Mennyibe kerül NEKED a tikkasztó hőség?

A Munich Re elemzése rávilágít arra a tényre, hogy az elmúlt 10 évben háromszor annyi természeti katasztrófa volt, mint a 60-as években, a gazdasági veszteség a hatszorosára, a biztosítással nem rendelkezők kára pedig 14-szeresére növekedett. Ráadásul a bekövetkezett természeti káresemények, nagy része a fejletlen régiókban következett be, ahol az alulbiztosítottság meglehetősen magas. Ezáltal, legtöbbször a biztosítók társadalmi felelősségvállalása került előtérbe, mintsem a szolidaritás elve mentén működő klasszikus biztosítások miatti kifizetések.

A Swiss RE biztosítótársaság adatai szerint, 2006-ban a természeti katasztrófák által okozott kár 48 milliárd dollárt tett ki, igaz ez jóval alatta marad a 2005-ös 230 milliárd dollárnak.

A biztosítótársaságok 15,9 milliárd dollárt fizettek ki a katasztrófákkal összefüggő károkra 2006-ban, ebből a természeti csapások 11,8 milliárd dollárt tettek ki. A hazai társaságok tűz- és elemi károkra fordított kárkifizetései 20,5 milliárd forintot tett ki.

Azonban a kárkifizetések nemzetközi szinten növekvő tendenciája mindenképpen fontos kérdéseket vetít előre: drágulnak a biztosítási díjak, vagy van kiút?

Mikor emelkednek a díjak?

A biztosítás természetéből adódóan minél nagyobb veszélyközösséget "építünk" egy adott kockázat köré, annál jobban eloszlanak a bekövetkezett károk kifizetései.

Tehát abban az esetben, ha egy adott országban jelentős az alulbiztosítottság (sokan nem biztosítják vagyonukat, illetve alacsony értéken biztosítják azt), akkor a lehetséges kockázatok fedezéséhez, illetve a kártalanításhoz szükséges díjbevétel kevesebb biztosított között oszlik meg.

Amennyiben a lehetséges káresemények bekövetkezésének valószínűsége nő, akkor a szükséges fedezet nagysága is növekszik. Ez azt jelenti, hogy a megnövekedett díjbevételi igényeket is a stagnáló, illetve a fedezet növekedésénél lassabban növekvő, veszélyközösség tagjaitól kell beszedni. Tehát ilyen esetben valóban növekednek a díjak.

Nagyon fontos szempont még a díjak kalkulálásánál, hogy a biztosító társaság a várható kockázatok valószínűségét meg tudja-e határozni. Ezért például, a Swiss Re 2002-ben Svájcban létrehozta a Nemzeti Klímaváltozási Központot (National Climate Change Knowledge Centre), amelynek elsődleges célja olyan módszerek kidolgozása, amelyek segítségével rövid távú előrejelzések készíthetők az időjárás változásairól. Ezáltal becslések készíthetők a természeti csapások által bekövetkezett károk nagyságáról is.

Ezen adatok alapján a biztosítóknak meg kell határoznia a kockázat értékelésének módszerét, és ezek mértékének megfelelően alakítják ki a fizetendő díjat és természetesen a kockázatértékelés eredményeképpen határozzák meg a társaság tőkeszükségletét is, hogy megfeleljen a vállalt kockázat nagyságának.

A fellépő kockázatok csökkentése érdekében a társaságok szívesen alkalmaznak olyan speciális derivatív eszközöket, mint például az időjárás-derivatíva. Azonban a kockázat porlasztás egy mindenki által alkalmazott módszere a viszontbiztosítás, ami szintén drágíthatja a fizetendő díjunkat.

Viszontbiztosítások

A természeti kockázatok leginkább a vagyon- és a felelősségbiztosítási szerződéseket érintik. Ezek viszontbiztosítása történhet egy keretszerződés alapján, amely szerint minden kockázat, amelyre az adott szerződés vonatkozik ,megoszlik a biztosító társaság és a viszontbiztosító között. Ezáltal a biztosító kockázati portfóliójának egy része automatikusan a viszontbiztosító portfóliójába kerül.

A kockázatok viszontbiztosítási elhelyezésének másik módszere az eseti, viszontbiztosítás, amelynek keretében a viszontbiztosító alkalmazhatja saját kockázatelbírálási elveit.

Mindkét esetben drágíthatja a díjat a nem megfelelő minőségű, illetve nagyságú ügyfélportfolió, ahogy azt már az imént említettük. Ugyanis a viszontbiztosítók is az ügyfélportfoliónak és kockázatoknak megfelelően alakítják ki díjaikat, amelyeket a biztosítótársaságok továbbháríthatnak ügyfeleik részére.

Hazai helyzet - Nem csak a hőség miatt lehet melegünk...

Bár hazánkra nem jellemzőek a nagy méretű természeti katasztrófák, de a fent említett problémák nem kerülhetők el és a szerződésállomány, valamint a lehetséges kockázatok díjakra gyakorolt hatása is törvényszerű. Kezdjük is tehát a hazai veszélyközösség méretével!

Hazánkban a tűz- és elemi károk fedezetére kötött szerződések száma folyamatosan növekvő tendenciát mutat , viszont még mindig jelentősen alulmarad az Uniós átlaghoz képest.

Azonban a kárkifizetések emelkedése alatta marad a szerződésszám, illetve a díjbevétel növekedésének, ami csökkenő kárhányadhoz vezet. Ezért nem lenne indokolt egy jelentős díjemelés a társaságok részéről jelenleg.

Viszont az mindenképpen figyelemre méltó, hogy a kárkifizetések nagy része a nyári hónapokban történik. Tehát, abban az esetben, ha szélsőséges időjárás fokozódik, illetve nagymértékű természeti katasztrófák következnek be, és az ezáltal fellépő kockázatokat nem követi a veszélyközösség növekedése, akkor díjemelésre számíthatunk.

Ennek a lehetőségéről megoszlik a hazai szakemberek véleménye. Van, aki szerint a jelenlegi kockázatkezelési módszerek, illetve a kockázatok és a bekövetkező káresemények nagyságának kalkulálásához alkalmazott metódusok még nem elég fejlettek ahhoz, hogy a jelenlegi díjak mellett biztosítani tudják egy tömeges kifizetés fedezetét.

A másik tábor véleménye szerint a jelenlegi helyzet még nem indokol áremelést és amennyiben a szerződésállomány bővülési dinamikája nem csökken , az újonnan fellépő kockázatok fedezhetőek lehetnek.

Egyvalamiben azonban mindenki egyetért: egy megfelelő nagyságú állomány biztosítékot nyújt nem csak az ügyfelek, hanem a biztosítók számára is.