Hitelpiaci hozadékok

(Harnos András, az Aegon Hitel Zrt. vezérigazgatója)

Hitelezés

Alapjaiban alakult át a hitelpiac a tavaly októberben kitört válság óta: a források hirtelen, és látványos beszűkülése, így a forrásköltségek jelentős drágulása a bankok hitelezési politikáját is megváltoztatta. A hitelintézetek azóta inkább portfóliójuk minőségének javítására törekednek, próbálják minimalizálni a veszteségüket és a korábbiakkal szemben csak sokkal óvatosabb feltételekkel hajlandóak hitelt nyújtani. Ez mind a lakossági, mind a vállalati piacon jellemző, és teljesen normális velejárója a jelenlegi helyzetnek. Mégis van egyfajta bankellenes hangulat a levegőben, hiszen hajlamosak vagyunk az egész válságot a bankok számlájára írni, számon kérni, pedig nem kizárólag a hitelintézetek viselkedése vezetett a kialakult helyzethez. Általában elmondható, hogy a lakosság sokkal több hitelt vett fel az elmúlt időszakban, mint amennyit hitelfelvevő képessége megengedett volna, ennek pedig bár valószínűleg előbb-utóbb a válság nélkül is meg lett volna a következménye, most hatványozottan érezhető a hatása. 

Amit a bankok tehetnek: a dolgukat végzik, veszteségeik csökkentésére törekszenek, és bár olykor ez társadalmi feszültséghez vezet (árverezések reagálása), a valóság és a média által gerjesztett "legendák" között óriási a szakadék. A közhiedelemmel ellentétben a bankoknak is az az érdekük, hogy a szerződések minél hosszabb ideig és minél szélesebb körben fennmaradjanak. Ugyanúgy nem érdekük a hitelszerződések felmondása, és legvégső esetben az ingatlan értékesítése, mint ügyfeleiknek. Az elmúlt hónapokban a hitelintézetek különböző megoldásokat dolgoztak ki, és ajánlanak fel átmeneti fizetési nehézségekkel küzdő adósaiknak, és csak a legutolsó lépésként fordulnak a behajtás, árverezés felé. Persze az alapkérdés, hogy az ügyfelek is hajlandóak-e az együttműködésre.

Változások

Az idei első hat hónapban 70 százalékkal csökkentek a devizaalapú új kihelyezések az előző év azonos időszakához képest. Több hitelintézet átmenetileg, vagy akár tartósabban is felfüggesztette ilyen típusú termékei értékesítését, jelenleg a piacon továbbra is megtalálhatóak azok a kedvező kondíciójú, svájci frank alapú termékek, amelyek teljes hiteldíj mutatója (THM) ma még mindig a legalacsonyabb. (A nagy bankok jellemzően inkább euró alapú konstrukciókat ajánlanak.) Igaz, hogy aki ilyen hitelt szeretne felvenni, annak ma már jövedelemigazolással kell alátámasztania, hogy képes lesz a törlesztő részletek fizetésére. A finanszírozási arányok is változtak, csökkentek az elmúlt időszakban. A bankok kockázati étvágyának visszaesése ugyanis azt eredményezte, hogy az ingatlancélú ügyleteknél esetenként emelkedik a szükséges önerő mértéke (ehhez az állami támogatások elapadása is hozzájárul), de ez függ az adósminősítéstől és a fedezetül felajánlott ingatlan tulajdonságaitól is. A szükséges önrész mértéke így ma már 20-50 százalék közé tehető, átlagosan 40 százalék.

Megoldások

A kihelyezési gyakorlatban történt változások mellett jelentős hozadéka az elmúlt időszaknak, hogy számos megoldás született az átmeneti fizetési nehézségekkel küzdő ügyfelek helyzetének rendezésére is. (Futamidő hosszabbítás, tőketörlesztés halasztása, stb.) Ebben egyrészt a bankok saját maguk, másrészt a kormányzat is aktívan részt vett. A legutóbbi ilyen intézkedés az áthidaló kölcsön bevezetése, bár az ennek részleteivel kapcsolatos tájékoztatás csak a közelmúltban jelent meg, így a bankok számára rövid idő áll rendelkezésre a részletek és a termék teljeskörű kidolgozására. Lényege, hogy a rászoruló (és a szabályozás feltételeinek megfelelő) ügyfelek számára a következő két év törlesztési terheit az áthidaló kölcsön jelentősen könnyíti, ami várakozásaink szerint a portfóliók minőségét is javítani fogja. Jó eszköz lehet a gazdasági válság hatásaitól leginkább érintett ügyfélkör részére. A kezdeti érdeklődés már érzékelhető, a ténylegesen igénylők arányát viszont egyelőre csak becsülni lehet.

Kilátások

Véleményem szerint minden olyan szabályozás, amely a piac működésének átláthatóságát és a piaci szereplők érdekeinek kölcsönös védelmét szolgálja, pozitív fogadtatásra számíthat. Azt azonban szem előtt kell tartani, hogy a jelzálogtermékek esetén akár 30-35 éves futamidővel kell számolni, (de átlagosan is 15-20 év a futamidő) így a kondíciók változásának illetve változtatásának joga ehhez kell, hogy igazodjon. Ami pedig a jövőt illeti: az új kihelyezések dinamikájában egyelőre nem tapasztalunk változást, de úgy gondolom, a második félévben elindulhat egy lassú ütemű növekedés, ami a jövő év második felétől válhat erőteljesebbé.