Ezek az ételek egyetlen disznótorról sem hiányozhatnak: íme a legfinomabb falatok

A disznóvágás hagyományosan a háztartás évi hús- és zsiradéktartalékának biztosítékát jelentette. Rendszerint a téli hónapokra időzítették, és bár ez a szokás máig tartja magát, manapság inkább hagyományőrző élmény, a városi emberek számára pedig népszerű turisztikai esemény. A téli időszak főleg azért volt kedvező, mert a romlékony hús feldolgozása ilyenkor a legegyszerűbb. A késztermékek egy részét lefagyasztva, más részét sózással vagy füstöléssel tartósítva hosszabb ideig is el lehetett tartani.

Fortepan/Ember Csaba

A hús és a szalonna darabolására, tartósítására eltérő módszereket tartanak számon, ezek tájanként és időben is változnak, illetve függ attól is, hogy egyes részeket kolbászba, kocsonyába, disznósajtba, frissen húsoskáposztába vagy nyersen, kóstolóba szánják-e. A Magyar Néprajzi Lexikon szerint általánosan megfigyelhető, hogy korábban többet tartottak meg füstölt húsnak.

A paraszti háztartásban a tradíció szerint a gazda ölte és bontotta a disznót.

Böllért a nagygazdák presztízsből, mások csak egészséges férfi családtag hiányában hívtak. "Férfimunkának" számított még a perzselés, a tartós töltelékek elkészítése, a hús és szalonna sózása, a nők pedig főleg a béltisztításból, a hurka- és gömböckészítésből, az abálásból, a zsírsütésből vették ki a részüket, a munka végeztével elkészítették a disznótor ételsorát, emellett a szomszédoknak, rokonoknak kóstolót küldtek.

Fortepan/Korenchy László

A disznóöléshez a paraszti életben betöltött fontos szerepe miatt hiedelmek, előírások és tilalmak is fűződtek, ezek a hit szerint elsősorban a sikeres ölést biztosították.

Íme ezek közül néhány:

• nem volt szabad újholdkor ölni, mert férges lesz a hús
• disznóölés közben nem szabad az állatot sajnálni, mert nehezen döglik meg
• a disznó felhasításakor kacagni kell, hogy vastag legyen a szalonna
• a sózást szótlanul kell végezni, nehogy férges legyen a hús (néhol a hurkát is szótlanul főzték, nehogy kifakadjon)
• terhes asszony ne lépjen disznóperzselésbe, mert gyereke szőrös lesz, illetve ne egyen a velőből, mert a gyerek taknyos lesz
• ölés előtt a disznót meg kellett kergetni, hogy porhanyós húsa legyen

A levágott disznó bizonyos részeit felhasználták gyógyító, mágikus eljárásokra is, erre példa a Tamás-napon vágott disznóból eltett tamásháj és annak gyógyszerként való alkalmazása.

Fortepan/Sattler Katalin

A disznótor hagyományosan a disznóölést követő vacsorát jelenti.

A kínálat főleg a levágott disznóból frissen készült húsos ételekből áll, aminek legnépszerűbb fogásai a húsleves, a húsoskáposzta és a frissen kisült, zsírban sütött fánk, tészta. Ezek mellett a szalonnából kisült töpörtyű és a hagymás sült vér .

A disznóölésnél segédkezőkön kívül a szomszédokat, közeli rokonokat is szokás volt rá meghívni, a meghívást pedig illett viszonozni. Emiatt a disznótornak volt egy családias jellege, ugyanakkor a mulatságokon általában szokásos lányok-legények közti enyelgést, udvarlást kizárta, ahogy a zene és a tánc sem igazán volt rá jellemző.