Félelmetes a bankkártya: visszafelé sült el a puska!

Mitől félnek éppen az USA-ban?

A fogyasztóvédelmi csoportok fő üzenete a betéti kártyák újabb dinamikus terjedési hullámával kapcsolatban egyértelműen az, hogy rendkívül óvatosan kell bánni ezekkel a plasztikokkal, mert egy esetleges káreseménykor (pl.: ellopják a kártyát) az ügyfél sokkal nagyobb terheket viselhet, mint a hitelkártyások.

Az Egyesült Államokban érdekes a szabályozás, ott ugyanis egyértelműen megkülönböztetik a kétféle plasztikot a kárviselés szempontjából, mégpedig a következőképpen:

- a hitelkártyás csalások esetén a kártyabirtokos ügyfél minden esetben maximálisan 50 dollár kárértékig tehető felelőssé, az esetek többségében azonban ezzel a lehetőséggel sem élnek a bankok.
- A betéti kártyáknál összetettebb a helyzet, amennyiben a kártyabirtokos a lopásról való tudomásszerzést követő két munkanapon belül értesíti a pénzintézetet, akkor szintén 50 dolláros a limit, a 48 órás időkeret túllépése esetén azonban akár 500 dollárig is felkúszhat a kártyabirtokosra terhelt összeg.

A gyakorlatban a nálunk jóval fejlettebb pénzügyi piaccal rendelkező Egyesült Államokban a Visa és a MasterCard is a teljes visszatérítés elvét vallja, azaz az illetéktelen tranzakciókból származó kárt teljes egészében megtéríti. A bankoknak szintén érdekük, hogy az ügyfél mielőbb visszakapja a pénzét, hiszen meg szeretnék tartani ügyfeleiket. (Általánosságban igaz, hogy a tengerentúli pénzintézetek 24-48 órán belül igyekeznek jóváírni az összeget, ez azonban az ügyek kivizsgálása miatt olykor 10 napnál is több időt vesz igénybe.)

Itt mi még nagyon nem tartunk!

Korábban részletesen foglalkoztunk a bankkártyás visszaéléseket érintő hazai szabályozással, melyről általánosságban véve elmondható, hogy közel sem olyan szofisztikált mint a tengerentúli példa és a gyakorlatban is van némi eltérés a két modell között: nálunk ugyanis egyértelműen az ügyfél húzza a rövidebbet.

A kérdéskört hazánkban alapvetően a pénzforgalomról szóló kormányrendelet szabályozza, melyet az alábbiakban foglalhatunk tömören össze:

- a kártyabirtokos köteles haladéktalanul bejelenteni a kibocsátó banknak, ha kártyáját eltulajdonították, vagy bármiféle rendellenességet észlel,
- ha a kár nem a kártyabirtokos szándékos vagy súlyosan gondatlan magatartása folytán következett be, akkor a birtokos a bejelentés megtételét megelőzően bekövetkezett kárt legfeljebb 45 ezer forintig viseli,
- a bejelentést követően keletkezett kárt a kibocsátó viseli.

Fontos tehát kiemelni, hogy a kibocsátó mentesül felelőssége alól, ha bizonyítja, hogy a kár a kártyabirtokos szándékosan vagy súlyos gondatlansággal okozott szerződésszegése folytán következett be.

A tényadatokat tekintve viszont látható, hogy az elveszett és ellopott kártyáknál a kár túlnyomó többségét a kártyabirtokos viseli, mivel alapesetben a kibocsátó bank a kártyabirtokosra hárítja át, arra hivatkozva, hogy az ügyfél nem a szerződésben előírtaknak megfelelően járt el, minden szerződés rögzíti ugyanis, hogy a PIN kódot senkinek nem szabad elárulni. (A pénz leszedéséhez pedig erre kétségkívül szükség van...)

Mint látható, nálunk abszolút nincs ilyen téren különbség a betéti és hitelkártyák megítélése között, ezért tehát kár lenne rettegni. (Itt persze még nem tartunk, ugyanis Magyarországon még nagyban tombol a hitelkártyaláz és majd csak évek múltán bukik ki, hogy sok ügyfél nem is kötött olyan jó üzletet az újabb plasztikra való áttéréssel...)

Mivel ijesztgetnek még? Cáfoljuk meg!

Az amerikai fogyasztóvédők emellett némileg érthetetlen módon azt is problémaként vetik fel, hogy a betéti kártyákat mínuszba fordítva rendkívül magas kamatokkal találhatjuk szembe magunkat, azt azonban elfelejtik megjegyezni, hogy a betéti konstrukciók alapesetben nem az eladósodásra szolgálnak, hanem saját megtakarításunk költésére (jobb esetben kamatoztatására).

Ha hazánkban vetjük össze a folyószámlahitelek jellemzően 20% körüli kamatait a hitelkártyák havi szinten 2-2,5%-os rátáival, akkor könnyen beláthatjuk, hogy éves szinten a THM-ek elég közel esnek egymáshoz. Igaz persze, hogy a hitelkártyát lehet(ne) kamatmentesen is használni, ez azonban a hazai bankok tapasztalatai  szerint csak igen kevés ügyfélnek sikerül.