Csak így lehet kiszállni egy hitellel terhelt ingatlanból?

A mindenki által látható problémát, amely a teljes gazdaságra kiterjed a rosszul, vagy fizetni egyáltalán nem tudó Frankhitelesek okozzák. Ezt orvosolni kell és az elmúlt hónapok eseményei bizonyítják, hogy a kormány mindent megtesz, hogy enyhítse a bajt. Indokolt lépés volt a CHF jelzáloghitel tiltása abból a megfontolásból, hogy csökkentse a Frank, mint menekülő deviza kilengés okozta kitettségét a lakosságnak. A tűzoltásnak azonban van olyan hozadéka, amivel eddig senki nem foglalkozott, mégpedig az, hogy azok a csendes, pontosan fizető Frankhitelesek, akik szívesen költöznének, "bent ragadtak" az ingatlanjukban. Az ok egyszerű: csak nagyon körülményes jogi procedúrával, némi szerencsével és számtalan bizalmi tényező beiktatásával lehet új ingatlanra átvinni a hitelfedezetet, vagyis szinte sehogy.

A jelenleg létező jogi megoldást is kevesen ismerik, még ügyvédi körökben is. Nyilván az ügyfél a problémájával elsőnek a bankjához fordul, ahol nem feltétlenül ismerik a lehetőségeket, s valljuk be nem is igazán áll érdekükben a folyamat, hiszen új hitelfelvétel nem történik, csak fedezetcsere.

Nézzük, hogy kisebb és nagyobb lakásba költözésnél mi volna a logikus eljárás. Ha egy tulajdonos kissebbe költözne költségracionalizálás céljából, akkor az értékesítés és vétel közti különbözetet befizetné a banknak, aki az új lakásnak megfelelő, már csökkentett fedezettel vezetné tovább a csökkentett hitelt.

Nagyobb lakásba költözés esetén, ha rendelkezik a tulajdonos a többlettel,(amennyivel többe kerül a nagyobb lakás,) akkor a bank ugyanazt a hitelt egy másik, immáron magasabb ingatlanra terhelhetné át. Az adós költözhetne egy nagyobb lakásba, szabad tőkét felhasználva úgy, hogy nagyobb kockázatot nem vállalna a hitelével, a bank pedig nagyobb fedezetet kapna ugyanarra a hitelre.

A Duna House és Dr. Orbán András ügyvéd a következő lehetőséget ajánlja a problémára. Az ügylet kettő adásvételből áll össze: a meglévő lakást is el kell adni, illetve az újat megvásárolni. Az első lakás eladásánál azonnal felmerül a kérdés: hogyan kerüljön sor a tehermentesítésre? Az első lakás vevője számára ugyanis biztosítani szükséges a jelzálogjog törlését a kifizetés esetére, a második adás-vétel esetében pedig az eladó szeretné biztonságban tudni, hogy a vételárat megkapja. A problémát elsősorban az okozza, hogy a jelenlegi törvények szerint csak úgy van lehetőség fedezetcserére, ha a tulajdonos nevén van az a két lakás, amelyek közt a fedezetcserét szeretné lebonyolítani. Kevés adósnál áll elő az a lehetőség, hogy önerőből vegyen egy másik lakást és utána átterhelje a fedezetet, mielőtt a régit eladná. Mégis jelen lehetőségek között valahogy azt az ideális állapotot kellene elérni, hogy az eladandó lakás még-, a megvásárolandó pedig már a költözni vágyó tulajdonában legyen. Ez jelenleg csak nagyon körülményes jogi procedúrával (és rengeteg papírmunkával) kiküszöbölhető probléma.

Mindkét adásvételben szereplő feleket először is ajánlott egy asztalhoz ültetni és a két tranzakciót egy jogi körben kezelni, mert ha a rendszerben bármilyen hézag keletkezik, valakinek hatalmas kockázatot kell vállalnia. Lehetőség szerint az első adásvételi szerződés vevője a teljes vételárat helyezze ügyvédi letétbe, melyből a második adásvételi szerződés vételára annak eladóját illeti meg. (Fontos, hogy a letétbe helyezett összeg elérje a második adásvételi szerződés vételárát, ellenkező esetben a második adásvételi szerződés vevője - aki egyben az első adásvételi szerződés eladója - ki kell, hogy egészítse azt.) Ezen túlmenően az ügylet másik alapköve a bank, mint a jelzálogjog jogosultja. Neki kell nyilatkozni arról, hogy a megvásárolandó ingatlan alkalmas a fedezetcserére és ha a megvásárolandó ingatlanra a vevő tulajdonjoga bejegyzésre kerül, akkor a terhet átjegyzi az új lakásra.

A szükséges összeg letétbe helyezése, illetve a banki nyilatkozat megléte esetén a második adásvételi szerződés vevőjének (aki egyben az első adásvételi szerződés eladója) tulajdonjoga a megvásárolandó ingatlanra bejegyzésre kerül, mely esetre - a fent említett banki nyilatkozat alapján - a bank átvezeti a jelzálogjogot az első lakásról a második lakásra. Ezt követően kerülhet bejegyzésre az első lakás vevőjének is a tulajdonjoga. Az ügyvédi letétből ezt követően szabadul fel a második adásvételi szerződés eladója javára az őt megillető vételár. Amennyiben a tulajdonjog, illetve jelzálogjog átjegyzése elmaradna, a letétbe helyezett összeg az első adásvételi szerződés vevőjének visszajár, vagy a jelzálogjog törlésére fordítható.( Arra is van példa, hogy a hitelező pénzintézet különíti el a tehermentesítéshez szükséges összeget egy óvadéki számlán.)

Arra a nem várt esetre, ha a második lakáson a tulajdonjog átvezetésre kerül, azonban az eladó a vételárát mégsem kapná meg, javasolt egy olyan speciális tartalmú adásvételi szerződés felbontásáról szóló megállapodás aláírása és az aláírással egyidejű letétbe helyezése, mely alapján a második lakás tulajdoni viszonyai visszaállíthatóak.

Jelentősen bonyolítja a fent vázolt folyamatokat, amennyiben a teljes vételár letétbe helyezésére nincs lehetőség, vagy a második lakás is terhelt, illetve az első lakás vevője részben banki hitel igénybevételével kívánja megfizetni a vételárat.

És ez még csak a jogi része a problémának, ugyanis nem vettük bele azt a gyakorlati nehézséget, hogy mindez akkor hajtható végre, ha az adós egyszerre talál vevőt a lakására és találja meg a számára ideális másik ingatlant, amibe költözne. Ez önmagában is egy alig teljesíthető gazdasági feltétel!

A gyakorlatban alig ismert a fenti eljárás, de az sem volna meglepő, ha valakit elriasztana a procedúra jogi vagy gazdasági nehézsége. A fenti folyamatból jól látszik, hogy nagyon körülményes a mostani jogi helyzet és nem ad valós megoldást azoknak, akik beragadtak az ingatlanjukba. Többféle, a fentinél egyszerűbb eljárás is elképzelhető. Az egyik kézenfekvő ezek közül áthidalja a problémát, hogy ne kelljen egyszerre, egy időben a két tranzakciót tető alá hozni, hiszen ez óriási gátat szab a lehetőségeknek. Ha az adós úgy adhatná el az ingatlanját, hogy a vételár a bankjánál egy "ideiglenes fedezeti számlára" kerülne, akkor a bank is biztosítva maradna, ameddig az újonnan megvett lakásra áthelyezi a fedezetet. Vagyis bevezetésre kerülne egy készpénz fedezetes (akár maximalizált) időszak a két ingatlanfedezet között. Ez a lépés például nagyban könnyítene a probléma gazdasági feltételein és minden bizonnyal a jogi eljárást is egyszerűsítené.

Hogy mennyire élő a probléma: az egyik, eddig mindent pontosan fizető ügyfelünk arról panaszkodik, hogy gyermeket vállalnának, de addig nem vágnak bele, amíg nem tudnak nagyobb lakásba költözni. A "csapda" miatt azonban képtelen lépni. A több ezer így beragadt családok egy része tehát más, nem várt következményt is eredményez. Ha nem is jelentős, de később akár kimutatható demográfiai csökkenéshez is vezethet.

Talán illene foglalkozni a nehéz körülmények ellenére is pontosan, elmaradás nélkül fizetőkkel. Sokan vannak: a bankszektor 90 napon túl lejárt hitelállományának aránya 8,57-ről 10,54 százalékra emelkedett június végére az előző negyedévihez képest, ennek a 63,4 százaléka (1.193,124 milliárd forint) deviza alapon nyújtott hitel volt. Az ügyfelek közel 90%-a tehát pontosan fizet. Ha a törvények lehetővé tennék, hogy a jó ügyfelek - mintegy jutalom gyanánt - a meglévő CHF alapú hiteleiknél egy könnyített eljárás keretében ingatlanfedezetet tudnának cserélni, akkor a kormány céljai úgy tudnának teljesülni, hogy akár családbővítés okán, akar költségracionalizálásból, de mégis képesek lennének a tulajdonosok könnyen továbblépni.