egymásra épülve, rendszerben gondolkodva hozhatnak eredményt. Az érintett szereplőknek ehhez csapatként működve, közösen fellépve, akár a korábban axiómaként kezelt tényezőket is újragondolva kell dolgozniuk, hogy a technológiai innováció és a hazai szürkeállomány adta lehetőségeket valóban a fenntarthatóság és az ellátásbiztonság javára fordíthassuk”

– foglalta össze Dr. Molnár Ferenc, a MEE elnöke, aki hozzáfűzte: „Az ehhez elengedhetetlen egyeztetéseknek, a tudásmegosztásnak és a stratégiai tervezésnek nyújt egyedülálló, független fórumot idehaza a 125 éves Magyar Elektrotechnikai Egyesület.”

(x)