Törökország és az európai békefolyamat

Hogy a török csatlakozás lehetőségét, esélyeit az unió, illetve maga az integrációs folyamat szemszögéből megérthessük, érdemes visszatekinteni magának az integrációs folyamatnak a kezdetére. Wim Dusienberg, az Európai Központi Bank volt elnöke a Világgazdaság által idézett írásában úgy fogalmaz, hogy ennek hátterében a második világháború után a békére irányuló törekvés állt. Az Európai Szén- és Acélközösség célja az volt, hogy a nehézfegyverek gyártásához szükséges két nyersanyagot kivonják azon államok ellenőrzése alól, melyek néhány éve még véres háborút vívtak. Az integráció később is olyan irányban folytatódott, mely a korábban konfliktusban levő államokat egy tágabb és jobban elmélyülő közösség felé viszi.

Törökország esetében feltehetően nem beszélhetünk konkrét katonai fenyegetésről (az ország egyébként is a NATO tagja), ugyanakkor amint az uniós alkotmánnyal kapcsolatos francia és holland szavazások is utaltak rá, nem mindegy, hogy a kulturális különbségek miatt a meglevő tagállamokban a különböző tradíciók között (iszlám, keresztény, zsidó) milyen konfliktusok keletkeznek. Több európai államban is jelentős számú török muzulmán él és dolgozik.

Legutóbb Törökország egy vámegyezményt kötött az Európai Unióval, amivel gyakorlatilag elismerte volna Ciprust, mint önálló államot. Azonban a szerződés aláírása mellé egy külön csatolmányban hangsúlyozta, hogy számára az egységes Ciprus továbbra sem létezik. Ez a magatartás - az EU 25 országából egyet a törökök nem ismernek el szuverén államként - már nem csak a görögök, de pl. a franciák részéről is tiltakozást váltott ki. Ilyen feltételek között csak fokozódik a bizonytalanság az október 3-i határidő körül.