Költséges és kockázatos válaszút előtt a bankszektor

Szendrey Attila, a Deloitte Vállalati kockázatkezelési szolgáltatások üzletágának szenior menedzsere elmondta: Sok bank a kiugró egyszeri költségek miatt halogatja már évtizedek óta a lépést, és fejleszti inkább apránként, utólagos javításokkal, eseti bővítésekkel belső rendszerét. Az így létrejött bonyolult, gyakran átláthatatlan informatikai "szövet" fenntartása - és működésben tartása - ugyanakkor ma már a legtöbb piaci szereplő megítélése szerint túlságosan kockázatos, és főleg drága. Az ügyfelekért az újabb és újabb banki szolgáltatások bevezetésével vívott versenyben pedig a tisztes korba lépett, 70-es, 80-as években létrehozott számítástechnikai rendszerek messze nem nyújtanak olyan rugalmas alternatívát, mint mai követőik. A bankszektor szereplői felismerték, hogy a cselekvés, vagyis a központi IT-rendszer cseréje ma már jóval kisebb anyagi ráfordítást és kockázatot jelenthet a számukra, mint továbbra sem tenni semmit, és kitartani a több évtizede toldozgatott banki informatikai rendszereknél. - tette hozzá a Deloitte szakértője.

Szendrey Attila kiemelte: Több, megváltozott külső elvárás is szerepet játszik abban, hogy a bankoknak előbb-utóbb fontolóra kell venniük ezt a komoly lépést. Az egyik ilyen elvárás a szigorodó szabályozási környezet, például a SOX és Basel reformok kritériumrendszerének való megfelelés. Mindez kiegészülhet a pénzmosás elleni harcban elvárt segítséggel, európai bankok esetében pedig például az egységes Euro-zóna peremfeltételeivel is. A bankoknak komplex jelentési kötelezettségeik mellett a pénzügyi folyamatok hátterét biztosító központi IT-rendszer megfelelő, integrált működését is garantálniuk kell - monda Szendrey.

Egy másik jelentős elvárást maga a piac generál - a folyamatos verseny ugyanis szinte belekényszeríti a pénzintézeteket abba, hogy időről időre mind megújuló termékekkel és szolgáltatásokkal forduljanak az ügyfelek felé. Ez általában a központi IT-rendszer speciális, eseti bővítését is maga után vonja, a funkciók újrahangolását követeli a szakemberektől, miközben a legfőbb, ám sokszor nehezen teljesíthető elvárás az marad, hogy az új komponensek tökéletes egységet alkossanak a már meglévő infrastruktúrával.

A Deloitte szakértője felhívta a figyelmet arra, hogy a legkomolyabb elvárások egyenesen az ügyfelektől származnak, miközben ők "csupán" vásárolnak, pénzt utalnak egyik számláról a másikra, vagy az egyenlegüket kérdezik le. A bankfiókot lehetőleg messze elkerülve, egyre többen használnak ugyanis ezekhez a műveletekhez új csatornákat, az internetet, vagy a mobiltelefonjukat, amely csatornák tömeges, gyors és megbízható kiszolgálása igen nehéz feladat elé állíthatja a 70-es években megalapozott banki informatikai rendszereket.

A Deloitte szakértője elmondta, ha a bank már döntött a rendszer megújítása mellett, a csere tervezését két kérdéskör mentén kell megkezdenie. Az első, hogy saját erőforrásaira támaszkodva, maga fejleszti új rendszerét, ahogyan az évtizedeken át jellemző volt a piacra, vagy megbíz egy külső szolgáltatót, amely a vásárolt infrastruktúrát saját fejlesztésű szoftverekkel és egyéb, a hatékony felhasználást segítő eszközökkel igyekszik a pénzintézet egyéni elvárásaihoz hangolni.

Szendrey Attila kiemelte: Láthatóan erősödnek az erre szakosodott szolgáltatók, hiszen egy 2004-ben készült statisztika szerint az 1999 óta eltelt időszakban több mint 15 százalékkal (91%-ról 75%-ra) csökkent azoknak a bankoknak az aránya, amelyek saját tervezésű és fejlesztésű IT-rendszerükre bízták a banki működés kiszolgálását, de ez a tendencia az utóbbi négy évben is megmaradt. Mindezt feltehetően a bankoknak az a felismerése vezérli, hogy hosszú távon az új szolgáltatásaikhoz szükséges IT-fejlesztéseket sem a megfelelő tempóban, sem pedig az elvárt költséghatékonysággal nem lesznek képesek teljesíteni - véli a Deloitte szakértője. Hozzátette: nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy a bankok IT-ráfordításainak közel 80 százalékát a központi rendszer üzemeltetése és karbantartása emészti fel, vagyis ezen a területen jó eséllyel lehet lefaragni a máig tetemes költésekből.

Szendrey Attila a Deloitte tapasztalatait összegezve elmondta: A megfelelő külső szolgáltató kiválasztása az átállás egyik legérzékenyebb pontja, hiszen a bank ezzel hosszú távra kötelezi el magát egyetlen fontos üzleti partner mellett, aminek előzetes kockázatait csak becsülni lehet. A döntés hosszú távon jó eséllyel mégis kifizetődik, hiszen a több esetben közel harminc éve üzemelő, és egyre csak bővülő magrendszerek dokumentációja általában hiányos, ami a működés megbízhatóságát tekintve jelentős kockázatokat jelent, sőt, rövidesen nyugdíjba vonul azon szakemberek nagy része is, akik már a kiépítéstől kezdve részt vesznek ezeknek a rendszerek fejlesztésében, vagyis részben elveszik az a tapasztalat, amelyet ők az évek során magukba szívtak.

A második fontos kérdés, hogy valóban a teljes rendszer cseréjére szükség van-e, a folyamatot nem lehet-e valahogy fázisokra bontani, és fokozatosan végrehajtani. Minél kisebb mértékben kap ugyanis szerepet ebben a folyamatban a külső szolgáltató, annál áttekinthetőbbé és kezelhetőbbé válik a bank függősége "beszállítójától", ami szintén a kockázatok mérséklésének az egyik szempontja lehet - mondta a Deloitte szakértője.

Szendrey Attila szerint ezekben a kérdésekben nincs általános orvosság, a döntéseket az adott bank stratégiája kell, hogy meghatározza - vagyis hogy a bank hosszú távon például felvásárlások útján kíván terjeszkedni, vagy belső erőforrásaira támaszkodva, úgynevezett szerves piaci növekedésre törekszik inkább. Szendrey elmondta: A bankoknak saját terveik fényében, önálló szempontrendszerben kell megvizsgálniuk a lehetőségeiket, csak így találhatják meg az üzleti céljaikkal leginkább összhangba hozható alternatívát, legyen szó saját, vagy külső fejlesztésű és karbantartású banki informatikai magrendszerről.

A Deloitte szakértője kiemelte: A bankoknak nem szabad azt várniuk a befektetéstől, hogy radikálisan csökkenti majd az IT-ráfordításaikat. Mert ésszerűbbé válik ugyan az alkalmazásokat támogató IT-háttér felépítése, nő a rendszer által végrehajtható banki műveletek száma, és nem kell saját, nagy IT-szakembergárdát tartania a pénzintézetnek, olcsóbbá válik a karbantartás is. Szendrey szerint ugyanakkor számos új költséggel, például az új géppark megvásárlásának és összehangolásának a terheivel, a szoftverek licenszdíjaival, a külső szakértők tanácsadói díjaival, és a kisebb, de ettől még meglévő karbantartási költségekkel is szembesülnie kell az átállás során a bankoknak.

Még a zökkenőmentes váltás, és egy tökéletesen testre szabott új IT-rendszer sem képes jelentősen lejjebb nyomni az üzemeltetés és fenntartás költségeit, számos lehetőséget nyújt ellenben az új banki szolgáltatások, funkciók és csatornák bevezetése terén, amelyek összességében várhatóan kifizetődővé teszik bankok lépését. - összegezte a Deloitte szakértője.

Szendrey Attila, a Deloitte Vállalati kockázatkezelési szolgáltatások üzletágának szenior menedzsere elmondta: Mivel ez az egyik legnehezebb, és legösszetettebb kihívás, amivel egy banknak a működése során szembe kell néznie, az átállás nagyon alapos tervezést, költségszámításokat és kockázatelemzést igényel. Sok belső szervezeti akadály és ellenállás oldható fel például azzal, ha a bank az egyes üzleti egységeket és osztályokat megfelelően tájékoztatja az átállás szükségességéről, majd ezek maguk határozhatják meg szempontjaikat és elvárásaikat, amelyeket az új központi IT-rendszerrel szemben támasztanak. Mindez nemcsak a hatékonyabb működés alapja lehet, hanem az átállás kényelmetlenségeit is elviselhetőbbé, kezelhetőbbé teszi.