Elképesztő adatok a valós magyar bérekről: ennyire nagy a szakadék a gazdagok és a szegények között

A legfrissebb elérhető adatok szerint, 2024. októberben a teljes munkaidőben alkalmazásban állók bruttó átlagkeresete 637 200, a kedvezmények figyelembevételével számolt nettó átlagkereset 438 900 forint volt. A bruttó átlagkereset 12,9, a nettó átlagkereset 12,7, a reálkereset pedig 9,4%-kal meghaladta az egy évvel korábbit. A bruttó kereset mediánértéke 529 000, a nettó kereset mediánértéke 366 000 forintot ért el, 15,9, illetve 15,0%-kal múlta felül az előző év azonos időszakit.

A számokat látva már az is sokatmondó adat, hogy a mediánérték 100 forint híján 73 ezer forinttal marad el az átlagos értéktől, másfelől viszont egy még frissebb adat, igaz egyel korábbi évről, bődületes keresetegyenlőtlenségekre mutat rá Magyarországon. Ez utóbbi valamelyest magyarázhatja azt, hogyan tud ilyen dinamikus mértékben felkúszni az (átlag)bér úgy itthon, hogy ezt közben a saját bőrükön mind kevesebben tapasztalják.

Óriásira nyílt a bérolló Magyarországon

Az MNB decemberben kiadott inflációs jelentésében az egyik táblázat azt hivatott megmutatni, hogy a bruttó keresetek miként oszlanak el hazánkban. Fontos megjegyezni az adatok kapcsán, hogy a keresetkategóriához tartozó keresők száma a NAV járulékadatbázisában lévők számának arányában szerepel. Az így megjelenő adatsor 0 forintos átlagbértől indulva egészen 1,5 millió forintos havi átlagbérig terjed 20 ezer forintos ugrásokkal.

Ahogy az adatokat láthatjuk, 2023-ban a keresők (NAV járulékadatbázisában lévők számának arányában) 7,9 százaléka, és ezzel a legnagyobb hányaduk, bruttó 280-300 ezer forintot keresett. Abban az évben a garantált bérminimum esett ebbe a kereseti skálába. Tehát elmondható, hogy a legtöbben, a keresők majd 10 százaléka a garantált bérminimumbolt élt Magyarországon.

A második legnagyobb keresői tömeg a 220-240 ezer forintos volt, abban az évben a minimálbér esett ebbe a tartományba. A keresők 5,1 százaléka szerepelt itt. Összesítve ez azt jelenti, hogy a hazai keresők 13 (!) százaléka vagy minimálbért vagy garantált bérminimumot keresett Magyarországon tavalyelőtt.

Ugyancsak magas, a harmadik legnagyobb arányszámban voltak 4,8 százalékos részesedéssel azok, akik bruttó 300-320 ezer forintot kerestek, miközben 3,9 százalék volt azok aránya, akik 320-340 ezer forint között vihettek haza. Mindezekhez képest sokkal nagyobb meglepetés az, hogy sorrendben az 5. legnagyobb aránnyal rendelkezők keresete mindössze

100-120 ezer forint volt havonta, mégis a keresők 3,6 százaléka tartozott ide.

Ezután hármas holtversenyben, mindegyik esetben 3,5 százalékos aránnyal szerepeltek a bruttó 340-360, a 400-420 és a 440-460 ezer forint között keresők. Igen ám, de közvetlenül mögöttük, 3,4 százalékos aránnyal már a

1 500 000 forintnál többet keresők következtek.

Ez a valóságban azt jelenti, hogy arányaiban csaknem pontosan ugyanannyi 100-120 ezer forintot kereső magyar él az országban (magas arányszámmal), mint amennyien több mint 1,5 millió forintot visznek haza. Nem nagy meglepetésre a top20-ba egyetlen más kereseti összeg sem közelítette meg ezt az összeget, hiszen a top20-ban az ezt követő legnagyobb kereseti skála a 600-620 ezer forint volt.

Van baj a hazai bérezési struktúrával

Az adatok alapján kirajzolódó bérstruktúra – különösen a minimálbérhez és a garantált bérminimumhoz kötődő tömegek aránya, valamint a szélsőséges jövedelmi különbségek – több fontos társadalmi és gazdasági kérdést is felvet. Az egyik ilyen a lassan végletekig feszített társadalmi polarizáció. Az, hogy a keresők 3,6 százaléka bruttó 100-120 ezer forintot, míg 3,4 százalékuk több mint 1,5 millió forintot vihet haza, rávilágít a magyar társadalom jelentős gazdasági polarizációjára.

Az ilyen széles bérszakadék felerősítheti a társadalmi igazságtalanság érzését, ami hosszabb távon alááshatja a közösségi szolidaritást és növelheti a társadalmi feszültségeket.

Ezzel párhuzamosan az, hogy keresők közel 13 százaléka minimálbér vagy garantált bérminimum körül keres, arra is reflektál, hogy a közepes jövedelmi kategóriák – amelyek általában a középosztály anyagi bázisát képezik – viszonylag alacsony arányt képviselnek. Ez arra utalhat, hogy a középréteg gazdasági megerősítése elmaradt, és a társadalom kettészakad a jövedelmi skála alsó és felső részei között. Ez a fajta jövedelmi egyenlőtlenség nemcsak a társadalmi mobilitást gátolhatja, hanem a gazdasági stabilitást is veszélyezteti.

Ugyanígy a széles jövedelmi különbségek a fogyasztási mintázatokban is éles eltéréseket okozhatnak. A minimálbért keresők nagy része csak az alapvető szükségletek kielégítésére fordíthatja jövedelmét, míg a magas keresetűek jelentősen nagyobb mértékben járulhatnak hozzá a gazdasági növekedéshez luxusjavak és szolgáltatások fogyasztásával. Ez a különbség azonban tovább erősítheti a gazdasági rétegek közötti távolságot.

Ezzel együtt a bérskála alsó és felső vége közötti aránytalanság szimbolikusan is problémás. Ha a társadalom jelentős része minimális bérből él, az az alacsony presztízsű munkák alulértékeltségét is tükrözi. Ezzel párhuzamosan a kiugróan magas keresetek a társadalmi igazságtalanság érzetét növelhetik, különösen, ha az emberek úgy érzik, hogy ezek a jövedelmek nem tükröznek valós teljesítményt.

És ha mindez nem lenne elég, a bérolló tágulása mentális és érzelmi terhet róhat a keresők nagy részére, különösen az alacsony jövedelmű csoportokra. Az anyagi bizonytalanság hosszú távon nemcsak egyéni szinten, hanem társadalmi szinten is növelheti a stresszt, a szorongást és a bizonytalanságot. Ezek pedig mind olyan mentális élethelyzetekhez vezethetnek, amik nagyon súlyos betegségek kialakulásának is a melegágyai.

Összegzés

Egy ilyen széles bérskála strukturális problémákra is rámutat: például a foglalkoztatási szektorok közötti egyenlőtlenségekre, az oktatási lehetőségek hiányosságaira, valamint a társadalmi mobilitás akadályaira. Ahhoz, hogy a gazdaság fenntarthatóbbá váljon, és a társadalmi igazságosság erősödjön, szükség lenne a bérek kiegyenlítésére, különösen az alsó és középső szegmens megerősítése által.

Ezt a törekvést viszont biztosan nem mozdította elő, hogy a 2022-es adatokhoz viszonyítva a 2023-as listát, a harmadik legnagyobb mértékben, az összes kereseti szegmenst figyelembe véve, pont a 1,5 millió forintnál többet keresők aránya nőtt leginkább. Őket növekményben csak a minimálbéresek, és a garantált bérminimumusok előzték...