Rengeteg idős magyar perli emiatt a saját családját: komoly pénzbüntetést is kaphatnak a gyerekeik

Sok családban előfordul, hogy a szülők és a nagyszülők közötti konfliktusok odáig fajulnak, hogy az idősebb generáció teljesen kiszorul az unokák életéből. Egy megromlott viszony, régi sérelmek vagy eltérő nevelési elvek miatt a szülők akár úgy is dönthetnek, hogy megszakítják a kapcsolatot a nagyszülőkkel, ezzel elzárva az unokákat tőlük. Ez nemcsak érzelmileg megterhelő a nagyszülők számára, hanem az unokák is elveszíthetnek egy fontos támogató közeget, amely hozzájárulhatna a fejlődésükhöz és érzelmi biztonságukhoz.

Így járt a Pénzcentrum egyik olvasója is, akinek annyira elmélyült a konfliktusa fiával és feleségével, hogy jó ideje nem látta már 2 és 6 éves unokáját sem. Pedig állítása szerint a gyerekekkel jól kijönnek, igazi nagyszülő-unoka kapcsolat van köztük - és nem is laknak messze egymástól. Az idős hölgy egyelőre tanácstalan, mit lehet tenni annak érdekében, hogy ha a szülőkkel nem is, de két unokájával megmaradjon a kapcsolata.

Nos, kevesen tudják , hogy a nagyszülőknek joguk van a kapcsolattartáshoz, és ha a szülők ezt indokolatlanul akadályozzák, jogi eljárást is indíthatnak. Magyarországon a törvény lehetőséget biztosít arra, hogy a nagyszülők bírósághoz forduljanak, ha szeretnék tartani a kapcsolatot az unokájukkal, de ebben is természetesen a gyermek érdeke az elsődleges szempont. Egy családjogi ügyvéd segítségével vettük át, mit tehetnek a hasonló helyzetbe került nagyszülők.

Milyen jogai és kötelezettségei vannak a nagyszülőknek?

Megkeresésünkre Dr. Sass Rita kiemelte, elsőként fontos tisztázni a nagyszülők jogait és kötelezettségeit az unokáikkal kapcsolatban. A 2013. évi V. törvény (Ptk.) szerint a kiskorú gyermek szülői felügyelet vagy gyámság alatt áll. A szülői felügyelet magában foglalja a gyermek nevének, gondozásának, nevelésének, tartózkodási helyének, vagyonának kezelését és törvényes képviseletét.

A szülők ezt a jogot és kötelezettséget közösen gyakorolják, így a gyermekkel kapcsolatos döntéseket együtt hozzák meg. A szülők különválása önmagában nem szünteti meg a közös szülői felügyeletet. Ha a felek erről megállapodnak, egyezséget köthetnek, amelyet a bíróság hagy jóvá. Ha nincs megegyezés, a bíróság dönt a felügyeleti jog gyakorlásáról, figyelembe véve a gyermek testi, szellemi és erkölcsi fejlődésének biztosítását.

Amennyiben a szülői felügyelet közös marad, a szülők továbbra is együtt döntenek minden fontos kérdésben. Ha az egyik szülő kapja meg a felügyeleti jogot, ő válik gondozó szülővé, míg a különélő szülő csak a gyermek sorsát érintő lényeges kérdésekben (pl. névváltoztatás, tartózkodási hely, iskolaválasztás) vehet részt a döntéshozatalban. A felügyeleti jog gyakorlásával együtt rendezni kell a kapcsolattartás és a gyermek szükségleteinek finanszírozása kérdését is. A szabályozás célja, hogy a gyermek fejlődésének biztosítása elsődlegesen a szülők felelőssége legyen.

Mindezek ismerete azért fontos, mert a leírtakból kitűnik, hogy a kiskorú gyermek testi, szellemi, erkölcsi, és minden egyéb értelemben vett fejlődésének biztosítása alapvetően a szülők kötelezettsége. Ebből adódik, hogy amennyiben ezen kötelezettségüknek a szülők eleget tesznek, a nagyszülőket az unokákkal szemben kötelezettség nem terheli. A nagyszülőnek kötelezettsége abban az esetben keletkezhet, amennyiben a szülők az őket terhelő kötelezettségeiknek nem képesek eleget tenni. Ilyen esetekben a gyermek érdekének védelmében a nagyszülő is kötelezhető bizonyos - szülők által el nem látott - feladatok elvégzésére

- magyarázta a szakértő, aki szerint ezen kötelezések köre nagyon széles skálán mozog. Például abban a nem várt esetben, ha a különélő szülő nem fizet gyermektartásdíjat és ebből adódóan a gyermek indokolt szükségleteinek kielégítése veszélybe kerül, helyette a nagyszülő is kötelezhető arra, hogy gyermektartásdíjat teljesítsen a gondozó szülő részére, azonban ha a gyermek mindkét szülőjének megszűnik a szülői felügyelet gyakorlására való jogosultsága, úgy a nagyszülő akár gyámként is rendelhető, ilyenkor a nagyszülő a gyámság alatt álló gyermek gondozójává, nevelőjévé válik, tehát - csaknem - teljesen szülői szerepbe lép.

Amennyiben a nagyszülő a szülők helyett különböző feladatokat lát el, úgy természetesen nem csak kötelezettségei keletkeznek (gyermektartásdíj teljesítése, nevelés, gondozás ellátása stb.), hanem ezzel egyidejűleg különböző jogosultságai is, amelyek a gyermek érdekének védelméhez szükségesek (pl. törvényes képviselet ellátása, vagyonának kezelése) - a nagyszülő akár a szülői felügyelet legtöbb részjogosultságát is gyakorolhatja a szülők helyett.

„Alapesetben”, tehát amennyiben a szülők a gyermekkel kapcsolatos feladatok teljes körét képesek ellátni, és a nagyszülőnek a gyermekkel szemben kötelezettsége nem áll fenn, úgy a nagyszülőt az unokával történő kapcsolattartás joga illeti meg. Ez alkotmányos alapjog, gyermekjog, illetőleg alapvető emberi jog, ami nevesítve van a Ptk.-ban, valamint a gyámhatóságokról, valamint a gyermekvédelmi és gyámügyi eljárásról szóló 149/1997. (IX. 10.) Korm. rendeletben (Gyer.) is

- részletezte.

Mik a nagyszülői kapcsolattartás szabályai?

Dr. Sass Rita tapasztalatai szerint előfordul, hogy a szülők együtt zárkóznak el a nagyszülői kapcsolattartástól, de ennél gyakoribbak az alábbiakban részletezett esetek.

Sokszor okoz problémát, hogy a különélő szülőnek olyan szűk kapcsolattartása van a gyermekkel (pl. minden második héten szombattól vasárnapig), hogy ez idő alatt a különélő szülő ágáról a nagyszülő nem tud érdemben időt tölteni az unokával, hiszen azt abból a kevés időből venné el, ami a különélő szülőnek jár. Olyan is előfordul persze, hogy a különélő szülő egyáltalán nem él a kapcsolattartási jogával, ebben az esetben teljesen ellehetetlenül a különélő szülő ágáról a nagyszülő kapcsolattartása. Gyakorinak mondható még, hogy a különélő szülő olyan rossz viszonyt ápol a szüleivel, hogy saját kapcsolattartási idejéből semennyit nem kíván a nagyszülőnek (saját felmenőjének) „átadni”

- sorolta a családjogi ügyvéd. Hozzátette: amennyiben a fenti esetek valamelyike fennáll és ez azzal párosul, hogy a gondozó szülő sem együttműködő a másik ágon lévő nagyszülői kapcsolattartás biztosításában, vagy annak bármilyen egyéb akadálya van, úgy ezen tárgyban hatósági döntés kérhető.

A nagyszülői kapcsolattartásokat illető eljárások – saját praxist alapul véve – meglehetősen nagy számban vannak folyamatban, de arról nincs információm, hogy a többi gyámhatósági ügyhöz viszonyítottan milyen ezeknek az aránya. Biztosan kijelenthető ugyanakkor, hogy gyakori eljárástípusról van szó

- mondta Dr. Sass Rita. Kiemelte, a nagyszülői kapcsolattartás szabályozására irányuló eljárás lefolytatására - és persze annak végén a felekre nézve kötelező rendelkezést tartalmazó döntés (határozat) meghozatalára - a szülői felügyeletet gyakorló szülő lakóhelye szerint illetékes gyámhatóság bír hatáskörrel. Az eljárás az erre irányuló kérelemnek a gyámhatóságra történő előterjesztésével veszi kezdetét. Jellemzően a nagyszülő kéri a gyámhatóság közreműködését, de ugyanettől a szülők sincsenek elzárva. Az egy háztartásban élő nagyszülők együtt is előterjeszthetnek kérelmet.

A kérelemben elő kell adni a fennálló élethelyzetet (tényállás), és azt, hogy a nagyszülő pontosan milyen módon, időtartamban kíván kapcsolatot tartani az unokával, ezen kívül pedig csatolni kell a nagyszülő állításait igazoló bizonyítékokat (pl. levelezések, gyermektől kapott rajzok stb.), illetőleg lehetőség van bizonyítási indítványok (szakértői vizsgálat elrendelése, tanúk meghallgatása iránti kérelem stb.) megtételére is

- ismertette a szakértő. A kérelmet a gyámhatóság megküldi a másik félnek, és nyilatkozattételre hívja fel az abban foglaltak tárgyában. Ezt követően kerül sor az első tárgyalásra, ahol a gyámhatósági ügyintéző és a felek (esetlegesen jogi képviselőik) vannak jelen, ennek célja minden esetben az, hogy a felek megkíséreljék egyezség útján rendezni a jogvitát. A gyámhivatalnak az egyezség létrehozása során törekednie kell a felek és a gyermek közötti megegyezésre.

Amennyiben létrejön az egyezség a felek között, úgy azt a hatóság jóváhagyja és határozatba foglalja, persze csak akkor, ha az megfelel a gyermek érdekének, az ítélőképesség birtokában lévő gyermek véleményének és a kapcsolattartás céljának. Az ítélőképessége birtokában lévő gyermek véleményét tehát ki kell kérni, azzal, hogy nem lehet az egyezséget jóváhagyni, ha az ellen az ítélőképessége birtokában lévő gyermek kifejezetten tiltakozik

- húzta alá. Abban a nem várt esetben, amennyiben a felek között nem jön létre egyezség, úgy a gyámhatóság a tényállás tisztázása érdekében bizonyítási eljárást folytat le, azzal, hogy a hatóság szabadon választja meg a bizonyítás módját, és a rendelkezésre álló bizonyítékokat szabad meggyőződése szerint értékeli. A bizonyítási eljárás során a hatóság személyesen meghallgatja a feleket és a tanúkat, okirati bizonyítékokat értékel (pl. felek között levélváltás), jellemzően környezettanulmányt szerez be a felek lakóhelyéről, megkeresheti a gyermek intézményét pedagógiai vélemény bekérése okán, és persze sor kerül a gyermek meghallgatására is (kivéve, ha ez a gyermek életkorából adódóan ellehetetlenül).

A gyermek meghallgatását foganatosíthatja a gyámhatósági ügyintéző a gyámhatóság helyiségében, de jellemzően - ehelyett vagy emellett - pszichológus-szakértői vizsgálat is lefolytatásra kerül. Ennek során a szakértő megvizsgálja a feleket és a gyermeket is, ezáltal számos olyan kérdésben tud állást foglalni, amelynek vonatkozásában a gyámhatósági ügyintézőnek nincs kompetenciája. Megállapítja a felek személyiségjegyeit, tulajdonságait, egymáshoz és a gyermekhez való kötődésüket, illetve a gyermek személyiségjegyeit, tulajdonságait, a felekhez való kötődését, az esetleges elakadások okait, észleli, ha fennáll – közvetett, közvetlen – ellennevelés, befolyásolás bármelyik fél részéről. Mindezek okán a szakértői vélemény jellemzően az eljárások legnagyobb bizonyító erővel bíró bizonyítéka

- tette hozzá Dr. Sass Rita. Hangsúlyozta: a gyermek meghallgatására tehát minden esetben sor kerül, de a hatóság a gyermek véleményéhez nincs kötve, azt felülbírálhatja, amennyiben úgy értékeli, hogy a gyermek érdekében más tartalmú döntés meghozatala szükséges az általa kívánthoz képest.

Például a hatóság a gyermek kifejezett ellenállása esetén is juthat arra a következtetésre, hogy a nagyszülővel való szeretetteljes viszony helyreállítása, elmélyítése érdekében biztosít kapcsolattartást a nagyszülőnek, feltéve persze, hogy veszélyeztető körülmény utóbbi esetében nem került megállapításra, és a gyermek elzárkózásának oka más, orvosolható, esetlegesen nem is a nagyszülőnek felróható körülmény. A gyámhatóság az eljárás végén az összes beszerzett bizonyíték együttes mérlegelésével állapítja meg a tényállást és ebből vonja le a szükséges jogkövetkeztetést, dönt a nagyszülői kapcsolattartás tárgyában

- magyarázta.

Hogyan lehet kapcsolatot tartani az unokákkal?

Kérdésünkre a jogi szakértő kifejtette: a kapcsolattartásnak számos módja van: történhet pl. az elvitel joga nélkül a gyermek lakóhelyén szülői jelenléttel, vagy a lakóhely szerinti család -és gyermekjóléti központ kapcsolattartási ügyeletén családsegítő, pszichológus felügyelete mellett, esetleg csak helybiztosítással, tehát a kapcsolattartási ügyeleten, de közreműködő személy jelenléte nélkül, továbbá távkommunikációs eszközön keresztül is.

Amennyiben az elvitel jogával történik a kapcsolattartás, úgy annak időtartamát a gyámhatóság szabja meg az adott ügy körülményeire különös figyelemmel; ilyenkor a gyámhatóság mérlegeli a különélő szülő kapcsolattartását, a gyermek egyéb elfoglaltságait is, hogy a nagyszülői kapcsolattartás a lehető legjobban illeszkedjen a gyermek életébe.

Ez sokszor komoly nehézséget jelent, ugyanis a különélő szülő kapcsolattartási időtartamát a gyámhatóság ennek az eljárásnak a keretében nem rövidítheti le, így amennyiben a különélő szülőnek bő kapcsolattartási joga van, úgy nehéz az érdemi közös időtöltésre „helyet találni” a nagyszülő számára. A nagyszülő a fenti folyamatos kapcsolattartáson túlmenően feljogosítható időszakos kapcsolattartásra is, amely a kettős ünnepeken, illetve az intézményi szünetekben biztosítja a közös időtöltést az unokával

- részletezte tapasztalatait.

Perelni lehet a gyámhatóság döntését

Kiemelte, a gyámhatóság határozata ellen közigazgatási pert indíthat az a fél, aki annak rendelkezéseivel nem ért egyet, de a határozat a közléssel véglegessé válik, tehát már addig is kötelezi ez a határozat a feleket, amíg a közigazgatási pert lefolytató Törvényszék a gyámhatóság döntésével kapcsolatban állást foglal.

A közigazgatási pert keresetlevél előterjesztésével lehet megindítani, amelyet a döntést meghozó gyámhatósághoz kell címezni. A gyámhatóság a keresetlevélben foglaltak alapján saját hatáskörben megváltoztathatja a döntését, vagy amennyiben ezt nem teszi meg (tehát a határozatban foglalt álláspontját fenntartja), úgy felterjeszti az eljárás iratanyagát - a Kormányhivatal, mint felügyeleti jogkör-gyakorló útján - az illetékes Törvényszékre. A Törvényszék a közigazgatási peres eljárás végén ítéletében dönt a gyámhatóság határozatának hatályon kívül helyezéséről és új eljárás lefolytatásáról, a határozat részben-egészben történő megváltoztatásáról vagy a határozat helyben hagyásáról.

Abban az esetben, ha a határozatban elrendelésre kerül a nagyszülői kapcsolattartás, úgy a gondozó, nevelő szülő kötelezettsége a gyermeket a kapcsolattartásra mind érzelmi, mind fizikai értelemben felkészíteni, a gyermeket a kapcsolattartás kezdő időpontjában a nagyszülőnek átadni, a kapcsolattartás zavartalan lefolyását elősegíteni, majd a kapcsolattartás végeztével a gyermeket visszavenni.

Amennyiben a szülő a határozatban foglalt – fentiekben részletezett – kötelezettségét megsérti, ezáltal pedig a nagyszülő és a gyermek kapcsolattartási joga sérül, úgy a nagyszülő a kapcsolattartás végrehajtását a bíróságtól – nemperes eljárásban - kérheti.

A kapcsolattartás végrehajtása iránti nemperes eljárások soron kívüli, gyorsított eljárások, melyeket a kerületi vagy járásbíróságok folytatnak le, tárgyalás tartására jellemzően nem kerül sor, a bíróság az iratokból és a rendelkezésre bocsátott bizonyítékok alapján dönt. Amennyiben a nagyszülő bizonyítani tudja, hogy a kapcsolattartás a szülőnek felróható okból hiúsult meg, vagy azt a szülő megzavarta, úgy a bíróság végzéssel hívja fel a szülőt arra, hogy a jövőben a kapcsolattartásra vonatkozó határozatban foglalt kötelezettségeinek tegyen eleget, továbbá az elmaradt/megzavart kapcsolattartás pótlását rendeli el.

Ha a szülő az e végzésben foglaltaknak sem tesz eleget, úgy azt a bíróság részére a nagyszülőnek kell bejelentenie írásban a pótlásra szabott határidő leteltét követő 15 napon belül. Ilyenkor a bíróság jogkövetkezményt alkalmazhat, pl. pénzbírságot szabhat ki, jelentheti a gyámhatóságnak a szülő veszélyeztető magatartását és a védelembe vételi eljárás megindításának szükségességét, elrendelheti a rendőrség közreműködését a kapcsolattartások megvalósulása érdekében stb

- ismertette Dr. Sass Rita. Azokban az esetekben pedig, amikor a gyermek ellenkezése okán nem valósulnak meg a kapcsolattartások - szintén a kapcsolattartás végrehajtása iránti nemperes eljárásban – elsődlegesen azt vizsgálja a bíróság, hogy a gyermek ellenkezése felróható-e a szülőnek, a szülő a kapcsolattartásra való felkészítés iránti kötelezettségének mennyiben tett eleget. Amennyiben a szülő felelőssége megállapítható, úgy a kapcsolattartás végrehajtásának helye van, azzal, hogy a bíróság esetleges szankciói közrehathatnak abban, hogy a szülő változtasson a hozzáállásán.

Nehezebb az élethelyzet és egyben a jogi helyzet is akkor, amikor a gyermek elzárkózó, de a szülő felelőssége, felróhatósága kizárt. A bírósági joggyakorlat értelmében a gyermek elzárkózása nem képezheti akadályát a kapcsolattartásnak, ez alapján tehát a gyermeknek akarata ellenére is részt kell vennie a kapcsolattartáson, és ebben a szülőnek aktívan közre is kell működnie, ha a kapcsolattartásra vonatkozó határozatban a nagyszülő kapcsolattartása megállapításra került

- összegezte az ügyvéd. Hozzátette: ez alól az képezhet kivételt, ha a kapcsolattartástól való elzárkózásnak komoly, nyomós és a nagyszülői oldalon fennálló okát tudja bizonyítani a szülő a nemperes eljárásban, vagy ha a nagykorúsághoz közel álló gyermek hosszú ideje nem hajlandó részt venni a kapcsolattartásokon.

Ezekben az esetekben a kapcsolattartás végrehajtása mellőzhető, de a szülőtől elvárt, hogy a kapcsolattartásra vonatkozó határozat megváltoztatását is kérelmezze a hatóságtól a további jogviták elkerülése végett - emelte ki.