Vallottak a visszatérő magyarok: tényleg nincs kinn kolbászból a kerítés, megéri még a külföldi munka?

A Pénzcentrumon számos alkalommal foglalkoztunk már azzal a jelenséggel, hogy egyre több magyar dönt úgy, hogy külföldön próbál szerencsét – főként olyan országokban, mint Ausztria, Svájc vagy Hollandia. Ezek a munkavállalók sokszor évekre hagyják el az országot, vállalva azt is, hogy elszakadnak családjuktól, barátaiktól, és kevesebb személyes kapcsolatuk marad az itthoni élettel.

A fizikai távolság és a lelki megterhelés, mint a honvágy vagy a társas támogatás hiánya, sok esetben megnehezíti ezt az életformát. Mostani cikkünkben azonban a fókuszt megfordítjuk: annak járunk utána, hogy mi történik akkor, amikor valaki hazatér. Kik azok a magyarok, akik külföldi munkatapasztalat után úgy döntenek, hogy ismét itthon vállalnak munkát? Mi jellemzi őket, hogyan boldogulnak a hazai munkaerőpiacon, és vajon előnyt vagy hátrányt jelent számukra a külföldi múlt?

Az elmúlt évtizedekben egyre többen hagyták el Magyarországot, hogy külföldön próbáljanak szerencsét – jobb fizetés, biztosabb megélhetés vagy új lehetőségek reményében. Ez a jelenség, amit munkaerő-elvándorlásnak nevezünk, komoly kihívások elé állította a hazai munkaerőpiacot. Az elvándorlók pótlása, a munkaerőhiány kezelése, valamint a kivándorlás mögötti motivációk és következmények mind olyan kérdések, amelyekre a szakpolitika évek óta keresi a válaszokat.

A visszatérés – vagyis a külföldön dolgozók hazaköltözése – sokszor háttérbe szorul ebben a diskurzusban, pedig a hazatérők jelentősége nem elhanyagolható. A tanulmány, amely Hárs Ágnes és Simon Dávid közös munkája, éppen erre a kevéssé vizsgált területre irányítja a figyelmet. Arra keresik a választ, kik térnek vissza külföldről, milyen formában helyezkednek el újra itthon, és vajon a migrációs tapasztalatuk előnyt jelent-e számukra a munkaerőpiacon, például magasabb jövedelem formájában.

A szerzők egy új adatfelvétel alapján vizsgálják a visszatérő munkavállalók jellemzőit, és különösen azt a kettős szelekciós folyamatot, amely meghatározza, hogy ki megy el, majd később ki tér vissza. Ez a szelekció nem véletlenszerű: lehet, hogy a külföldre távozók közül a legmotiváltabbak vagy legképzettebbek indulnak el, és ugyanígy, a visszatérők között is lehetnek olyanok, akik különböző okokból – akár személyes, akár gazdasági – hazaköltöznek.

A migráció tehát nem csak egyirányú mozgás, hanem egy dinamikus, soktényezős folyamat.

A kutatás első eredményei betekintést nyújtanak abba, hogyan alakul a hazatérők munkaerőpiaci helyzete, és milyen tényezők befolyásolják az újrabeilleszkedést. Bár a tanulmány nem tér ki részletesen arra, milyen hatást gyakorolhatnak ezek az emberek a hazai gazdaságra hosszú távon, ez a kérdés a kutatás következő szakaszában vár majd megválaszolásra. Egy biztos: a hazatérők nemcsak saját életük szempontjából hoznak fontos döntéseket, hanem a magyar munkaerőpiac jövője szempontjából is kulcsszereplők lehetnek.

Kik a hazatérők?

A legutóbbi, 2022-es népszámlálási adatok szerint a magyar lakosság körülbelül 5 százaléka tartozik a visszatérő migránsok körébe – vagyis azokhoz, akik korábban külföldön éltek és dolgoztak, majd hazatértek Magyarországra. Ez az arány különösen magas a diplomások körében: a felsőfokú végzettségűek 7,7 százaléka tartozik ebbe a csoportba. Ha csak az elvándorlásban érintetteket – vagyis a jelenleg külföldön élőket és a már hazatérteket – nézzük, akkor körülbelül 42–43 százalék tért vissza. Ez azt mutatja, hogy a külföldi tapasztalat után sokan döntenek úgy, hogy újra Magyarországon próbálnak meg boldogulni.

A tanulmány alapját képező kutatás két, gondosan kialakított kérdőíves adatfelvételen alapul, amelyek a hazatérők és az itthon maradók válaszait hasonlítják össze. A minták súlyozása a 2022-es népszámlálás adatai alapján történt, hogy a felmérés jobban tükrözze a valós társadalmi viszonyokat. A kutatók fejlett statisztikai módszerekkel becsülték meg a hazatérés munkaerőpiaci hatásait. Az eredmények szerint

önmagában a hazatérés nem befolyásolja szignifikánsan, hogy valaki dolgozik-e vagy sem, viszont jelentősen növeli annak az esélyét, hogy az érintett vállalkozóként helyezkedjen el.

Emellett a visszatérők átlagosan magasabb jövedelemmel rendelkeznek, mint azok, akik sosem hagyták el az országot. A kutatás részletesen vizsgálta a visszatérők egyéni jellemzőit is: többek között a nemet, kort, iskolai végzettséget, lakóhelyet, a nyelvtudás szintjét, családi állapotot, valamint a gyermekkori és felnőttkori életkörülményeket is figyelembe vették. Az adatok alapján kirajzolódik, hogy a visszatérők jellemzően jobban beszélnek idegen nyelveket, gyakrabban rendelkeznek magasabb végzettséggel, és hajlamosabbak a nagyobb önállóságot, kockázatvállalást igénylő vállalkozói tevékenységre.

A mobilitási szándékok terén is érezhető a különbség a hazatérők és az itthon maradók között. Míg a teljes magyar népesség 70 százaléka mondta azt, hogy a következő egy évben semmiképpen nem tervez külföldre menni, a hazatérők körében ez az arány csak 60 százalék. Vagyis ők nyitottabbak arra, hogy ismét elmenjenek – legalább gondolati szinten. Az otthon maradók körében ez az arány jóval magasabb, 80 százalék. Azok aránya, akik már konkrét lépéseket is tettek a kivándorlás felé, vagy már meg is van, hova mennének, a teljes népességen belül körülbelül 10 százalék, a hazatérők között viszont 15 százalék – az itthon maradóknál ez az arány jóval alacsonyabb, alig 5 százalék alatt van. A kutatásban született adatokról ábrát is készítettünk: 

Ha hosszabb távra tekintünk – például három évre előre –, szintén jól látható a különbség. Míg az emberek 56 százaléka gondolja úgy, hogy három év múlva is biztosan itthon fog élni, ez az arány a hazatérők körében csak 45 százalék, az otthon maradóknál viszont 65 százalék. A visszatérők között többen vannak tehát olyanok, akik hosszabb távon sem zárják ki, hogy újra külföldre költözzenek: 25 százalékuk valószínűnek tartja ezt, szemben az itthon maradók 12,5 százalékával. Ez is megerősíti, hogy a visszatérés nem feltétlenül végleges döntés, sokan inkább egyfajta ideiglenes állomásként tekintenek rá.

Mi a közös a "hazatérőkben"?

Ahogy a tanulmány is hangsúlyozza

a visszatérés nemcsak a migráció eredményességének függvénye, hanem komplex szelekciós folyamatok hatása is,

például hogy kik indultak el eleve, milyen volt a sikerélményük külföldön, vagy milyen személyes és társadalmi tényezők befolyásolták döntésüket. Demográfiai és társadalmi jellemzők szerint a hazatérők között magasabb a férfiak és a 40–49 éves korosztály aránya, valamint nagyobb arányban vannak jelen felsőfokú végzettségűek, különösen a mesterszinten végzettek.

Az alacsonyan képzettek, különösen alapfokú végzettséggel rendelkezők kevésbé térnek haza.

A családi állapot is számít; a visszatérők körében jóval magasabb az egyedülállók aránya, miközben az otthon maradóknál több a házas. A migráció ideje alatt a családtagjaikat anyagilag támogató migránsok nagyobb valószínűséggel térnek haza.

A nyelvtudás meghatározó tényező. A visszatérők körében a német (35 százalékponttal) és az angol (20 százalékponttal) nyelvtudás jelentősen gyakoribb, mint az otthon maradók között. Az idegen nyelvet nem beszélők aránya viszont jóval magasabb az otthon maradóknál. A munkakörök típusa szerint a nyelvtudás különbözőképp értékes: a kékgalléros munkáknál a helyi nyelv, a fehérgallérosoknál inkább az angol számít. A nyelvtanulás utólagos megtörténte szintén gyakoribb a hazatérők esetében.

A lakóhely és a mobilitás kevésbé mutat szignifikáns eltéréseket a két csoport között. A földrajzi régiók közötti mobilitás alacsony hatást mutatott, ugyanakkor a lefelé történő mobilitás (alacsonyabb foglalkoztatottságú régióba való költözés) összefügg a hazatéréssel. Azok, akik gyermekkoruktól nem változtattak településtípust, inkább otthon maradók lettek. A gyermekkori szülői foglalkozás (vállalkozó vagy önfoglalkoztató szülő) inkább jellemző a hazatérőkre. A munkapiaci jellemzők és azok változása is fontos.

Azok, akik nem szereztek képzettséget a migráció alatt, nagyobb arányban tértek haza (30 százalékponttal), míg a képzettebbé válók körében gyakoribb az otthon maradás. A migráció előtti munkapiaci helyzet – például hogy valaki nem dolgozott – gyakoribb a hazatérők körében

- írják a tanulmány szerzői. Végül a kutatók arra jutnak, hogy a hazatérők és otthon maradók közötti különbségek nem magyarázhatók pusztán a visszatérés szándékával vagy a migráció eredményességével. A háttérben összetett társadalmi-demográfiai és munkaerőpiaci tényezők húzódnak meg, és a nyelvtudás, a családi kapcsolatok, valamint a foglalkozási mobilitás egyaránt meghatározó szerepet játszanak a visszatérés valószínűségében.

Mi lesz a visszatérőkkel? Hova helyezkednek el?

A publikáció végső megállapítása, hogy a hazatérők nagyobb valószínűséggel lesznek vállalkozók, mint azok, akik itthon maradtak. A modellek szerint a vállalkozóvá válás esélye 7,6 százalékponttal magasabb a visszatérők körében, minden más tényező azonos szinten tartása mellett. Ez a különbség szignifikáns (statisztikai próbákkal támasztják alá a tanulmányban a szerzők) és a magyar munkaerőpiacon kimutatható méretű eltérés.

Ez a jelenség azonban nem feltétlenül az önmegvalósítás sikertörténete, ugyanis a vállalkozás sok esetben kényszermegoldásként jelenik meg.

A nemzetközi példákhoz hasonlóan náluk a visszatérés nem ritkán a külföldi sikertelenség utáni "menekülőút", ami az önfoglalkoztatásban csúcsosodik ki. A visszatérők 18 százalékos jövedelemprémiumot élveznek az itthon maradókhoz képest. Ez a különbség statisztikailag szignifikáns és tartós, de a mértéke nem kiemelkedő más hatásokhoz (például iskolai végzettség, nem, régió) képest.

Vagyis a külföldi tapasztalat ugyan "ér valamennyit", de nem biztosít kiugró előnyt a hazai munkapiacon

- hangsúlyozzák a szerzők. A modell szerint a visszatérők kisebb valószínűséggel dolgoznak a hazatérésük után, mint az itthon maradók. Ez arra utal, hogy a hazatérés nem feltétlenül jelent zökkenőmentes reintegrációt a hazai munkaerőpiacra. A foglalkoztatottság csökkenése részben a vállalkozóvá válással függhet össze, de az is lehetséges, hogy egyes visszatérők számára nehezebben nyílik meg a munkaerőpiac.

Tehát megállapítható, hogy a visszatérők jellemzően nagyobb eséllyel lesznek vállalkozók, és valamivel magasabb jövedelmet érnek el, mint azok, akik végig itthon maradtak. Ugyanakkor a foglalkoztatottságuk alacsonyabb, és a vállalkozás sok esetben nem tudatos karrierépítés eredménye, hanem inkább alkalmazkodás vagy kényszer.

Ez azt sugallja, hogy a hazatérés sokszor nem tudatos és sikeres migrációs ciklus lezárása, hanem részben kényszerpálya, amelynek munkaerőpiaci következményei nem feltétlenül előnyösek. A visszatérők tehát egy köztes, átmeneti vagy peremhelyzetet foglalnak el; nem tudnak teljesen beilleszkedni sem a hazai munkapiacba, sem tovább haladni a külföldi pályán.