Felejtsd el a dugóhúzót! Sokat érhet, ami a palackban van...

Lee Sanning, Sherrill Shaffer és Jo Marie Sharratt kutatásuk során arra keresték a választ, valóban megéri-e borba fektetni a pénzt vagy egyszerűen korunk úri szeszélyéről van szó. Bizonyító erővel persze ebben a témában csakis a számszerű eredmények bírhatnak, lássuk hát, mire jutottak!

A kutatók felhívják a figyelmet arra, hogy a bor számos tulajdonsága lehetővé teszi, hogy befektetési instrumentumként értékeljük, ilyen tulajdonság például az aktív piac megléte. Figyelemre méltó, hogy a legnagyobb bor aukciós házakban havi rendszerességgel rendeznek árveréseket, melyek forgalma a legtöbb esetben eléri a 15 millió dollárt is.

A tanulmány a havi aukciók tranzakciós áraiból indult ki, illetve ezek változását alapul véve számított hozamokkal dolgozik. A kutatók a bordeaux-i vörösborokat vizsgálták az 1893-as évjárattól az 1998-assal bezárólag. (Azért indokolt a bordeaux-i vörösbort alapul venni, mert ezeket gyakrabban veszik befektetési céllal, mint a más régiókból származó, illetve a fehérborokat.) Aukciók tekintetében az 1996 és a 2003 közötti időszak adataiból indultak ki, majd az így számított hozamokat vetették össze többek között a tőzsdék teljesítményével.

A hozamokat persze minden esetben korrigálták a befektetések kockázatával, végül arra a következtetésre jutottak, hogy a bordeaux-i borokba fektetők éves átlagban a kockázati faktorok által indokolható hozamnál éves átlagban 7.5-9.5%-kal többet tehetnek zsebre.

A legkiemelkedőbb teljesítményt az 1966-os Haut-Brion nyújtotta, mely a vizsgált időszakban havonta átlagosan 7.5%-kal értékelődött fel. (A mintában összesen 75 olyan borfajta volt, mely havi átlagban 1% felett teljesített.)

A kiváló múltbeli teljesítménynél is meggyőzőbb lehet persze, ha belegondolunk, mi is hajtja a borpiacot. A minőségi bor a luxuscikkek kategóriájába tartozik és mint ilyen, kereslete szorosan összefügg a gazdaság fejlődésével. A vizsgált aukciós időszakban a gazdaság a vártnál gyorsabban nőtt, mely végeredményben magasabb kereslet formájában éreztette hatását a borpiacon, így az árak emelkedéséhez vezetett.

Nem szabad elfelejteni, hogy a minőségi borok esetén is beszélhetünk a ritkaságból származó értékről, mely tekintetben idővel érvényesülhet a hólabda-effektus. Mindez leegyszerűsítve annyit tesz, hogy ha a gazdasági fellendülés következtében rengetegen akarnak egy bizonyos borfajtát megvenni és többségünk - valamilyen oknál fogva - meg is issza, akkor a nagy kereslet idővel egyre fokozódó ritkasággal, hiánnyal párosul, mely az egekbe repítheti egy-egy palack értékét.

Kifogásolható persze, hogy az idézett tanulmány szerzői a "buy-and-hold" stratégiára építve számolnak, holott a bor esetében a "tartás" fázisban azért bőséggel merülhetnek fel problémák. Részletezhetnénk persze a tárolásból fakadó értékcsökkenést, ennél azonban kézenfekvőbb hogy sokan egyszerűen nem tudnak hosszú éveken át uralkodni magukon, és egyszerűen megisszák a befektetést... (Ha ezt nem látnánk be ilyen könnyen, akkor a behaviorista tanokban leírva is megtalálhatjuk a tézist, miszerint a kezdeti elszántság az idő múlásával megkopik és a bor fogyásához vezethet.)

Ha jobban belegondolunk, mindez a valódi, türelmes, kitartó befektetők jutalmát növeli, hiszen minél többen isszák meg az idő múlásával minőségű borukat, annál nagyobb lesz az adott évjárat ritkasága az optimális fogyasztási idő elérése előtt, így az érték is az egekbe szökhet.

Ezt a hibát azonban napjainkban már több módon igyekeznek kiküszöbölni: egy bor-befektetési alap jegyei például egyáltalán nem ejtik kísértésbe a tulajdonost. Amint arról korábban beszámoltunk, ezek az alapok közvetlenül a legjobb minőségi kategóriába tartozó borokba fektetnek. (Sokat elmond, hogy a Vintage Wine Fund portfoliójának 90%-át a bordeaux-i vörösborok teszik ki. Ez az alap 2003-as létrejötte óta mintegy 46%-os hozamot termelt.)

Érdemes persze belegondolni, milyen irányba is hatnak a fentiek, ha ugyanis egyre kevesebben esnek kísértésbe, a ritkaság enyhülése miatt csökkenhetnek a jövőbeli hozamok...