Kérdés nélkül kapott 20 milliót a forradalmi magyar társasjáték: ilyen üzlet még nem volt a Cápák közöttben

Elsőként Haska Gábor érkezett a műsorba, akinek a feleségével közös cége már kinőtte a családi vállalkozási létet, ezért szeretne befektetőt találni. Szerinte a piaci helyzet miatt képesek lehetnek exponenciálisan növekedni. Gábor cége évtizedek óta jelen van a hazai vending-üzletágban, azaz különféle automatákkal foglalkoznak. Napjainkban az európai piacon kb. 4,5 millió, valamilyen ételt vagy italt árusító automatát üzemeltet hozzávetőleg 10 ezer vállalkozás, összbevételük kiteheti a magyar GDP 10 százalékát – kezdte a cégvezető, majd arról beszélt, bár nagy üzletágról van szó, a piacon lévő gépek átlagéletkora 20 év. Ezek bár a mai napig rendesen működnek, de nem felelnek meg a digitális kor elvárásainak. Új automatát venni költséges, és pazarlás leselejtezni a jókat, erre kínál megoldást az NFD, amely technológiát kínál a régi vending-automaták korszerűsítésére. Az előlapcserével is járó felújítás elmondása szerint harmad-negyedannyiba kerül, mint egy új berendezést megvenni. A művelet akár az üzemelés helyszínén is elvégezhető. Eddig 20 országból kaptak megrendeléseket, több mint 20 ezer automatát modernizáltak, a cégnek majdnem 7 milliárdos bevételt generálva. A terméket a cég maga fejleszti.

Gábor azért érkezett a műsorba, hogy a cégének értékét maximalizálja a 3-5 éven belül tervezett exit szempontjából. Ehhez fejlesztésre és több jelenlétre lenne szükségük a kulcspiacokon, így a spanyolországi mellett újabb leányvállalatokat is létre szeretnének hozni. A vállalkozó ehhez 250 ezer eurót, azaz 100 millió forintot kért a Cápáktól, cserébe 5 százalék részesedést kínált a cégéből.

Bojinka Miklós kérdésére a vállalkozó elmondta, hogy technológiájuk kompatibilis az EU-ban forgalomban lévő automata-típusok nagyjából 70 százalékával és a portfolió folyamatosan bővül, könnyen lehet újabb típusokat is integrálni a rendszerbe. Hozzátette, az általuk fejlesztett automata-előlapok rendkívül strapabírók is, mindeddig nagyjából 10 töréskáruk volt. Az automatákon futó rendszer teljes mértékben személyre szabható, akár távolról is, és hozzájuk lehet rendelni RFID-kártyákat is, hogy csak az arra jogosultak vásárolhassanak az automatából. Emellett az üzemeltetőknek is rengeteg funkciót kínálnak, például az energiatakarékosság maximalizálására.

Lakatos Istvánnak tetszett, hogy a vállalkozó egy olyan alkalmazást, terméket hozott, amit meg is tud mutatni, nem csak beszélni róla. A Cápák kérdésére Gábor elmondta, a tevékenységükhöz nem kell leszerződni a gépek gyártóival, sem licenszet venni, jogilag minden rendben működik. Farbod kérdésére elárulta: egy felújítás a legfelső kategóriában 1495 euróba kerül, amin 400 euró az árrés. Az eco-kategóriás termékük 595 és 795 euró közötti sávban mozog a felújítástól függően. Bojinka Miklós nem értette, hogy ha ilyen jól megy a cégnek, akkor Gáborék miért terveznek exitet. A vállalkozó szerint csak egy opcióként tekint a kiszállásra, feleségével menedzselik a céget, és úgy látja, a tudásuk kevés ahhoz, hogy kihozzák a maximumot az üzletből. Gábor azt is elmondta, ugyan van három gyermeke, de ők nem szeretnének szerepet vállalni a vállalat életében. Balogh Petya szerint az első generációs vállalkozók nagy problémája ez, hiszen, ha a gyerekek látják a szülőket napestig dolgozni, akkor lehet, hogy eldöntik: maguknak nem ilyen életet szeretnének. A vállalkozó elmondta, hosszabb távú tervei szerint hátrébb akar lépni, és csak a fejlesztéssel foglalkozni, például az értékesítést másra bízná.

Balogh Petyának tetszett a koncepció és a cég, de már régen túl vannak azon a szakaszon, ahol ő szeret befektetni, úgyhogy nem adott ajánlatot. Bojinka Miklós elismerte a vállalkozó szakértelmét, de arról nem tudott meggyőződni, hogy pontosan mire is lenne szüksége, és a cégértéket is magasnak tartotta, így ő is kiszállt, valamint Tóth Ildikó pedig úgy gondolta, hogy egy ilyen cégbe már nem érdemes plusz tőkét, új tulajdonost bevonni, inkább egy profi menedzsmentre van szükség, így ő sem szállt be. Lakatos István pedig arról beszélt, őt akkor érdekelné a dolog, amikor a vállalkozó kiszállna a cégéből, viszont az is igaz, hogy a vállalatnak Gábor az igazi értéke, nélküle sokkal kevesebbet érne, így ő is kiszállt. Farbod arról beszélt, a Cápák jellemzően erős menedzsmenttel rendelkező, korai szakaszban lévő cégekbe szállnak be, viszont az NFD esetében gyökeresen bele kellene nyúlni a menedzsmentbe, ahhoz viszont drága a befektetés: a 250 ezer eurót megadta volna, de csak a cég 26 százalékáért. A vállalkozó viszont maximum 10 százalékot adott volna, így nem lett üzlet, Gábor befektető nélkül távozott. Miután kiment, Lotfi Farbod még Lakatos Istvánt próbálta győzködni, hogy hívják vissza a vállalkozót egy újabb ajánlattal, amiben 5 év alatt az egész vállalatot megvették volna, de utóbbi kijelentette: menedzsment nélkül nem vásárolja meg a céget.

Két Cápa is lapot kért!

Másodikként Arató Ferenc lépett a stúdióba, a Pécsi Tudományegyetem adjunktusa a Lapot kérünk! nevű matematika oktató társasjátékot hozta a befektetők elé. Cégtársával 8 évig tesztelték a találmányt, 1000 darabot már el is adtak belőle – viszont rendes üzleti vállalkozássá nem tudtak válni, ebben is kérné a Cápák segítségét. Az interakciókon is alapuló játékot alsótagozatos gyerekek számára fejlesztették ki, hiszen a matek egy nagy mumus az iskolában. A vállalkozó szerint a leggyengébb matekos gyerek is egy tanórán 120-150 műveletet hajthat végre a játék segítségével, mialatt a „rendes” tanítás alatt egy jó matekos osztályban is csak 30-40 műveletet végeznek, kevés interakcióval. Ferenc 10 millió forintért 10 százalékos tulajdonrészt ajánlott fel a Cápáknak.

Lakatos István nem kérdezett semmit, rögtön beszállt,

tudj róla, most már minden úgy zajlik, hogy van egy befektetőd!

– mondta, mire Tóth Ildikó közölte, ő is beszáll, akár Istvánnal közösen, akár nélküle. A termék kapcsán a vállalkozó a Cápák kérdésére elmondta, összesen 4000 kártyalapot tartalmaz, valamint társasjátékokat. A befektetők ki is próbárták a társast, űrmértékekben játszottak: a kártyákra különféle mértékegységek voltak felírva, és az nyert, aki a 2 literhez a legközelebbi értéket tartotta a kezében – de azt ne lépjék át. „Egy kicsit olyan, mint ahogyan a black jackben a 21-ig kell eljutni” – foglalta össze Balogh Petya. Bojinka Miklós kihúzta a Jokert, így végül ő vitte a kört, közben pedig az is kiderült, hogy nem csak az űrmértékek és az összeadás szerepel a játék repertoárjában, hanem a többi mértékegység, művelet is.

A fő vásárlók állami iskolák voltak, a tankerületekkel állapodtak meg, egy-egy intézmény 14-18 darabot vásárolt. Egy társasjáték az első körben 70 ezer forint plusz áfába került, mostanra viszont a nyomdaköltségek megemelkedtek, így ma 120-150 ezerből lehetne kihozni. A kezdeti projektben a Nemzeti Tankönyvkiadó intézte a gyártást, így annak pontos költségeit a vállalkozó nem tudta megmondani, de kb. 25 ezer forintra tette. A Cápák szerint nagyon drága volt a termék legyártása, Bojinka Miklós szerint egy dobozt nagyjából 35 dollárért, azaz átváltva kb. 14 ezer forintért le lehetne gyártani – Ferenc erre közbevetette, hogy pont ezért kéri a Cápák segítségét, ő nem ismeri ennyire a folyamatokat. Kiderült, hogy a Lapot kérünk! jogai 60-40 százalékban a két tulajdonosnál vannak, már nincs köze hozzá a Nemzeti Tankönyvkiadónak. Balogh Petya dilemmázott, bár szerinte Ferenc kiváló szakember, sokat segít az oktatás javításában és a pedagógusok fejlesztésében is, és nem biztos, hogy megéri a befektetéssel „egy közepesen rossz vállalkozót” csinálni belőle.

Imádnám, ha ez ott lenne minden osztályteremben, üzletileg viszont nem látom a jövőképet, nem látom a cégvezetőt, aki cégépítésben motivált, erre teszi fel a sorsát, életet. Úgyhogy én vérző szívvel szállok ki

- indokolt Petya. Ezzel egyetértett Lotfi Farbod is, az ötlet maga csodálatos, de menedzsmentet, üzleti tervet kellene rakni mögé a növekedéshez, így ő sem adott ajánlatot. Bojinka Miklósnak tetszett a játék, de meghagyta a lehetőséget a két érdeklődő Cápának. Tóth Ildikó megadta a 10 millió forintot a 10 százalékért, de ehhez még Ferenc üzlettársával is egyeztetnie kell. Lakatos István szintén 10 milliót ajánlott 10 százalékos tulajdonrészért cserébe. A vállalkozó mindkét ajánlatot elfogadta, így a két befektető összesen 20 százalékot szerzett 20 millió forintért. István elmondta, azért is tetszik neki a termék, mert kvázi örökéletű, sok-sok évig hasznos lehet az iskolákban, hiszen 4+2 az ötven év múlva is 6 lesz a világ összes országában – példálózott a matematika egyetemességével. Ildikó pedig arról beszélt, szívügye az edukáció, ezért nem volt kérdés, hogy támogatja a projektet.

Modulházak budai négyzetméteráron

Benczúr László építész következett, aki arra hívta fel a figyelmet, hogy az építőiparnak óriási a karbonlábnyoma, miközben egyre többen szorulnak ki a minőségi lakásokból, megkerülhetetlen a fenntartható építkezés felé fordulni. Vállalkozása, a Next Nest egyedi igényekre szabható, gyorsan, modulárisan összeépíthető házakat tervez, fejleszt és gyárt – ezek előnye a kiszámítható építési és üzemeltetési költségek, és a kompakt méret, később kiderült, mindegyik passzívház minősítésű. Eddig három befejezett projektjük van és három másik házat is gyártanak. A vállalkozó 150 millió forint befektetést kért a Cápáktól, amiért 10 százalék tulajdonrészt ajánlott fel, a pénzt cégfejlesztésre fordítaná.

Farbodnak tetszettek a bemutatott koncepciók, és a vállalkozó azt is elmondta, hogy egy-egy 20 négyzetméteres házmodul akár közúton is szállítható, személyautóval vontatva. A modulházak talajcsavar-alapozásra készülnek, így könnyen bővíthetők, ha például újabb gyerekkel bővülne egy család, így nagyobb lakóterületre lenne szükség. Egy ilyen modult jelenleg 1,2 millió forintos négyzetméteráron tudnak elkészíteni, de ha valaki többet vásárol, akkor ez mehet lejjebb, például 5 modul esetén már 1 millió forintra is kijöhet egy négyzetméter. Tóth Ildikó kifejtette, hogy nagyon sok cég foglalkozik modulházakkal Magyarországon, például neki is van ilyen partnere. László szerint ők a dizájnnal tűnnek ki a tömegből, valamint olyan épület sincs tudomása szerint a piacon, ami szétszedhető, és egy újabb modullal betoldható.

Lakatos István közbe vetette, hogy ő és Petya is befektetett már tinyhouse gyártó cégbe, Ildikó és Miklós pedig ingatlan utazik, így ismerik a piacot, inkább beszéljenek arról, a Next Nestben mi az üzlet, mik a tervek, hova akarnak eljutni. A vállalkozó elmondta 2023-ban 222 milliós árbevétel mellett 25 milliós hasznot realizáltak, tavaly pedig 160 millió bevétel után kb. 20 milliós hasznot. István és Miklós ezt kevesellték, Petya pedig megjegyezte, hogy a másfél milliárdos cégérték igencsak távol áll az ilyen árbevételektől, szerinte a vállalkozás inkább 100 milliót érhet jelenleg. László szerint csak a tervállományuk nagyjából 60 millió forintot ér, a 150 négyzetméteres üzemük felszerelései pedig durván 35 milliót érnek – ennek kapcsán a Cápák megjegyezték, hogy ez házgyári mértékkel nézve nem is üzem, a kísérleti fázishoz lehet maximum elegendő. A végére nem jött ki a matek, a cég nagyjából annyit érhet, amennyire Petya becsülte.

Az ötéves tervük szerint minden évben dupláznák a megépített házak számát, így az ötödik évben már 80 átadott épülettel számolnak. Lakatos István szerint ez nem reális elképzelés, sőt neki ijesztő jel egy ekkorára tervezett növekedés. Lotfi Farabod nem hitt a sztoriban, de azt elismerte, hogy a szakember óriási tehetséggel rendelkezik.

Abba a csatatérbe mész, ahol fillérek számítanak a vevőknek. Azt a csatateret semmi perc alatt egy kínai gyártó szét fogja rombolni 8-10 milliós egységárakkal és olyan dizájnnal, ami olyan, mint az UFO

- magyarázta a befektető, aki szerint 1,2 milliós négyzetméteráron már 5 csillagos lakásokat építenek Budán.

A legnagyobb őszinteséggel, tiszta szívemből mondom neked, gyorsan hagyd abba!

- tette hozzá Lotfi Farbod, aki szerint, ha a szlovén konkurencia nagyüzemben gyártott modulházaiból elad 10 darabot, akkor kap utánuk 15 százalék jutalékot, így miért adna 150 milliót egy jóval kisebb vetélytársnak 10 százalékért. „Ez a tehetséged elpazarlása, csak sorozatgyártásban lehet ilyet csinálni, és ahhoz óriási termelési kapacitás kell” – tette hozzá. Tóth Ildikó is kiszállt, mert szerinte a piac most nem nyitott az ilyen beruházásokra. Balogh Petyának nem volt komfortos a 150 milliós befektetés, és a cég sem tart ott, hogy ennyit beleöljön, így nem tett ajánlatot. Bojinka Miklós is arról beszélt, a konkurens cégen ontják ki magukból a modulházakat, és mind rengeteget fordít fejlesztésre, ami óriási versenyhátrány, ezért ő is kiszállt. Lakatos István szerint látszik, hogy László művészember, így látott benne fantáziát, de a kért 150 milliót nagyon soknak tartotta, így ő is kiszállt. Végül a vállalkozó üzlet nélkül távozott.

Farbod lenyomta Lakatos István gigaajánlatát

Bodnár Richárd és Csereklei Dávid következett, mobiltartozékokkal és javítással foglalkozó vállalkozásuk, a Slim Store sikerének titka szerintük „a szemérmetlen marketing”, azaz a nap végén minél több terméket eladni, és így pénzt keresni. Prémiumkategóriás telefon-kiegészítőket árulnak, viszonteladóként kezdték, de ma már saját fejlesztésű védőfóliákat, tokokat, powerbank-eket forgalmaznak, az Andrássy úton és a West Endben is van üzletük. A termékeken kívül a cég sikerének titka a már említett marketingstratégia, az értékesítési rendszer és a csapat. A vállalkozás nettó árbevétele 234 millió forint volt, tavaly pedig elérték a 400 millió forintot. A szervízszolgáltatást azért indították el, hogy országosan, franchise-hálózatként is tudjanak terjeszkedni. Cégfejlesztésre 50 millió forintos befektetést kértek a Cápáktól, cserébe 20 százalékos tulajdonrészt ajánlottak.

A vállalkozók szerint a termékük attól egyedi, ahogyan eladják, nem célzottan értékesítőket kerestek, hanem ők képezték az alkalmazottiakat azzá. Erre építették ki rendszerüket, az értékesítőképzés az, ami különlegessé teszi az üzletet. Magát a telefonfóliát Kínából vásárolják, a gyártó viszont tudott változtatni valamelyest a terméken a kéréseik alapján. Richárd arról beszélt, a márka egyre ismertebb Magyarországon, a közösségi médiában is komoly, milliós eléréseik vannak, legutóbbi boltmegnyitójukra pedig 3000 ember ment el a West Endbe – nyitási akciókkal, nyereményjátékokkal csábították be az embereket. Lotfi Farbod szerint jó ötlet minél frekventáltabb helyen üzletet nyitni, a bérleti díj helyett a lokációt kell nézni, ahol több ember megfordul, ott könnyen ki lehet termelni a bérleti díjat is.

Dávid elmondta, sosem volt annyi pénz a cégben, hogy a következő lépésen lehessen gondolkodni, de erre idejük sem volt, mert az üzleteikkel is törődni kellett. Tóth Ildikónak nem volt világos, hogy a befektető hogyan juthatna hozzá a profithoz, a vállalkozók szerint Budapesten már rendben működik a cég, a franchise-hálózat pedig a következő nagy lépés lenne, hiszen azáltal nem keletkeznének költségek a további üzletnyitásokkal. A partnereik megkapnák a piac legjobb telefonfóliáit és magát a brandértéket, illetve a sikeresen működő értékesítési know-how is megosztásra kerül. Kiderült, a kiadások legnagyobb részét a bérek és a bérleti díjak teszik ki, de az 50 milliót nem működésre szánják, céljuk, hogy 2-3 éven belül elérjék az 1 milliárdos árbevételt, amiből 200-300 millió forintos nyereségük lesz.

Petya azt mondta, érti, hogy mi alapján működik a cég, a közösségi médiát fogták meg ügyesen, megvan a közönségük, de ennek limitje is van, összességében a jövőkép sem volt neki kecsegtető, így nem adott ajánlatot. Tóth Ildikó szerint „néha a legjobb befektetési döntés az, amit nem hozunk meg”, neki az volt a problémája, hogy az üzleti terv lényege a folyamatos előremenekülés, hogy a profitot is emelni tudják, ehhez egyre több üzletet kellene nyitni, ő viszont ebben nem szeretett volna társulni.

Lakatos István, Bojinka Miklós és Lotfi Farbod viszont élénken érdeklődött, utóbbi elmondta, régóta keres olyan lehetőséget, amellyel be tud szállni a kereskedelembe, és szerinte a vállalkozók értenek az értékesítéshez, látta bennük a lehetőséget, így megajánlotta azt, amit Dávidék kértek: 50 milliót a 20 százalék tulajdonrészért. Bojinka Miklós az 50 millióért 30 százalékot kért osztalékelsőbbséggel. A Magyarország egyik legnagyobb mobilforgalmazójában is társtulajdonos Lakatos István emelte a tétet, 50 százalékot kért a Slim Store-ból, és a két cégtulajdonos határozhatta volna meg a vételárat – elmondása szerint a partnerséggel óriási növekedés állna a Slim Store előtt.

Szeretnék gratulálni, hogy új állásajánlatotok van!

- vetette közbe Farbod István ajánlatára. A vállalkozók egy rövid megbeszélés után visszautasították István és Miklós ajánlatát, így Farbod 50 millióért 20 százalékos tulajdonrészt vásárolt a telefonos cégből. Miután kimentek, a Cápák azzal viccelődtek, hogy Richárd és Dávid mindhárom ajánlatot elfogadhatta volna, otthagyva a befektetőket a mobilfóliákkal és a gépekkel.

Képek: RTL Magyarország