Itt a 100 éves linzer receptje: rengetegen ezt készítik húsvétra, nem lehet ráunni

Mitől 100 éves a 100 éves linzer receptje? Nem gondoljunk semmi olyasmire, mint a 100 napos tojás esetében: egyszerűen csak ilyen régóta sütik Magyarorzágon a lizert ugyanolyan recept szerint. Az aprósütemény pedig azóta sem veszített népszerűségéből, nem ment ki a divatból. Valószínűleg ez annak is köszönhető, hogy ez a süti egyszerű és nagyszerű, finom és szép is. 

A linzerkarikának, vagy egyszerűen csak linzernek nevezett süteményünk a leggyakrabban virág formára szaggatott omlós tésztájú süteményt jelenti, melyet lekvárral töltünk meg. A virág közepe lyukas, ahol látható a lekváros töltelék, a tetejét pedig porcukorral meghintve nagyon mutatós lesz. A nevéből ítélve azt gondolhatnánk, hogy a linzer külföldről származhat, Linz városához lehet köze.

Valójában azonban az általunk ismert linzert hiába is keresnénk az osztrák cukrászdákban, Linzben ezen a néven: a linzer eredetileg csak az omlós édes tésztát jelentette magyarul, mely a bécsi német Linzer átvétele. Ez a Linzer Schnitte szókapcsolatból önállósult, és a keletkezés helyére, a felső-ausztriai Linz városra utal. A Linzer Schnitte azonban egy omlós tésztájú, legtöbbször rácsos tetejű, gyümölcsös pite. Ennek a pitének a tésztája sok más sütemény alapja, Magyarországon is elterjedt az az "almás linzer" vagy "almás pite", amely két omlós lap reszelt almás töltelékkel töltve.

Akkor honnan ered a magyar linzer?

A hagyomány szerint Richter Lénárd cukrász találmánya a lekváros linzer, melyet a legendák szerint egyik törzsvendége és jó barátja, Linzer Rudolf szabadságharcos főhadnagyról kapta a nevét. Valójában vannak arra források, hogy a "linzi karika" vagy "linzi forma" már a szabadságharc előtt ismert volt. Tehát maga a sütemény őse már biztosan több mint 200 éves, és ki tudja ki és mikor készítette először. 

Akárhonnan is kapta a linzer a nevét - a tésztájáról, egy cukrásztól, egy Linzer nevű emberről - mára már egybeforrt a leggyakrabban virág alakúra szaggatott, lekvárral töltött aprósüteménnyel. A linzernek azon túl, hogy finom, omlós, van még egy jó tulajdonsága is: sütés után is megtartja a formáját. Ez pedig nagyon fontos, ha olyan süteményt szeretnén sütnik, aminél fontos, hogy az alakja szépen kirajzolódjon, ne nőljön meg, terüljön szét, illetve ha sütipecsétet, sütinyomdát használnánk. 

Továbbá azért is praktikus ünnepi sütemény, mert a legjobb a 2-3 napos linzer állaga, amikor már megpuhult a lekvártól. A linzer sokáig eltartható is, így bőven van időnk azelőtt megsütni, mielőtt az asztalra kellene tenni.

A 100 éves linzer recept

A linzer tészta alaprecept: a liszt, a zsiradék és a cukor arányán múlik, valódi omlós linzer tésztát kapunk-e vagy valami más süteményt. A titok a 3 rész liszt, 2 rész vaj vagy zsír és 1 rész (por)cukor. 30 dkg liszt, 20 dkg zsiradék és 10 dkg porcukor esetén ehhez kell még egy csipet só és egy tojássárgája, ebből 30-40 darab linzert lehet kisütni - attól függően, mekkora a szaggatóformánk. A klasszikus linzerhez citromhéjat is reszelnek és újabban szoktak tenni vaníliás cukrot, illetve egy késhegyni szódabikarbónát vagy sütőport. Ezzel azonban óvatosan kell bánni, mert ha sok a sütőpor, a linzer nem tartja meg szép alakját.

Hozzávalók:

30 dkg finomliszt

20 dkg vaj (vagy zsír, ahogy a régi receptekben volt)

10 dkg porcukor

1 tojássárgája

1 csipet só

1 csomag vaníliás cukor

fél citrom reszelt héja (opcionális)

1 késhegynyi szódabikarbóna vagy sütőpor (opcionális)

Szükségünk lesz még lekvárra a töltéshez és porcukorra a szóráshoz. A linzerhez hagyományosan házi baracklekvárt használtak, azonban minden ízlés szerint megválaszthatja már, mivel tölti meg a sütiket. A szaggatóformák esetében sem sokan ragaszkodnak már a virág alakhoz: van például aki húsvétra kifejezetten tojás alakút készít, a felső linzert úgy lyukasztva ki egy kerek pogácsaszaggatóval, hogy a sárga lekvárral töltött sütemény félbevágott főtt tojásra emlékeztessen.

Elkészítés:

A tészta száraz hozzávalóit elkeverjük, majd elmorzsoljuk a vajjal és végül hozzáadjuk a tojássárgáját és a citromhéjat is. A tésztát összegyúrjuk és legalább egy órát pihentetjük hűvös helyen, hűtőben. Pihentetés után a tésztát lisztes felületen vékonyra nyújtjuk és kiszaggatjuk. Ügyeljünk rá, hogy ugyanannyi "aljat" és "tetőt" szaggassunk minden választott formából. 

Előmelegített sütőben, 170°C-on, kb. 8–10 percig sütjük. Fontos, hogy a tészta ne barnuljon meg egyáltalán! Csak és kizárólag azután kezdjük el megtölteni a sütiket lekvárral, ha azok már kihűltek. A tetejét, ha ki is lyukasztottuk, külön meg lehet szórni porcukorral és utána összeilleszteni, hogy a lekvárba ne szóródjon bele a cukor és szépen látszódjon.