Itt a hivatalos lista: ezeken a településeken mérgező az ivóvíz

A Magyar Víziközmű Szövetség által a Portfolio-nak rendelkezésre bocsátott adatokból kiderül, hogy a tavalyi első negyedéves vizsgálati adatok szerint 38 olyan település volt Magyarországon, ahol az ivóvíz arzéntartalmának legmagasabb értéke elérte vagy meghaladta a 10,0 μg/literes küszöbértéket.

Azóta annyiban javult a társaság szerint a helyzet, hogy az Ivóvízminőség Javító Program (IMJP) keretében kiépítésre kerültek a vízkezelő technológiák, új vízbázisok kerültek bevonásra, ill. új vízellátó rendszerek kerültek kialakításra, így már csak 16 települést érint a határérték, azaz 10 μg/l feletti arzén tartalmú ivóvíz (érzékeltetésképp, Magyarországon közel 3200 település van). Ezen településeken átmeneti megoldásokkal biztosítják a megfelelő minőségű ivóvizet a lakosságnak (pl.: lajtos-kocsi, vízosztás) - írták a Portfolio megkeresésére.

Mi van még a vízben, amire érdemes figyelni?

A szövetségnél rákérdeztük arra is, hogy az arzén mellett milyen egyéb olyan elemek, ásványi anyagok vannak a vízben, amelyek az egészségre káros, illetve jó hatással lehetnek. Az alábbi választ kaptuk: 

Szintén természetes eredetű sok helyen a nagy vas, mangán és ammónium tartalom, azonban ezek esetében káros egészséghatással nem kell számolni az ivóvízben jellemző koncentrációban, parametrikus érték vonatkozik rájuk (vas: 200 μg/l, mangán: 50 μg/l, ammónia 0,5 mg/l). A vas és a mangán elsősorban színproblémát okozhat, valamint üledéket képezhet, az ammóniumból pedig nitrit képződhet. Az IMJP-nek köszönhetően ezen paraméterek esetében is jelentős javulás következett be.

A régi városmagokban, 1945 előtt épült épületekben számítani lehet ólomcső jelenlétére, amiből ólom oldódhat ki az ivóvízbe. Az ólom - az arzénhoz hasonlóan- káros egészséghatással rendelkezik, a vonatkozó határérték ebben az esetben is 10 μg/l.

A mikrobiológiai kockázatok csökkentése érdekében gyakori a klórtartalmú vegyszerekkel történő ivóvíz-fertőtlenítés - írják. Habár a nagyobb kockázatot jelentő mikrobiológiai veszély így lecsökken, kisebb mértékben ugyan, de kockázatot jelent a klórozási melléktermékek megjelenése az ivóvízben. Ilyen komponens az ún. trihalo-metánok (THM), amikre a Kormányrendelet az Ivóvíz Irányelvében meghatározott határértéknél szigorúbb határértéket határoz meg (100 μg/l helyett a hazai jogszabály 50 μg/l értéket nevesít). A vízkezelő technológia és a hálózat megfelelő üzemeltetésével a kockázat minimalizálható, törekedni kell a minél kisebb értékre.

Magyarországon a mikroszennyezők (peszticidek, stb.) jelentette kockázat elenyésző, mert a hazai ivóvíz ellátás döntő mértékben (~95%) felszín alatti vízforrásból származik. A vizsgálandó peszticidek (irtószerek, pl. növényvédők) az országos tisztifőorvos javaslatára kerülnek meghatározásra, jelenleg 30 kötelezően mérendő szer tartozik ide. Az egyes nevesített peszticidekre vonatkozó határérték: 0,10 μg/l, az összes peszticidre pedig 0,50 μg/l.
A napjainkban gyakran emlegetett mikroműanyagokra nem vonatkozik előírás, ill. határérték, azonban az Egészségügyi Világszervezet (WHO) friss jelentése alapján a jelenlegi bizonyítékok alapján nem jelentős az emberi egészségre gyakorolt kockázatuk az ivóvízben.

Kedvező hatása van egészségünkre az ivóvízben jelen lévő kalcium és magnéziumnak, azaz a "kemény" víznek. Szemben az uniós irányelvvel, a Kormányrendelet az ivóvíz keménységére meghatároz minimum értéket (parametrikus érték, keménység: min. 50, max. 350 mg/l CaO). Hazánkban egyes területeken (elsősorban az Alföldön) előfordul ennél alacsonyabb keménységű ivóvíz, ezeken a településeken gondoskodni kell a megfelelő kalcium és magnézium bevitelről más forrásból - derül ki a válaszaikból.

Hogy lesz a kitermelt vízből csapvíz?

A víziközmű szövetség tájékoztatása szerint Magyarországon a szolgáltatott ivóvíz 96 százalékban felszín alatti, védett vízzáró rétegből származik (rétegvíz, parti szűrésű vízbázis, karsztvíz), mindössze 7 százalék a felszíni vizek aránya. A kitermelt vizet tisztítani szükséges, amennyiben valamilyen paraméter esetén túllépi a törvényben szabályozott határértéket. Vannak olyan vízbázisok is, ahol olyan jó minőségű a kitermelt ivóvíz, hogy tisztítási technológia alkalmazása nélkül a vízhálózatba juttatható. A víztisztítás folyamatát az alábbi ábrán mutatjuk be:

Melyiket jobb inni: csapvizet vagy ásványvizet?

Ezzel a témával kapcsolatban érdekes választ kaptunk, de leegyszerűsítve: attól függ. Sokan talán nem is tudják, hogy Magyarország vezetékes vízbázisainak jelentős része ásványvízzé minősíthető volna - ami az ásványi anyag tartalmát illeti -, ez főként a karsztos vízbázisokra jellemző.

A boltban kapható palackozott vizek minőségét tekintve sok esetben hasonlók mint a víziközmű-szolgáltatók által kitermelt víz. Általánosságban elmondható, hogy minden ivóvíz (csapvíz) ásványvíz, de nem minden ásványvíz csapvíz.

A palackozott ásványvíz kritériuma röviden: ásványvíz minősítésű vízbázis (kút), valamint a kút és a palackozó üzem közvetlenül legyen vezetékkel összekötve, közöttük más fogyasztási hely nem lehet. Az ivóvíz minőségét szabályozó kormányrendelet szerint a szolgáltatott vizet (köznapi szóhasználatban a csapvizet) - a mikrobiológiai összetevőkön túlmenően - 38 természetes vagy mesterséges eredetű vízkémiai komponensre, ill. komponens-csoportra kell vizsgálni. A víziközművek üzemeltetését szabályozó rendelet a fentieken túlmenően a vízműkutak esetében 110 paraméter időszakos vizsgálatát írja elő - derül ki a szövetség válaszából.

A tapasztalat azt mutatja, hogy a forgalmazott (palackozott) természetes ásványvizek jó része vízkémiai összetételét tekintve igen közel áll a vízművek által szolgáltatott ivóvizekhez, a csapvizekhez, sok esetben vízminőségük azonos is. Ugyanakkor a vízművek által szolgáltatott víz esetében a palackozott természetes ásványvizekhez képest szigorúbb vízminőségi és vízminőség-ellenőrzési kritériumoknak kell eleget tenni, melyet megyei kormányhivatal illetékes főosztályai is ellenőriznek és felügyelnek - emelik ki.

Az ásványvíz - mint ahogy a nevében is benne van - nem ivóvíz, mivel teljesen másak a paraméterei. Eredeti helyzetében az ásványvíz különleges fogyasztási igények kielégítésére szolgált (pl. egyszerű savanyúvizek, szerves földes savanyúvizek, alkalikus savanyúvizek, konyhasós vizek, keserűvizek, vasas vizek, illetve kénes vizek palackozása a speciális fogyasztói igények kielégítésére, valamint a különböző bántalmak elleni fogyasztásra). Ezen vizek nagymértékű fogyasztása korábban szóba sem jöhetett, többségüket jobbára csak kortyolgatva, kis mennyiségben fogyasztották.

Az ásványvíz túlzott mértékű fogyasztása - véleményünk szerint - nem célszerszerű, mert a szervezetben egészségügyi problémákat okozhat. Mint az élet minden területén, ebben is meg kell találni a mértéket, keresni kell az optimumot. Gondoljunk például a magas oldott ásványi anyag tartalommal összefüggésben történő vesekő-, vagy epekő képződés veszélyére, vagy az ásványvízben esetenként nagy mennyiségben lévő nátrium magas vérnyomásra hajlamos személyeknek kifejezetten káros voltára. Míg a csapvíz területi eltérésekkel 300 és 500 mg/l ásványt tartalmaz, a ma népszerű ásványvizek 520 ... 800 illetve 1800 mg/l oldott ásványi anyagot tartalmaznak. Ezek a vizek a nagyon kemény vizek csoportjába tartoznak, melyet sok esetben a nagyon magas változó keménység okoz. Ennek sói viszont szervezetünkben is kiválhatnak

- írja a szövetség. Természetesen mindenki maga dönti el, hogy a mindennapok során milyen arányban iszik csapvizet és ásványvizet, mindkettőnek lehetnek ugyanis pozitív és negatív hatásai is az egészségünkre nézve.