Mi a reziliencia jelentése? Így küzdhetsz meg bármilyen akadállyal könnyedén

Cikkünkben minden fontos tudnivalót elárulunk a reziliencia kapcsán: tudd meg, mi az a reziliencia, mi a reziliencia jelentése a pszichológiában, és hogy mikor mondjuk valakire azt, hogy „reziliens”? Mi van akkor, ha valaki kevésbé reziliens, vagy egyáltalán nem reziliens, még a hétköznapi akadályokkal szemben sem? Fejleszthető a reziliencia – ha igen, mit tegyünk azért, hogy könnyen átlépjük az akadályokat?

Mi a reziliencia jelentése?

A reziliencia egy pszichológiai alapfogalom - a reziliencia jelentése: rugalmas ellenálló képesség a hétköznapi, vagy éppen kritikus változásokkal, váratlan akadályokkal, meglepetésekkel szemben – vagyis a reziliencia azt jelenti, hogy mentálisan mennyire vagyunk képesek megbirkózni az akadályokkal, nehéz élethelyzetekkel. Kisebb-nagyobb krízishelyzetekkel bármikor találkozhatunk: ez lehet akár egy titok kiderülése, anyagi problémák, sőt, akár egy baleset, vagy betegség is, ami kritikus hatással lehet lelki állapotunkra.

Minden ember máshogy alkalmazkodik a krízisekhez: van, aki egy súlyos betegség után is képes visszanyerni a lelki egyensúlyát és van, akit egy – mások szemében apróságnak tűnő – munkahelyi zökkenő is hetekre levesz a lábáról. Ha valakire azt mondjuk, hogy „reziliens”, az azt jelenti, hogy a váratlan, nagy erejű krízisek után is viszonylag gyorsan képes túltenni magát a kilengésen, pozitívan alkalmazkodni ahhoz, és visszatérni a krízis előtti, nyugalmi lelki állapotba.

Mitől függ a reziliencia?

A reziliencia eredete a fizikához köthető, a különböző fémek ütésekkel szembeni ellenálló képességét mérték vele – ugyanezt a kifejezést használjuk a pszichológiában a lélek ellenálló, regenerálódó képességére is. A reziliencia minden emberre egyénileg jellemző, azonban nagyban befolyásolja az önismeret, a szocializáció és a személyes megküzdési módok fejlesztéséhez való hozzáállás – vagyis válaszunkra a kérdés: igen, a reziliencia fejleszthető képesség, nem pedig egy genetikai adottság.

A reziliencia fejlesztése

Ez a fajta lelki szilárdság tanulható, fejleszthető, akár egyéni, akár szervezeti szintről van szó, azonban az egyénnek nyitottan és jókedvűen kell hozzáállnia a tanulási folyamathoz, aktívan és kitartóan kell foglalkoznia saját pszichéjének a megismerésével. A reziliencia fejlesztés kulcsa az önismeret: mennyire félünk a konfliktusoktól, hogyan viselkedünk tartós stresszhelyzetben, a motiváció elvesztése esetén, vagy ha új feladatokkal kell szembenéznünk, amik ismeretlen teherként nehezednek a vállunkra.

Akkor érdemes határozott lépéseket tennünk a reziliencia fejlesztése érdekében, amikor figyelmesek leszünk az érzelmi túlterheltségre, érzelmileg kimerülünk, a kiégés jelei kezdenek mutatkozni a teljesítményünkön. A kiégés nem csak a lélekre, hanem a testre is érvényes, a vele járó depresszió, tartós szorongás, alvászavar, hangulatzavar és fáradékonyság átformálhatja a személyiséget, ami hosszú távon megnehezíti a reziliencia problémákkal küzdő személy életét.

Munkahelyi reziliencia fejlesztés

A lelki ellenálló képesség szempontjából kifejezetten veszélyeztetettek a munkahelyi vezetők, akik „két tűz között” próbálják fenntartani a szervezet működését, emellett sokszor saját magánéleti krízishelyzeteikkel is szembesülnek. A vezetői kompetenciák, a krízisekkel való megbirkózási képesség az ő esetükben is fejleszthető, főleg, ha a munkahely nagy hangsúlyt helyez a vezető és a csoport lelki egyensúlyának fenntartása. Minél reziliensebb az adott csapat, annál ellenállóbb az összeomlással szemben – egy reziliencia tréning segíthet az alkalmazottak közötti feszültségek elsimítására, a biztonságérzet növelésére és a korrekt érdekérvényesítés megtanulására is.

Mik a reziliencia alapjai?

A reziliencia tudatos fejlesztéséhez számtalan tényező hozzájárul, amelyeket, ha elég aktívan és elhivatottan tanulunk, idővel elsajátíthatunk, ezzel kiegyensúlyozottá téve mind a saját, mind a környezetünkben élő emberek életét. A reziliencia alapjai közé tartozik az optimizmus fejlesztése, hogy képesek legyünk pozitívan, jókedvűen hozzáállni a változásokhoz és az ismeretlenhez. A reziliencia másik legfontosabb pillére az elfogadás: amikor számunkra kellemetlen esemény következik be, muszáj elfogadnunk azokat a tényeket, amelyeken nem tudunk változtatni (például elbocsátottak a munkahelyünkről) és a negatívumok helyett inkább nyitott ajtóként, új lehetőségek kincses ládájaként tekinteni az eseményekre.

A reziliencia egyik fontos tulajdonsága, hogy folyamatosan megoldásokat kell keresnünk a problémára: mivel tudjuk kitölteni a krízis teremtette űrt, hogyan változtathatunk a rossz helyzetünkön? A reziliencia ellensége a panaszkodás: a negatív megjegyzésekkel csak elmélyítjük a problémát és kilátástalanabb helyzetben tüntetjük fel magunkat, mint a valóság, ami szintén mérgezi a kevésbé reziliens ember lelki világát – kerüljük tehát a panaszkodást és cselekedjünk!

A reziliencia fontos eleme továbbá, hogy minden tettünkért és döntésünkért vállaljunk felelősséget. Ha például tettünk azért, hogy egy családi, vagy munkahelyi krízis megnehezítse az életünket, ne hárítsuk el a felelősséget, hanem vállaljuk föl és próbáljuk meg tudatosan „meggyógyítani” a sebeket, amiket okoztunk. A reziliencia fejlesztése szempontjából ugyanígy fontos az emberi kapcsolatok tudatos építése: kommunikáljunk, segítsünk másoknak, hogy egy megbízható, reziliens hálózat tagjaivá válhassunk, ami gyakorlatilag védőhálóként funkcionál a nehézségekkel szemben.

A reziliencia kulcsa továbbá – sőt, talán a reziliencia legfontosabb tényezője -, hogy mindig van „holnap”. A kesergés és az önpusztítás helyett nagyon fontos, hogy a jövő építésére, szervezésére koncentráljunk. Ha egyesítjük a tudatos problémamegoldást, az elfogadást és az optimizmust, ki tudunk alakítani egy kapcsolati hálót, akikre támaszkodhatunk és folyamatosan a következő lépést tervezzük, reziliencia szempontjából nyerő helyzetbe kerülünk és hosszú távon szinte bármilyen krízisből hamar felállhatunk.