A fotós is alig hitt a szemének: ez a csodaállat lépett a kamerája elé a Fertőnél

A túzok, Európa egyik legnagyobb röpképes madara, az 1980-as évek elején még rendszeresen fészkelt a térségben, ám a következő években már szinte eltűnt a Fertő-Hanság környékéről. Bár néhány alkalommal – például 2004-ben és 2017-ben – még láttak egy-egy átrepülő példányt, tartós jelenlétéről a természetvédők már csak nosztalgiázhattak.

Ezért is számít igazi természetvédelmi szenzációnak, hogy most sikerült lefényképezni egy példányt, méghozzá nem is akárhol: egy gyeprekonstrukciós területen, ahol az élőhely helyreállításán évek óta dolgozik a Nemzeti Park. Ez a felbukkanás azoknak a szakembereknek is visszajelzés, akik hosszú ideje dolgoznak a térség biodiverzitásának megőrzésén:

A túzok nemcsak a magyar puszták ikonikus madara, de a hazai természetvédelem egyik szimbóluma is – ott díszeleg a Magyar Madártani Egyesület és a Körös-Maros Nemzeti Park címerében is. A hímek akár 16 kilósra is megnőhetnek, míg a tojók jóval kisebbek. Ez a világszerte veszélyeztetett faj nálunk viszonylag stabil állománnyal bír – ennek megőrzése kulcsfontosságú.

A nyolcvanas évekre ugyan erősen lecsökkent a számuk, de a célzott védelem – köztük a dévaványai Túzokrezervátum 1975-ös létrehozása eredményesnek bizonyult. Itt a mentett tojásokból keltetett csibéket nevelik és juttatják vissza a természetbe. Mégis, a legfontosabb: megóvni a természetes élőhelyeket, a fészkelő- és dürgőhelyek zavartalanságát.

Rendkívül érzékeny a mezőgazdaság változásaira, ezért külön odafigyelést igényel

A  vetésszerkezet és gépi munkák időzítése, fészkek körüli védőzónák kijelölése, téli táplálékforrás (mint a repcetábla) biztosítása mind-mind létfontosságú ahhoz, hogy a túzok egy területen megmaradjon. A légvezetékek miatti balesetek megelőzése szintén kulcsfontosságú, ahogy a gazdák bevonása is a természetközeli gazdálkodásba. Szerencsére vadászni már rég nem lehet rá, a faj fokozottan védett, és szerencsére a vadásztársadalom is elfogadja ezt. A túzokbarát tájhasználat ráadásul más ritka fajoknak is kedvez, így nem csak a madár, de az egész élővilág hálás érte.

A túzok az eurázsiai sztyeppék madara, de a hazai füves pusztákon, sőt az extenzívebb szántóföldeken is megtalálja a helyét. Tavasszal látványos dürgés során alakulnak ki a párok, a kakas ilyenkor különösen mutatós. Fészkét egyszerű talajmélyedésbe rakja, legtöbbször gyep és szántó találkozásánál. Egy fészekaljban 1–3 tojás van, amiből nagyjából egy hónap után kelnek ki a fiókák. A kicsik rögtön fészekhagyók, és bár kezdetben anyjuk segíti őket, gyorsan önállóvá válnak.

A túzok csak 4–6 évesen válik ivaréretté. Tápláléka változatos: magvak, levelek, rovarok, sőt kisemlősök is szerepelnek az étlapján. Télen az őzekhez csapódva keres zöldet a hó alól – repce, lucerna a kedvence. A fiatalok kezdetben főleg rovarokat fogyasztanak, majd fokozatosan áttérnek a növényi étrendre.