Hogyan csalnak áfát a profik? - Néhány kulisszatitok napjainkból

Az adóelkerülési cselekmények egyik "legnépszerűbb" formája az áfa csalások elkövetése. Ezen ügyletekben résztvevő vállalkozások tényleges nyeresége, a különböző törvénytelen megoldások révén visszaigényelt általános forgalmi adó. Az elkövetések a gazdaság bármely területén előfordulhatnak, de különösen jellemző a számítástechnikai eszközök, mobiltelefonok kereskedelme, az építőipar és a gépjárműkereskedelem tekintetében.

A kereskedelemben megtalálható a nem törvényes módon beszerzett árukészlet legalizálásának törekvése a nem valós partnertől történő fiktív beszerzés révén, vagy éppen a nagy mennyiségű beszerzés és a viszonylag kis volumenű értékesítés közötti árukészlet "eltüntetése" a beszerzéshez képest alacsony árbevétel indoklásaként. Az építőiparban jellemző a bonyolult alvállalkozói közreműködői rendszer, amelyben nem valós szereplők és fiktív ügyletek révén igyekeznek a bevételek utáni fizetendő adó mesterséges csökkentésére. A gépjármű kereskedelemben jellemzők a több szereplős, határokon átívelő ügyletek, ahol a közösségi értékesítés szabályainak kihasználásával, fiktív szereplők közbeiktatásával alakítják ki azt a helyzetet, hogy kedvező áron értékesítenek, ugyanakkor elkerülik a bevétel utáni adófizetési kötelezettséget.

Konkrét módszerek - Valós bukták

Az egyik különösen kedvelt adócsalási forma az ún. "körhinta csalás", melynek felderítése az egyik legnehezebb feladata az adóhatóságnak. Ez gyakorlatilag bármilyen területen előfordulhat, de a legjobban kedvelt a viszonylag kisméretű, könnyen mobilizálható, ugyanakkor viszonylag nagy értékű (pl. számítástechnika, mobiltelefon) termékek köre.

Ez tulajdonképpen olyan több szereplős értékesítési láncolat, ahol a fiktív ügyletek papíron teljesen dokumentáltak, az ellenérték kiegyenlítése papíron teljesen szabályosan történik. Látszólag rendben lévő ügyletekről van szó, amit azonban az adott társaságok gazdálkodási körülményei, tesznek gyanússá. A cégek ugyanis nagy értékű forgalmat bonyolítanak, melyek gazdasági ésszerűsége megkérdőjelezhető és azt valószínűsíti, hogy a társaságok valódi célja az adóáthárítás látszatának megteremtése, miközben az áru eredete számos esetben ismeretlen. Az ügyletek nyeresége irreálisan alacsony, hiszen a valódi cél a láncolat végén a nagy összegű adó-visszaigénylés.

A körhinta csalás az áfa csalások általában kidolgozott típusa, mivel szervezetten egymáshoz kapcsolódó fiktív tranzakciók sorozatát hozzák létre. Az adásvételi láncolat működtetése során az áfa fizetési kötelezettség egy a láncba iktatott fantom cégnél halmozódik fel, amely ezt a kötelezettségét nem teljesíti, azonban továbbértékesíti az árut több közbeiktatott cégen keresztül egy beszervezett exportcégnek, vagy Közösségen belüli értékesítést végző társaságnak. Az árat a láncolatban résztvevő vállalkozásokon történő átfuttatás révén felduzzasztják, ugyanakkor a közbenső résztvevők adófizetési kötelezettsége minimális - az előzőekben jelzett alacsony haszon miatt - viszont a láncolat végén szereplő, ezen folyamat eredményeként jelentős összegű áfát igényel vissza.

A visszaigénylő cég a fekete piacon értékesíti az árut, vagy újabb adómentes Közösségen belüli értékesítést indít ugyanarra - a valóságban elhanyagolható értékű - termékre, melyet egy szomszédos tagállamban alapított közvetítő minden kockázat nélkül adómentesen továbbértékesít egy fantomcég részére, melyet "hiányzó kereskedőnek" is neveznek. Így a folyamat kezdődik elölről, a "körhinta" újra indul, illetve folytatódik.

A csalási modell egyre bonyolultabb, hiszen az EU csatlakozás következtében már átnyúlik a határokon, a láncba egyre több külföldi résztvevőt kapcsolnak be, amelyek felderítésében elengedhetetlen a külföldi adóhatóságokkal történő együttműködés, a közös ellenőrzések folytatása.

Az életből merítve...

Egyik esetben három EU tagországot érintő, gépjármű kereskedelemre vonatkozó ügyletetek felderítése történt, az érintett tagországok adóhatóságainak együttműködésével. Magyar autókereskedő cégek az interneten keresztül kerestek eladásra szánt járműveket az Európai Unió egyik tagországában. A kiválasztott autók a magyar megrendelés alapján két eltérő tagországban működő közvetítő társaságokon keresztül érkeztek Magyarországra, ahol a tényleges kereskedőkhöz a folyamatba közbeiktatott fantomcégeken keresztül jutottak el.

A kereskedők a végleges tulajdonosoknak történt értékesítések után keletkező adófizetési kötelezettségüket, a fantom cégektől történt fiktív beszerzések alapján csökkentették. A folyamatba közbeiktatott fantom cégek a fenti értékesítések utáni adókötelezettségüknek "természetesen" nem tettek eleget.

Egy másik esetben, több belföldi vállalkozás a vizsgált időszakban nagy mennyiségű gyümölcs sűrítményt szállított magyar, illetve külföldi szállítók közbeiktatásával EU tagországokba. Az értékesítési láncolatban résztvevők vizsgálata különböző hatóságok közreműködésével folyt le, amelynek során bebizonyosodott, hogy az ügyletek során valóságos árumozgás nem valósult meg. A résztvevő vállalkozások az árumennyiség tárolására, szállítására alkalmas eszközökkel nem rendelkeztek, valamint nem volt engedélyük élelmiszeripari kereskedelem végzésére. A Közösségi országokbeli vevők egy része nem volt fellelhető, vitatható volt a bizonylatok szerinti szállítás, valamint több esetben a bemutatott fuvarokmányok nem voltak hitelesek.

Az a számítástechnikai eszközöket forgalmazó társaság is fennakadt a rostán, aki a bevallásában beszerzésként, több millió forintot tüntetett fel levonható adóként. Az ellenőrzés megállapította, hogy belföldi beszerzésként egy EU tagországban működő társaságtól történt számítástechnikai termékekről szóló számlákat számoltak el. A számlákhoz semmiféle más iratot, okmányt nem csatoltak, a szállításról a társaság nem rendelkezett iratokkal. Megállapítást nyert, az is hogy adózó nem rendelkezett - a közösségi ügyletekhez elengedhetetlenül szükséges - közösségi adószámmal sem.

A gazdasági eseménnyel kapcsolatban a magyar adóhatóság megkereste az érintett tagország adóhatóságát. A megkeresésére kapott válasz szerint a szállító társaság nem állt kapcsolatban és nem bonyolított semmilyen gazdasági ügyletet a magyar adózóval. Nem ismerték el a közösségen belüli értékesítést és a számlakibocsátást, valamint közölték, hogy az általuk folytatott üzleti tevékenység alapvetően más jellegű, abban nem szerepel a számítástechnikai alkatrész forgalmazás. A válaszhoz mellékelt iratminta - az érintett társaság által kiállított számla - jelentősen különbözött a magyar adózó által bemutatott számláktól.
Így megállapítást nyert, hogy a beszerzésről kiállított számla nem hiteles dokumentum, az azon feltüntetett felek között nem jött létre gazdasági esemény.

Az áfa csaláshoz kapcsolódó történeteket még hosszasan folytathatnánk és meg is tesszük. Ugyanis hamarosan egy újabb trükkel szolgálunk és megnézünk ismét néhány érdekes esetet.