Bicskanyitogató szuvenír: ezen is nagyot buknak az adófizetők

Az ország turisztikai szempontból kiemelt pontjain lépten-nyomon futhatunk bele emlékérme készítő gépekbe. Ezek segítségével néhány száz forintért különböző mintázatú - legyen szó a tihanyi apátságról, a budai várról, vagy éppen a nagy kócsagról - érméket készíthetünk forgalomban lévő aprópénzből (5-10-20 forintos pénzérmék) préselés segítségével. Joggal merül fel ugyanakkor a kérdés, Magyarországon nem tiltja-e törvény a forgalomban lévő bankjegyek, illetve érmék megsemmisítését-átalakítását?

Az említett gépek ugyanis eredeti pénzérmékből olyan emléktárgyakat (emlékérmek) készítenek, amelyek a rajtuk végrehajtott módosítás következtében a továbbiakban fizetőeszközként már nem használhatók fel (az érmék elveszítik eredeti alakjukat, a rajtuk lévő érmekép, illetve az értékjelzés és a forint megnevezés helyett egy egészen más kép jelenik meg), azaz a pénzérme az emléktárgy alapanyagául szolgál.

Az MNB tájékoztatása szerint, míg a korábbiakban az ilyen tevékenység szabálysértésnek (pénzrongálás) minősült, melyet a jogszabály pénzbírsággal rendelt büntetni, jelenleg nincs olyan jogszabályi rendelkezés, amely ezt a tevékenységet tiltaná, szankcionálni rendelné. Az jegybank szerint ugyanakkor fontos kiemelni, hogy a forint fizetőeszközök gyártása közpénzből történik, és az elhasználódott (megkopott, sérült), valamint a forgalomból kikerülő, illetve megsemmisült bankjegyek és érmék pótlása az MNB-től - mint a pénzkibocsátásért felelős szervtől - minden évben jelentős ráfordítást igényel.

"Ezért az MNB nem támogatja az olyan jellegű tevékenységek elterjedését, amelyek során az érméket vagy a bankjegyeket nem rendeltetésszerűen használják, azokat szándékosan megrongálják, esetleg megsemmisítik" - olvasható a Nemzeti Bank lapunknak küldött állásfoglalásában.

Sokba kerül a sárga csekk, százmilliárdot is spórolhatnánk

A fizetési szokásokat - beleértve az állami fizetéseket is - megvizsgálva egyébként megállapítható, hogy a készpénz még mindig jelentős szerepet tölt be a hazai pénzforgalomban. Egy 2011-ben publikált, 2009-es adatokon elvégzett MNB elemzés alapján Magyarországon - a VIBER-átutalásokat (Valós Idejű Bruttó Elszámolási Rendszer - nagyértékű forintátutalások fizetési rendszere) nem számítva - 3,7 milliárd darab fizetési műveletet bonyolítottak le, amelynek 84,4 százaléka készpénzhez kötődött. A magyar társadalom évente mintegy 106 milliárd forintot takaríthatna meg (ebből 24 milliárdot az állami fizetésekhez kapcsolódóan), ha az észak-európai országokhoz hasonló arányban a készpénzes és papír alapú fizetéseket felváltanák az elektronikus tranzakciók.

A jegybank friss tanulmánya szerint a hatékony elektronikus fizetések gyorsabb térnyerését jelenleg két fő ok akadályozza Magyarországon. Egyrészt az ország egyes régióiban, illetve a társadalom egyes rétegei számára nem megoldott az alapvető pénzforgalmi szolgáltatásokhoz való hozzáférés. Nem elhanyagolható azok száma, akik továbbra sem rendelkeznek fizetési számlával és ahhoz kapcsolódó fizetési kártyával, vagy nincs lehetőségük arra, hogy számlájukról fizetéseket indítsanak, mert az általuk látogatott kiskereskedelmi egységekben nem lehet kártyával fizetni.

Másrészt, a fizetési módok közötti választás során a döntés sokszor nem azok tényleges társadalmi költsége alapján születik meg, mert az a készpénzes fizetési módok esetén sokszor rejtve marad. A látszólag ingyenes, postai készpénzátutalási megbízás használata például társadalmi szinten sokkal többe kerül, mint a közüzemi és egyéb rendszeres fizetések teljesítésére alkalmas elektronikus megoldások (például a csoportos beszedés).