Ezért akar annyi külföldi letelepedni Magyarországon? Ezt más országok közel sem nézik olyan jó szemmel

Az Eurostat friss adatközlése alapján a külföldön születettek szinte minden országban, az élet sok területén nagyobb mértékű diszkriminációval szembesülnek, mint a belföldön született lakosok. Az EU-ban az egyénileg érzékelt diszkriminációra vonatkozó adatok azt is megmutatják, hogy az összes társadalmi helyzet közül a lakhatás intézése az a terület, ahol a legtöbb megkülönböztetés éri a külföldieket. 

Az EU-tagállamokban a külföldön születettek 12,5%-a számolt be arról, hogy diszkriminációt éreztek, amikor lakhatási ügyet intéztek, ezzel szemben a belföldön születettek mindössze 4,3% tapasztalt hasonlót. A közszolgáltatási és hivatali ügyek intézése során a külföldön születettek 9,7%-a érzett hátrányos megkülönböztetést, míg a nyilvános helyeken - mint kávézók, üzletek, sportlétesítmények stb. - a külföldön születettek 7,8%-a érezte magát diszkriminálva. 

Ha megvizsgáljuk országonként is a külföldön születettek helyzetét, azt láthatjuk, hogy jellemző nyugat-európai országokban a legmagasabb a diszkrimináltak aránya. A nyilvános helyeken pl. Hollandiában, Ausztriában, Svájcban, Dániában a legmagasabb a hátrányosan megkülönböztetett külföldiek aránya - saját bevallásuk alapján. A hivatali ügyintézés a cseheknél, osztrákoknál és finneknél lehet a legkellemetlenebb a külföldieknek, míg a lakhatási ügyek Szlovákiában jelenthetik a leginkább nehéz terepet. Az oktatási helyezetekben pedig a bolgároknál, albánoknál, szlováknál és finneknél volt érezhető leggyakrabban megkülönböztetés.

Bármilyen meglepő, Magyarország sereghajtó a diszkrimináció terén: alig tapasztaltak a külföldön születettek hátrányos megkülönböztetést a különféle társadalmi helyzetekben. Természetesen az egyénileg érzékelt megkülönböztetést sokminden befolyásolhatja: pl. hogy jellemzően honnan érkeznek betelepülők az adott országba, mennyien vannak, illetve hogy általánosságban mennyire nehéz a hivatali ügyintézés, milyen mély a lakhatási válság, milyen az oktatás berendezkedése. Sőt, akár az is, hogy milyen nemű, életkorú, bőrszínű személy tapasztalja a megkülönböztetést.

Az Eurostat adataiból azt is ki lehet olvasni, hogy az egyes országokban élő nők közül - akár külföldön, akár belföldön született valaki -, milyen arányban tapasztaltak megkülönböztetetést. Érdekes módon Magyarországon a leginkább a hivatali ügyintézés terén lehet hátrányos megkülönböztetéssel találkozni (de itt is mindössze 2,3%-os arányról beszélünk) és a lakhatás során a legkevésbé nőként. Míg az EU-átlagok alapján épp a lakhatás az egyik legproblémásabb terület, az oktatás pedig a legkevébé az.

Ha pedig megnézzük, hogy az egyes országokban a nők milyen arányban tapasztaltak megkülönböztetést - függetlenül attól, belföldiek vagy külföldiek -, látható, hogy Svájcban a legproblémásabb a helyzet. Hivatali ügyintézés terén még Svájcon túl Ausztria és Észtország, lakhatást tekintve Szlovénia, Spanyolország, Belgium és Franciaország, nyilvános helyeken pedig Ausztria az, ahol a nők nagy arányban tapasztaltak megkülönböztetést. A legkevesebb nő pedig Törökországban, Horvátországban, Olaszországban és Magyarországon tapasztalt diszkriminációt.

Hogy a nők helyzetét külön vizsgáltuk, arra is rávilágít, hogy bizonyos országokban az egyes társadalmi helyzetekben nemtől, születési helytől és más tényezőktől függetlenül is érezhetik úgy sokan, hogy megkülönböztetés éri őket. Jó példa erre a lakhatás Szlovéniában és Lengyelországban, ahol egyébként más téren csekély arányú a megkülönböztetés, mind a külföldiekkel, mind a nőkkel szemben. Valószínű, hogy Szlovéniában általánosságban mindenkinek nehéz a lakhatási helyzete, ami diszkrimináció-érzethez is vezethet. Mindenképpen érdemes tehát az adatokat kötültekintően, az országok sajátos helyzetéből kiidulva vizsgálni, ha a megkülönböztetés hátterében álló okokra vagyunk kíváncsiak.