Lehullt a lepel: másnak szinte ingyen van, nekünk egyre drágább!

Az Európai Parlament részére összeállított munkaanyag rávilágít arra, hogy a szabályozás életbe lépése előtt 100 euró határon túli átutalása átlagosan 24 euróba került az ügyfeleknek, míg mára ez a tétel 2.5 euróra csökkent a 15 tagú unióban.

A közös pénz bevezetése előtt a bankok könnyebben elrejthették magas díjaikat, hiszen az ügyfelek döntő többsége az árfolyam-különbségeknek tulajdonította a magas sarcot. Az euró színre lépése, ezáltal az árfolyamkülönbségek eltűnése azonban tiszta vizet öntött a pohárba, így már önmagában is a költségek csökkenésének irányába hatott.

A szabályozás 2001. december 22-én lépett hatályba és kezdetben a 12,500 eurónál kisebb összegű átutalásokra vonatkozott, ezt a plafont azonban 2006 elejétől 50 ezer euróra emelték. Az alapelv természetesen a hazai és a határon átnyúló tranzakciók közti diszkrimináció megszűntetése volt.

A jelentés készítői a 12 euró-országot vizsgálták, de figyelembe vették azokat a tranzakciókat is, melyek a nem közös pénzt használó EU-országokat érintették. (A szabályozás minden olyan tranzakcióra vonatkozik, mely az EU-n belül euróban kerül lebonyolításra, tehát nem csupán az euró-zóna országai tartoznak a szabályozott körbe!)

A dolog szépséghibája, egyben a bankok kiskapuja, hogy a megkötés csak az átutalási díjra vonatkozik, abban az esetben azonban, ha az átutalás indítójának vagy a címzettjének nem euróban vezetett számlája van, akkor a bank felszámolhatja a konverziós díjat, amire viszont már nincs korlátozás. (Hatékonyan tehát csak az euróban vezetett számlák között érvényesülhet a szabályozás díjcsökkentő hatása.)

A Bizottság anyagának első fontos kérdése, hogy a szabályozás bevezetése óta hogyan változtak a határon túli euró átutalások díjai. Ezt a következő táblázat hivatott bemutatni:

Az adatokból jól látható, hogy a szóban forgó szabályozás bevezetése óta drasztikus díjcsökkenésnek lehettünk tanúi.

Mindebből természetesen még nem következik, hogy a bankok nem hajtották be az ügyfeleken a fent bemutatott bevételkiesést a hazai díjak emelésének formájában, a munkaanyag így ezen területet is megvizsgálta, bár a készítők kiemelik, hogy a szabályozás elfogadása óta a pénzintézetek bonyolultabb és differenciáltabb árazást valósítottak meg.

A határon belüli átutalási díjak tekintetében megállapítható, hogy az euró-zóna országainak felében 2001 óta nem történt jelentős változás. Azokban az országokban, ahol díj-emelés tapasztalható, ez annak tudható be, hogy a bankok igyekeznek az olcsóbb, elektronikus csatornák felé terelni az ügyfeleket, így a papír-alapú átutalásokat drágábbá teszik.

Összességében megállapítható, hogy a vizsgált országok közül Belgiumban, Németországban, Írországban, Luxemburgban, Hollandiában, Ausztriában, Portugáliában és Finnországban a lakossági ügyfeleknek nem kell fizetniük a belföldi internetes átutalásokért. (A vállalati ügyfeleknek jellemzően mindenhol fizetniük kell a költséghatékonyabb csatornák használatáért is.)

Ezen a ponton érdemes egy mondat erejéig visszatérni a hazai színtérre, ahol a bankok nemhogy csökkentenék díjaikat, de sokan szép kis emeléssel indították az újévet. Beszéljenek magukért a korábban közzétett sorok:

Árzuhanás helyett állzuhanás: a bankok is a pénzedre pályáznak!

A belföldi kártyahasználat díjait vizsgálva a munkaanyag kiemeli, hogy az euró-zóna mind a 12 (akkor még Szlovénián kívüli) országában ingyenes a POS-termináloknál a kártyával történő vásárlás, a betéti és hitelkártyák éves díjai azonban a legtöbb országban növekedést mutatnak, néhány helyen ráadásul az infláció mértékét meghaladó ütemben.

A készpénzfelvétel esetében meg kell jegyezni, hogy a saját bank ATM-jénél betéti kártyával lefolytatott tranzakció a legtöbb országban ingyenes (míg itthon ezen a téren is tapasztalhatunk díjemelést...), az idegen automaták használatának költsége azonban érezhetően nőtt a vizsgált országok legalább felében. Az ingyenes pénzfelvétel persze csak a betéti kártyákra vonatkozik, a hitelkártyások mindenütt extra sarcra számíthatnak...