Létezik túlzott kedvesség? Hogyha ezt tapasztalod a munkahelyen, kezdj gyanakodni

A szociális kényelmetlenségek szinte mindenhol jelen vannak, legyen szó bértárgyalásokról vagy kínos beszélgetésekről kollégák között. A munkahelyen naponta szembesülünk ilyen helyzetekkel: visszajelzéseket adunk és kapunk, csapatdinamikát kezelünk, és navigálunk a státuszkülönbségek között. A legtöbben egyszerű módszert választunk a kellemetlenség enyhítésére: erőltetetten mosolygunk, nevetünk (akkor is, ha semmi vicces nem történt), és mindent megteszünk, hogy meggyőzzük a másikat: nincs miért aggódni, ez egy pozitív interakció lesz, én kedves vagyok. Talán túlságosan is?

Kicsit ironikus, hogy minél jobban próbáljuk kedvességgel leplezni kényelmetlenségünket, annál inkább átlátnak rajtunk a szakértők szerint. Az emberek jók az érzelmek felismerésében, amelyek akaratlanul is megmutatkoznak a nem verbális viselkedésünkben, például a hangszínünkben. Azt hisszük, jól álcázzuk szorongásunkat a bókokkal, de amikor ezeket mesterkélt mosollyal adjuk elő, valójában senki sem veszi be.

Gyakran olyan általános visszajelzéseket adunk, mint a "Remek munka!", amelyek nem hasznosak, és sokszor meg sem érdemeltek. A túlzottan pozitív visszajelzés azt jelzi, hogy nem figyelsz oda – és valószínűleg tényleg nem, ha túlságosan lefoglalnak a saját frusztrációid. Idővel a másik fél bizalmatlanná válik, hiszen konkrét információkra lenne szüksége, amelyek segítenék a fejlődésben.

Tessa West szociálpszichológus három javaslatot tesz a túlzottan kedves munkahelyi kultúra megváltoztatására. Először is, tegyük fel a kérdést: valóban mindenki élvezi ezt a túlzott kedvességet, vagy csak azért csinálják, mert mindenki más is? A társadalmi normák erősen befolyásolják a viselkedést, és gyakran kialakul az úgynevezett "pluralisztikus tudatlanság": mindenki azt feltételezi, hogy a többiek szeretik a túlzott kedvességet, miközben valójában senki sem kedveli.

Másodszor, érdemes beszélgetést kezdeményezni a változtatásról. Javasoljunk alternatívákat, például kérjünk konkrét visszajelzéseket prezentációk után: pl. három javítandó és három megtartandó dolog formájában.

Harmadszor, törekedjünk konkrét, viselkedés-alapú visszajelzésekre az általános benyomások helyett. Minél pontosabban tudjuk meghatározni a problémát – például hogy egy prezentációban túl sok volt a szakzsargon, nem pedig csak azt, hogy "unalmas volt" –, annál hasznosabb lesz a visszajelzés. Ugyanez vonatkozik a dicséretre is: ha pontosan megmondod, mit csinált jól valaki, hitelesebbnek tűnsz, és a visszajelzésed is értékesebb lesz.

A változás fokozatos bevezetése ajánlott. Kezdjünk kisebb, hétköznapi ügyekkel, amelyek fontosak, de nem váltanak ki erős érzelmi reakciókat. A cél a visszajelzési "izom" fejlesztése, hogy amikor a nehezebb témákra kerül sor, a őszinteség normái már kialakulóban legyenek. Legyünk türelmesek, hiszen a normák lassan alakulnak ki, és lassan is változnak meg.