Kiemelt hozam, alacsony kockázat! - Te még hiszel a mesékben?

A garantált alapokba való befektetésről már megemlékeztünk néhány alkalommal lapunk virtuális hasábjain. A konstrukció a befektetési alapokban rejlő kockázatot annyiban csökkenti, hogy tőkegaranciát biztosít a befektetett összegre, vagyis a tőkét az ügyfél mindenképpen visszakapja.

A még teljesebb biztonság elérésének érdekében a tőkegarantált alapok mellett létrejöttek a hozam- és tőkegarantált alapok, amelyek már a befektetett összeg biztosítása mellett általában 6-12 százalék (mértéke alaponként változik) fix hozamot ígérnek.

A garantált alapok által biztosított garanciának természetesen ára van, amely a magasabb hozamot jelentő, kockázatosabb ügyletek és piacok mellőzését jelenti a portfolió kialakításakor, amelyben túlsúlyba kerülnek az állampapírok és a betétek. Bár a hazai tapasztalat szerint (az eddig lezárult tíz alap esetében) nem volt szükség a minimális hozam alkalmazására.

Nagyobb kockázat, magasabb hozam?

A magasabb hozam igénye azonban újabb garantált alaptípust hívott életre, amelyek már biztosítják az ügyfél számára a tőkegarancia melletti kockáztatvállalás lehetőségét. A kereskedelmi bankok közül többen is felkínálják ezt a lehetőséget ügyfeleiknek.

A konstrukció lényegében egy zártvégű, tőkegarantált, származtatott alap, amelynél nem a "megszokott" módon állapítják meg a portfolióban szereplő részvénykosarak, indexek teljesítménye alapján a futamidő végén a befektetési jegyre vonatkozó nominális hozamot.

A portfolió saját tőkéjének jelentős részét betétben helyezi el, hogy az a kamatokkal együtt a futamidő végére biztosítja a befektetések tőkerészének kifizetését, illetve az időközben felmerülő költségeket.

A bank a jegyzés lezárulása után dönt arról, hogy milyen részesedési rátát állapít meg, amely a végső hozam kiszámításakor fontos szerepet játszik (ezzel szorozzák meg a kosárra, vagy indexre megállapított hozamot és a befektetési jegyek névértékét).

Mitől döglik a légy?

A konstrukció lénye és lényege egyben a részvénykosarak, részvényalapok, illetve a portfolióban lévő index, indexek teljesítménye alapján az átlagos hozam megállapítása. Ezek a származtatott alapok ugyanis valamilyen módon a legnagyobb hozamot garantálják, az eltérések csakis a számítás módszertanában vannak.

Van olyan alap, amely az alap mögött rejlő indexek hozamainak a futamidő alatt havonta rögzített (megfigyelési időpontokban) értékei közül a legmagasabbat adja meg a befektetés hozamaként. Ez általában az indexek hozamainak átlagát jelenti.

Mások azonban a fent említett átlagértéknek csupán 80 százalékát biztosítják, vagy a megfigyelési időpontokban számított hozamértékek átlagát adják meg azzal a kitétellel, hogy a 3 éves futamidő alatt az utolsó négy megfigyelési időpont közül a legmagasabb értéket választják ki. A konstrukció előnye, hogy a végső hozamnak maximuma sincs.

A befektetési jegy futamidő végi nominális hozama megegyezik a részesedési ráta, a névérték és az előbb leírt módokon kiszámolt "átlagos" hozam szorzatával.

A kockázat fokozódik

Ha a futamidő lejárta előtt szeretnénk hozzáférni a befektetett pénzünkhöz, akkor ezt mivel zártvégű alapról van szó a tőzsdén tehetjük meg. Az ügylet azonban mindenképpen költséges lesz számunkra, akár 20 százalék diszkont is lehet a pénzhez jutás ára.

Emellett mivel az alap nem hozamgarantált előfordulhat, hogy a futamidő végén a névérték száz százalékát kapjuk vissza (nem ugyanannyit amennyiért a befektetési jegyet vásároltuk, mert azok diszkont áron jegyezhetők), amely a pénzromlás miatt természetesen nem egyenlő a futamidő előtt befektetett pénzünkkel, így valamelyest mégis vesztünk az ügyleten.