Teszten a Kia egyik legnagyobb dobása: ez lehet az új ár-érték bajnok Magyarországon?

Aki ma SUV-t, vagy crossovert akar vásárolni, az tengernyi autó közül válogathat, így pedig a gyártóknak sincs könnyű dolga, hogy magukhoz édesgessék az autó után nézelődőket. Márpedig a mostani piaci helyzetben ez kulcsfontosságú. A márkák igyekeznek is egymásra licitálva minél különlegesebb formákat villantani, amelyek megragadnak az emberek fejében, kitűnnek a tömegből. Erre a vonatra ült fel a Kia is az új Sportage-el, amelynek a formája ugyan megosztó, de éppen ez teszi kívánatossá.

Az új generációvalvalamelyest suttba dobták az autószerű külső jegyeket: a merész vonalaival kitűnik a tömegből, azt meg kell hagyni. A LED-es nappali menetfények és a fényszórók szögletes megoldásai nem minden sarkon jönnek szembe, és az új hűtőrács is elég látványos. Erre a bevállalós tálalásra nehéz azt mondani, hogy ne kéne.

EZ IS ÉRDEKELHET

Tényleg 50 ezer forintba kerül egyetlen nap nyaralás a Balatonnál? Videón a bizonyíték!

A Pénzcentrum vlogja, a CashTag arra volt kíváncsi, mennyibe kerül egy nap a Balatonnál, ha spórolósra vesszük a figurát, vagy épp ellenkezőleg, nem az árak alapján pihenünk.

Balatoni útitársunk is egy ilyen, ötödik generációs városi terepjáró volt, 1,6-os turbós, 150 lóerős benzinmotorral, 48 voltos hibrid rendszerrel, duplakuplungos, hétsebességes automataváltóval és összkerékhajtással. A széles meghajtás-választékból egyébként csak a teljesen elektromos hiányzik: létezik belőle sima benzines, öntöltő hibrid (ez a mostani teszt alanya) és zöld rendszámos plug-in hibrid is.

Az általunk tesztelt hibrid változat nem tud csak elektromos üzemmódban haladni, viszont "vitorlázó" üzemmódban le tudja állítani a motort, és a lendületet kihasználva haladni, ha nem nyomjuk a gázpedált. Ennek megfelelően a fogyasztását is igen baráti keretek között lehet tartani, nekünk a balatoni napunkon 7,6 literre jött ki, ami azért nem rossz egy majdnem másfél tonnás autótól. A 150 lóerő pedig vezetési érzetre nem tűnik se soknak, se kevésnek, dinamikusan lehet vele haladni, viszont az automataváltó olykor elég erősen érezteti, hogy feljebb, vagy lejjebb kapcsolt - bebólint az autó, ez főleg kis sebességnél és elinduláskor érezhető.

Az anyaghasználatra nem lehet panasz a beltérben sem, konkrétan, mintha valami német modellbe ülnénk be. Érzékelhető helyen nincsenek kopogós műanyagok, nem spóroltak a puha borításokkal, és a kormány tapintása is minőséget sugall. Viszont.

Sajnos a fényes fekete zongoralakkal sem fukarkodtak...

Ráadásul ismét olyan helyre sikerült tenni az autóipar sziloplasztjaként is emlegethető, univerzális díszítőelemeket, ahol az ember babrál. A menetkapcsoló és a középkonzol környékére viszonylag gyakran nyúlkál a sofőr és az utasa is, a zongoralakk pedig minden koszt és zsírt összegyűjt a kezekről, ahogy a tárolórekeszekben kotorászással is hamar össze lehet koszolni. Takarítani pedig igen nehéz, mert ráadásul hamar is karcolódik. Jutott belőle még az ablakemelő kapcsolóihoz is - de jó! Ha van rá lehetőség, érdemes más díszítőelemekkel kérni.

Ezen kívül azonban sok panaszra nem lehet ok, az ülések remekül tartanak, ezerféleképpen állíthatók, így mindenki könnyen magára tudja őket szabni. Hátul a lábtér meglepően nagy, egy 180-190 centis sofőr mögött is kényelmesen el lehet férni. A hátul utazók akasztókat, telefontartót és USB-portokat is kaptak. Na, meg persze saját klímazónát. Egy család kényelmesen el tud vele menni akár hosszabb nyaralásra is, a csomagtartóba 590 liternyi cucc fér, az üléseket lehajtva pedig 1780 liternyi csomagteret kapunk. Itt érdemes megjegyezni, hogy külön praktikus, hogy az üléseket 40-20-40 formációban lehet lehajtani,

úgyhogy ha valami hosszú dolgot kell szállítani, ahhoz elég a középső, vékony szekciót lehajtani, így négyen is kényelmesen el tudják hozni a boltból a karnist.

Nagyon ötletes megoldás, hogy a klímakapcsolókat nem érintőgombokra, hanem egy hosszú érintőkijelzőre tették, így lehet variálni, hogy épp mit akarunk vezérelni róla. Egy mozdulat, és a klímavezérlő helyett a multimédiás-navigációs rendszer kapcsolói jelennek meg a panelen. És még tekerőket is kapunk, amelyekkel a hőmérsékletet és a ventillátorok sebességét lehet állítani. Az egész első szekción érződik egyébként, hogy az európai igények és szépérzék szerint alkották meg, és amellett, hogy a műszerfal hajlított kijelzője látványos, még használható is - úgyhogy a dizájn nem ment a praktikum kárára.

A multimédiás rendszer annyi kívánnivalót hagyott maga után, hogy a kivetített mobiltelefont rendre eldobta. Mindegy, milyen kábelt használtunk, a gyári Apple-nél és az utángyártott noname-nél is ugyanez volt a jelenség. Ez minden bizonnyal valami szoftveres bibi lehet, amit könnyen lehet orvosolni egy frissítéssel - ezt lehet, azóta már meg is tették a tesztautón. Így viszont volt alkalmunk kipróbálni a gyári navigációt, amely ugyan megjelenését tekintve kissé a korai 2000-es éveket idézi, de a funkcióját ellátja, és még online is tudja követni az úteseményeket. Nem volt vele probléma, és maga az egész szoftver rendkívül stabilan fut, a telefonos afféron kívül meg voltunk vele elégedve.

És akkor nézzük az árakat:

• a legolcsóbb Sportage alapára sima benzinmotorral 9 999 000 forint,
• az általunk tesztelt hibridért legkevesebb 14 549 000 forintot kérnek,
• a csúcskategóriás plug-in hibrid alapára pedig 17 799 000 forint.

Összességében erős mezőnyben szerepel az erősen ajánlott modellek között az új Sportage, aki hasonló kategóriában keresgél, annak érdemes számításba venni. Ötletes, látványos megoldásai mellé megfelelő minőség is társul, méretei miatt pedig akár egy kétgyerekes családnak is praktikus lehet.