Lakást egyetlen fillér nélkül? Valóra vált mindenki (rém)álma!

Matthias Tiemer, az Európai Jelzálog Szövetség jogi ügyekért felelős vezetőjének segítségével áttekintjük, mekkora az unió jelzálogpiaca, hol is tart régiónk és mekkora tere lehet a fejlődésnek.

2005 végén az Európai Unióban összesen 5,1 ezer milliárd euró kihelyezett jelzáloghitelről beszélhetünk. A volumen önmagában persze keveset mond, ennél sokkal beszédesebb, hogy a piac 1996 és 2005 között több mint duplájára nőtt, az átlagos éves növekedési ütem pedig 2000 és 2005 között 8,5%-ra tehető. A volumenek alakulását és a növekedési ütemet az alábbi grafikon segítségével szemléltetjük.

Az abszolút értékek helyett a GDP-arányos jelzáloghitel állományt érdemes nézni, melynek átlaga az EU-ban 47,5%-os volt 2005-ben. (A tendencia itt is növekvő.) Az új tagállamokra vetített átlag mindössze 8%-os, igaz ezen szegmensben a növekedés dinamikája messze átlagon felüli, amint azt látni fogjuk. A jelzáloghitel állomány GDP-hez viszonyított arányát az alábbi grafikon szemlélteti, melyen jól látható, hogy Hollandia 97%-os értéke és Szlovénia 1,4%-os rátája között sorakoznak fel az unió országai.

Magyarország vonatkozásában Molnár Bertalan, az Erste Bank marketing igazgatója elmondta, hogy mivel a háztartások vagyonelemei között értékben túlsúlyban van az ingatlan, mely mellett alig akadnak likvid eszközök, ezért hazánkban fényes jövő előtt állhat a szabad felhasználású jelzáloghitelezés. Jelenleg itthon edukáció zajlik, melynek keretében a klasszikus személyi kölcsön felől a jelzálog típusú konstrukciók irányába terelik az ügyfeleket.

Jogi problémák, trükközések

A jelenleg is vitatott jogi problémák közé tartozik, hogy az ügyfelek számára biztosítani kellene a piacon lévő ajánlatok összehasonlíthatóságát. Ennek jelenleg több akadálya is van: számos esetben az ügyfél csak kevéssel a szerződéskötés előtt értesülhet minden fontos részletről, így esélye sincs tárgyilagosan mérlegelni. A járulékos költségek jelentős részére - nem véletlenül - csak az utolsó pillanatokban derül fény. (Ezen trükközést az Egyesült Királyságban szúrópróbaszerűen, ál-hitelfelvevőként ellenőrzik egy testület tagjai, uniós szinten azonban még nincs kontroll.)

Szintén heves vita folyik arról uniós szinten, hogy milyen mértékben köteles a hitelt folyósító pénzintézet egyben tanácsadási tevékenységet is folytatni. Felmerült az az álláspont is, hogy a versenytársak termékeivel kellene összevetnie sajátjait, hogy az ügyfélnek valóban a legjobbat ajánlhassa, ennél azonban megvalósíthatóbbnak tűnik, hogy legalább a saját termékportfolióját alapul véve adjon megalapozott ajánlást a bank.

A THM problematikája sem maradhat ki természetesen a vitatott körből, a szolgáltatók ugyanis azt szeretnék, ha az összehasonlítást segítő indikátor csak a nekik fizetett díjakat tartalmazná, míg az ügyfelek képviselői egy mindent magában foglaló mutató kötelezővé tételét szeretnék kiharcolni.

Szintén fejtörést okoz az előtörlesztés kérdése, az ügyfelek ugyanis ezt alapvető jognak értékelik, ezért a büntető díjak korlátozását szeretnék elérni érdekképviseleteiken keresztül, míg a hitelintézetek szerint az előtörlesztés egy szerződéses opció, melynek megvan a lehívási díja.

Az unió belső jelzálogpiacának szabályozását tartalmazó White Paper várhatóan 2007 nyarára készül el.

Nincs pénzem, de lakást akarok! A legérdekesebb újdonságok...

A széles nemzetiségi összetételű előadótábor számos tagja kiemelte, hogy a piacot egyre inkább az első lakásvásárlók folyamatosan nehezedő helyzete mozgatja. Az egyre reménytelenebb helyzet természetesen abból fakad, hogy a jövedelmek növekedési üteme nem tud lépést tartani, illetve nem tartott lépést az ingatlanok drágulásával. Anélkül, hogy végigmennénk számtalan - számunkra szinte érdektelen - ország piacán, világítsuk meg a leírtakat egy szemléletes grafikonnal. Mi is lehetne erre megfelelőbb, mint az ír-példa, ahol a lakásárak elszálltak, a jövedelmeknek így esélyük sem volt a lépéstartásra.