IMF: több a kockázat, kevés a beruházás

USA: Katrina után

A fejlett gazdaságok között feltehetően továbbra is az USA növekedhet a leggyorsabban. A GDP idén 3.5%-kal, 2006-ban 3.3%-kal bővülhet. A Katrina hurrikán az idei év maradék részében a GDP növekedést 0.5%ponttal fékezheti, de az újjáépítések miatt 2006 első felében ennek egy része "visszajön". Ennek ellenére kedvezőtlen, hogy az események a fogyasztói bizalmat csökkentették. A fogyasztás bővülését szintén lassítja az emelkedő infláció, mely a nominális bérek értékét jobban csökkenti, illetve az emelkedő olajárak, melyek a fogyasztási kiadások mind nagyobb részét emésztik fel a más termékcsoportokra költhető összegeket zsugorítva.

Euró-zóna: gyengélkedés

Az Euró-zónában a legnagyobb problémát a strukturális reformok hiánya és az elégtelen kereslet jelenti. Ezek miatt az IMF mérsékelte növekedési becslését, az idei évre 1.2%-os, 2006-ra 1.8%-os növekedést várnak. A valódi reformokat nagyban gátolja, hogy nincs meg a konszenzus a politikai vezetők között.

Japán: növekvő fogyasztás és beruházás

A japán gazdaság éledezőben van, a lakossági fogyasztás és a magánberuházások is dinamizálódtak az elmúlt időszakban. A növekedés szerkezete úgy változik, hogy az export súlya abban folyamatosan csökken. Az IMF 2005-re 2%-os GDP növekedést vár a távol-keleti országtól.

Kína, India, feltörekvő piacok

Kínában nem látszik a növekedési ütem érdemi mérséklődése. A GDP az idei évben 9%-kal, jövőre 8.2%-kal bővülhet. Szükség lenne, hogy az export mellett a lakossági fogyasztás is gyorsabban nőjön, a beruházásoknál azok összetétele egészségesebb irányba változzon. A bankrendszer problémái figyelmet érdemelnek, sok állami vállalat nem reális költségek mellett jut hitelhez, mely a beruházások szerkezetét torzítja.

India szintén dinamikusan nő, a külföldi érdeklődés egyre jelentősebb. India esetében a további strukturális reformokat és a költségvetési konszolidáció szükségességét emeli ki a Valutaalap.

Más ázsiai országokban a magas olajárak és az információs technológiai piacon történt korrekció korlátozza a növekedési lehetőségeket. 2005 második félévében ugyanakor már a növekedési ütem gyorsulásával lehet számolni. Latin-Amerikában és a Európa feltörekvő részén ezzel ellentétesen a növekedési ütem lassulása lehet meghatározó.

Az IMF hangsúlyos problémaként említi, hogy globálisan alacsony a beruházások szintje, mely számos okra vezethető vissza. Az utóbbi években több válság rázta meg a világgazdaságot, illetve annak egyes részeit, ami a beruházási aktivitást visszafogta. A feltörekvő gazdaságok nagy része a korábbi egyensúlytalanságokat orvosolva komoly kiigazításokat hajtott végre, melyek az idei évre több országban is szufficites költségvetési pozícióhoz és fizetési mérleghez vezettek. A fejlett gazdaságok többsége laza kamatpolitikával és a fogyasztás ösztönzésével igyekezett visszanyerni a lendületet (elsősorban az angolszász gazdaságok). Az USA-ban és Japánban az államháztartás megtakarításai jelentősen csökkentek, a lakossági megtakarítások szintén mérséklődtek, sőt időszakonként el is tűntek. Összességében ezek a politikák alkalmasak voltak egy átmeneti korrekcióra, de a hosszú távú fenntarthatóság érdekében változásra van szükség. A globális fizetési mérleg feszültségeket fel kell oldani. Egyes országok (pl. USA) túlfogyasztanak, melyet jól jelképez a folyó mérleg hatalmas hiánya. Máshol mérsékelni kellene a megtakarításokat és jobban kellene ösztönözni a fogyasztás, ezzel a folyó mérleg többletek csökkenhetnének.

Az IMF szerint kétfajta változásra lenne szükség alapvetően:
1. a fogyasztás helyett/mellett fokozatosan növelni kell a beruházások szerepét, a fejlett országokban az expanzív gazdaságpolitikáknak normalizálódni kell;
2. csökkenteni kell a folyó fizetési mérleg problémák okozta feszültséget, a belső keresletnek elsősorban ott kellene erősödni, ahol most szufficitesek a mérlegek.

Nagy kérdés, hogy a fent említett változások képesek-e viszonylag simán megvalósulni, vagy növekedési problémákkal, a pénzügyi piacokon komolyabb turbulenciákkal kell számolni. Az IMF szerint több befektetésre lenne szükség az alacsonyabb jövedelmű országokban, a feltörekvő piacokon és az olajtermelőknél, hogy az átmenet zökkenőmentes legyen. A beruházásoknál törekedni kellene a minőség javulására. Ez annyit jelent, hogy nem úgy kell elérni a beruházásállomány növekedését, hogy azt államilag erősen támogatják illetve irreálisan alacsony finanszírozási költségeket teremtenek a kamatpolitikán keresztül, hanem piaci reformokat hajtanak végre és az üzleti környezet, a munkaerőpiac rugalmasabbá tétele, a pénzügyi piacok szabályozása az, ami elősegíti a vállalkozó kedv élénkülését.

Az IMF veszélyként értékeli, hogy sok országban túl erős a külső környezet, a külső kereslet szerepe a gazdaság teljesítményének meghatározásában. Ez annyiban ad okot aggodalomra, hogy pl. a fejlődő piacok főbb exportpartnerei az erős belső kereslettel rendelkező fejlett gazdaságok, ahol mostanában jellemzően igen expanzív fiskális politikával dinamizálják a gazdaságot. Emellett az alacsony kamatszintek miatt az ingatlanpiacon is jelentős felfutás valósult meg, mely a belső keresletre is visszahatott. Ezen tényezők változása az ide az exporton szorosan kapcsolódó országokra is erős hatást gyakorolhat. A fiskális politika szigorodása az ingatlanpiaci boom enyhülésével és a magasabb olajárakkal érdemben mérsékelheti a fejlett piacok belső keresletét, ezen keresztül importigényét is. Ez a fejlődő gazdaságokban is teljesítményvisszaesést okozhat.

A magas olajárak jól látható és létező veszélyt jelentenek. Egyelőre az olaj drágulása mérsékelt hatást gyakorolt a világgazdaság növekedésére. Ennek oka, hogy az árnövekedés a keresleti oldal jelentés erősödése miatt következett be, nem egy kínálati sokk miatt. Most azonban egyre több hírt hallani a kínálat beszűküléséről egyes természeti katasztrófák, terrorista akciók miatt. Ezek az árakat tovább hajtják, a gazdasági szereplők bizalmát erodálják. Azokban a gazdaságokban, ahol a kibocsátás a potenciális szint közelében van, az alkalmazkodóképesség kisebb, ott az inflációs nyomás is érezhetően erősödik. Ez érdemben érinti a feltörekvő és fejlődő piaci országokat. Az IMF szerint a magas olajárakat nem szabad kompenzálni, hagyni kell, hogy a piaci árszinttel szembesüljenek a fogyasztók. Csak ez ösztönöz megfelelően a helyes alkalmazkodásra.