Megdőlt a mítosz az egyik legnépszerűbb fogyókúrás diétáról: tömegek kínozzák magukat feleslegesen ezzel a módszerrel

Az időszakos böjtölés – amely a hét bizonyos napjain vagy a nap bizonyos óráiban korlátozza a táplálékbevitelt – rendkívül népszerűvé vált az elmúlt években. Sokan a hagyományos kalóriamegvonásnál hatékonyabb fogyókúrás módszernek tartják, emellett a daganatos megbetegedések és a kognitív hanyatlás kockázatának csökkentését is remélik tőle. A friss kutatási adatok azonban egyre inkább megkérdőjelezik ezen állítások megalapozottságát.

Míg az egereken végzett kísérletekben a módszer szinte csodaszernek bizonyult – a rágcsálók az időben korlátozott étkezés mellett egészségesek maradtak, míg a kontrollcsoport tagjai elhíztak és megbetegedtek –, az embereknél az eredmények sokkal szerényebbek. Krista Varady, a chicagói Illinois-i Egyetem táplálkozástudományi professzora szerint a böjtölés átlagosan 5 százalékos súlyvesztést eredményez, ami nagyjából megegyezik bármely más átlagos diéta hatékonyságával, és a drámai egészségügyi javulások is elmaradnak az állatkísérletekben látottaktól.

Az állati és emberi adatok közötti szakadék részben biológiai különbségekkel, például az egerek jóval gyorsabb anyagcseréjével magyarázható, hiszen egy rágcsáló tizenhat órás koplalása az embernél többnapos böjtnek felel meg. A legnagyobb akadályt azonban nem a biológia, hanem az információhiány jelenti. A laboratóriumi állatoknak nincs más választásuk, mint szigorúan tartani a diétát, azt és akkor eszik, amit a kutató ad nekik. Ezzel szemben az emberi kísérletek résztvevőinek tápanyagbevitelét szinte lehetetlen kontrollálni a mindennapokban.

A kutatók kénytelenek az alanyok őszinteségére és memóriájára hagyatkozni, ám az önbevalláson alapuló étkezési naplók megbízhatatlanok.

A résztvevők gyakran elfelejtenek feljegyezni egy-egy étkezést, vagy a szégyenérzet miatt szándékosan eltitkolják azokat a falatokat, amelyeket a böjt időszakában fogyasztottak el. Egy 2025-ben közzétett nemzetközi kutatás rávilágított a probléma súlyosságára, az adatok alapján ugyanis az emberek átlagosan 400–800 kalóriával kevesebbet vallanak be a tényleges fogyasztásuknál. Sőt, speciális izotópos vizsgálatokkal igazolták, hogy míg egyesek napi 1600–2000 kalóriás bevitelt jelentenek le papíron, a szervezetük valójában akár 3500 kalóriát is felhasználhatott.

Bár a szigorúan ellenőrzött, bentlakásos klinikai vizsgálatok – ahol a kutatók grammra pontosan mérik ki az ételt – megerősítik a böjtölés jótékony hatásait, például a vércukorszint és a vérnyomás csökkenését, ezek a kutatások drágák, kis létszámúak és rövid ideig tartanak.

A megoldást a technológiai fejlődés jelentheti, amely lassan feleslegessé teszi az önbevallást. Olyan innovációk állnak fejlesztés alatt, mint a rágást érzékelő okosnyakláncok, az étel mennyiségét mérő okosvillák, a fogra szerelhető tápanyagszenzorok vagy a rágás hatására automatikusan fényképező okoseszközök. Mivel a kamerás megoldások komoly adatvédelmi aggályokat vetnek fel, a szakértők szerint a legjárhatóbb út az objektív módszerek ötvözése.

A technológiai eszközök, valamint a tápanyagok feldolgozását vizsgáló rendszeres vér- és vizeletvizsgálatok kombinációja végre lehetővé teheti a kutatók számára, hogy a laboratóriumon kívül is klinikai pontosságú adatokat kapjanak az emberek valós étkezési szokásairól.