Lendvai a nyugdíjrendszerről: őszi változások, kinek jobb, kinek rosszabb?

Lendvai szerint a várhatóan tartósan alacsony infláció mellett szinte biztosan jobban jár az a nyugdíjas, akinél a nyugdíjemelkedés a bérnövekedéshez, és nem az inflációhoz kötött. A mostani alacsony inflációs környezetben a svájci vagy az infláció alapú indexálás várhatóan tartósan elmarad attól a pályától, melyet a bérnövekedés alapú biztosítana.

Várhatóan már a politikai kampány része, hogy nyugdíjmegállapítás módszerének változtatásáról beszél az MSZP. A kedvezőbb, bér alapú indexálás ugyanakkor az államkasszát terheli jobban. Hogy a nyugdíjmegállapítás esetleges új rendje - béindexálás - mikor léphet életbe, arra a frakcióvezető nem adott választ. Emellett azonban elmondta, hogy az idén őszre ki kell annak alakulnia, hogy pontosan mit és hogyan kell megváltoztatni. A változásoknak vannak olyan pontjai, melyek 2006-ban teljesíthetőek, de nem mértéktelen mennyiségben - mondta Lendvai. Jövő év január 1-vel nem biztos, hogy az új rend szerint emelkednek már a nyugdíjak, de az arra jogosultak már tisztában lesznek vele, hogy mikor és milyen mértékű nyugdíjemelésre kerül sor a mostanitól esetleg eltérő szerkezetben.

********

A bér alapú indexálással önmagában nincs probléma, a gondot az okozza, hogy a rendszer szakértői vélemények szerint továbbra is fenntarthatatlan, az államháztartásra jelentős terhet ró. A magasabb nyugdíjkiáramlás feltehetően jó a nyugdíjasoknak, de azok fedezetét más állami bevételekből kell előteremteni. Az idei költségvetésben pl. a központi költségvetés a tervek szerint 187.2 mrd Ft-tal támogatja majd a Nyugdíjbiztosítási Alapot.

A nyugdíjreform egyik fontos eleme az öngondoskodás intézményi feltételeinek megteremtése volt. A felosztó, kirovó rendszer mellé megjelent a magánnyugdíjpénztári és az önkéntes pénztári pillér. A magánnyugdíjpénztári befizetések miatt (is) a felosztó-kirovó rendszerben hiány keletkezik, a központi kiegészítés időlegesen ezt a lyukat hivatott betömni (a magánnyugdíjpénztár tagoknál a munkabér 8.5%-át vonják le a nyugdíjhoz kapcsolódóan, ebből 8% a magánnyugdíjpénztárba, 0.5% az állami pillérbe kerül).

Az 1997-es nyugdíjreformot megelőzően az időskori járadékok megállapításánál a keresetek átlagos emelkedését követték. A reformot megelőző egyeztetések során a munkavállalói és nyugdíjas érdekképviseletek kialkudták a svájci indexálás fokozatos bevezetését, így 1999-ben még a béreknek megfelelően emelkedtek volna a nyugdíjak. Ezt írta felül a Fidesz-FGKP-kormány javaslatára akkor a parlament, a kisnyugdíjasoknak nagyobb, a magasabb nyugdíjat élvezőknek kisebb emelést adva a törvény által előírtnál. A bérek és árak változását 50-50 százalékban figyelembe vevő szabályozás 2001 óta él.

A svájci indexálás jelentősen csökkentette a rendszerben levő egyensúlytalanságot. A probléma, hogy a nyugdíjasok számára kifizetett járulékok és a befizetések nem állnak egymással egyensúlyban, a rendszer sajátosságaiból fakadóan jelentős jövedelemátcsoportosítás következik be az egyes generációk között. Az új rendszer nyertesei a jövő nemzedékének tagjai azzal, hogy csökkenti azok extra terhelését a mostani "túlfizetések" miatt.

A nyugdíjasszervezetek a korábbi indexálás megváltoztatása óta szorgalmazzák a bérkövető rendszer visszaállítását. Ez az, amely valóban garantálná, hogy idősebb korban a - járulékfizetés révén megszerzett - járandóság tartsa az értékét, a nyugdíj vásárlóértéke nagyjából a bérek értékének megfelelően változzanak. Ez egyes számítások szerint még most is finanszírozhatatlan terheket róna az államkasszára. A lépés magasabb államháztartási deficittel és ehhez kapcsolódó adósságnövekedéssel járna, melyet a jövő generációinak kell majd visszafizetni.