Mit ne mondjunk a vagyonosodási vizsgálatkor - Elképesztő történetek...

Kifogáskeresésben jók vagyunk, ez tény. És a kreativitással sincs semmi gondja az állampolgároknak. Szorult helyzetben pedig még inkább előtörnek az effajta ambíciók. Azonban két hibát rendszeresen elkövet mindenki: az egyik az, hogy nincs dokumentum, ami alátámasztaná az adófizető (vagy nem fizető) állítását, a másik pedig, hogy legtöbbször azoknak nem szólnak, hogy támasszák alá az állításukat akikre hivatkoznak. Tehát már készen is van az aranyszabály: mindenről legyen papír és legyen valaki aki ezt igazolni is tudja. Hogy miért van erre szükség? Nos, szolgáljon tanulságul ez a néhány történet:

Adódott egyszer hajdanán, valahol egy kis európai országban, hogy az egyik tisztes állampolgár vagyona iránt élénk érdeklődést mutatott a helyi adóhatóság. A vizsgálat eredményeképpen megállapították a lelkes szakemberek, hogy a vállalkozó (mert az volt) bevételeinek és kiadásainak egyenlege 180 millió forint forráshiányt mutat. Ez egyszerűen fogalmazva azt jelenti, hogy elköltötte egy kisebb község éves költségvetését, csak Ő nem volt jogosult állami támogatásra. Nem volt más választás a kipécézett állampolgárnak, meg kellet magyarázni, hogy miből is telt egy magasabb életszínvonal elérésére. Nem is volt rest az ellenőrzés alanya rögtön számot is adott bevételeiről:

- Első lépésben nyert körülbelül 28 millió forintot a kaszinóban (szerencsés ember, legalábbis ekkor még úgy tűnt), erről sajnos igazolással nem rendelkezett.
- Aztán kapott még a rokonoktól 173 millió forint kölcsönt. Sajnos a rokonok erről nem tudtak, tehát az adóhatóságnak ezt nem tudták megerősíteni
- Majd jött ez első számú és legkörmönfontabbnak tűnő kifogás: 3,5 millió forintra azt a nyilatkozatott tette az üzletember, hogy ez a vizsgált időszakot megelőzően általa nyújtott kölcsön, amelyet a vizsgált időszakban fizettek vissza. A probléma már csak az volt, hogy az adóhatóság éber ellenőrei, mintha csak erre a magyarázatra vártak volna, megvizsgálták, hogy az ellenőrzést megelőző időszakban volt-e annyi pénze az adóalanynak, hogy kölcsönt tudjon nyújtani. Nem volt.

Ezek után az adóhatóság szakemberei az adózó terhére 62 millió forint adókülönbözetet állapítottak meg. Ez pedig sajnos egy összegben esedékes, ahogy azt már az előzőekben leírtuk.

Túl sokat fizetett biztosításra, belebukott

Sokszor hangzik el az a "vád", hogy a magyar nép jelentősen alulbiztosított. Ez ellen próbált meg tenni az egyik honfitársunk, de vállonveregetés helyett 12 millió forintos adóhiányról kapott csekket.

Az egész sima ügynek tűnt a későbbi "áldozat" számára. Az adóhatóság megállapította, hogy a tulajdonos tagi kölcsön címén (a tagi kölcsönt nyújtók egyébként kiemelt célpontjai az APEH-nek) 20 millió forintot fizetett be a vállalkozásába. A kölcsön eredetét a vállalkozó (hihetetlen, hogy minden vállalkozót "meghurcolnak") egy 2022-ben lejáró életbiztosítási kötvényben határozta meg. Erről volt igazolása is, tehát idáig tiszta volt a dolog.

Azonban a revizorok felkeresték a biztosítótársaságot, amely az összeg igazolásán túl azt az információt adta, hogy a magánszemélynek (aki vállalkozó) a lejárt biztosításon túl volt még egy 30 milliós 2000-ben lejárt kötvénye is. Tehát a tagi kölcsönre valóban futotta, de miből fizette az életbiztosítását az adózó, ez a kérdés motoszkált az ellenőrök fejében.

És ekkor jött a szokásos magyarázat: szülői segítség. Sajnos a bizonyítás itt is elég hiányos volt (konkrétan semmi), a bírság már kevésbé.

Ne vegyél ingatlant készpénzért!

Ezt a szabályt egy életre megtanulta az az adózó, akit ingatlanvásárlása miatt vontak vagyonosodási vizsgálat alá.

Történt ugyanis, hogy lelkes honfitársunk 2004-ben vásárolt egy ingatlant 250 millió forintért (valószínűleg vállalkozó) és a vételárat teljes összegben kifizette. Ezzel nem is lenne semmi gond, azzal viszont már annál több, hogy csak egyszer nyújtott be szja bevallást pályafutása során, 1996-ban 30219 forintról. Mivel az APEH nem ismert olyan tőkésítési eljárást amely ebből az összegből, ekkora idő alatt előteremti az ingatlan vételárát, megkérdezte a vizsgálat "áldozatát": miből vette a házat?

A válasz nem váratott sokáig magára, meglepő módon egy magánszemély segítette ki emberünket, hogy tudjon lakni valahol. Azonban az "ellenőrzött célszemély" nem mondta el, hogy ki volt az (rutinos), és bizonylatokat sem mutatott ,ami a kölcsön eredetét igazolta volna. Sőt, ügyvédjén keresztül fellebbezett, sajnos a rendelkezésre álló határidőn túl, ezért elutasították. Így maradt a bírság.

Rémtörténetekből legyen elég. Nem akarunk senkit megrémiszteni. Ezt a néhány tanulságos esetet azért mutattuk be, hogy a kedves Olvasó tisztában legyen a ténnyel: csak azt állítsa a revizoroknak, amit bizonyítani is tud. Valamint, hogy egyszerűen fogalmazzak, ezek komolyan gondolják. Tehát a minimálbéres vállalkozók álljanak meg az új merci lízingelése előtt, és egy perc néma tisztelgéssel gondoljanak azokra a fáradtságot nem ismerő revizorokra, akik majd néhány hónap (vagy nap, vagy év) múlva azt kutatják az utókor (és az államkassza) számára, hogy miből vettük a használt páncélautót.

A példák összeállításánál segítségünkre volt az Adó szaklap ellenőrzési száma.