Az Európai Bizottság kedden megjelentetett tanulmánya a közös európai fizetőeszköz első öt évének (1999-2003) főbb eredményeit tekinti át. A bizottság szerint az euró sikeresen mutatkozott be, ugyanakkor a közös fizetőeszköznek, illetve magának a monetáris közösségnek a továbbiakban is számos kihívással kell szembenéznie.
A bizottság véleménye szerint az euró érdemben járult hozzá a 12 tagú euró-zóna makrogazdasági stabilitásához a fő szerepének tekintett gazdasági integráció fokozásán keresztül. Joaquin Almunia, a bizottság gazdasági és monetáris ügyekért felelős biztosa a tanulmány bemutatása kapcsán kijelentette, hogy mind politikai, mind intézményi szempontból az Európai Unió jelentős érdemének könyvelhető el a Gazdasági és Monetáris Unió elmúlt 5 éve, mindemellett a legfőbb kihívás most az unióban tapasztalható alacsonyabb gazdasági növekedés problémájából áll.

A tanulmány olyan "szemüvegen keresztül" is részletesen vizsgálja az euró első 5 évét, hogy a fizetőeszköz milyen mértékben váltotta be támogatói körében a reményeket, illetve bírálóinak mennyire volt megalapozott a korábbi véleménye. A jelentés megállapítja, hogy szélesebb értelemben a GMU hozzájárult a gazdasági növekedéshez és a foglalkoztatottság emelkedéséhez, főként olyan értelemben, hogy az 1999 óta a zónát ért számos külső sokk kedvezőtlen hatásának az egységes övezet nagyobb mértékben tudott ellen állni. A korábbi európai árfolyam-rendszerben (ERM-I.) többször is kialakult feszültségek - amelyek a '90-es években többször a külső sokkok velejárói voltak - a közös pénz bevezetésével eltűntek.
Érdekes megfigyelni, hogy az 1999 és 2001 vége között csak számlapénzként funkcionáló "újonc" euró a két vezető devizával szemben - különösen 2000. őszéig - csak gyengélkedett, majd a készpénzként való bevezetést követően látványosan erőre kapott. Ez utóbbinak egyik oka feltehetően az lehetett, hogy a 2002. január elsejei bevezetésekor többen pénzügyi zűrzavartól tartottak, mely végül nem igazolódott be, a történelem legnagyobb pénzcseréje nagyobb fennakadások nélkül sikeresen lezajlott.

A bizottság megállapítása szerint az Európai Központi Bank - mely az euró bevezetésével egy időben, 1999. január 1-től kezdte meg érdemi munkáját - sikeres monetáris politikát alkalmazott, amely a változó gazdasági körülmények mellett is hozzájárult az árstabilitási célkitűzés (középtávon is 2%-os felső inflációs küszöb) elérhetőségéhez.
A GMU tagországok költségvetési politikájának alakulásával kapcsolatban a bizottság általánosságban megjegyezte, hogy a korábbi időszakokban megszokott pazarló költségvetés már nem jellemző, bár a gazdasági visszaesés időszakában láthatók voltak az egyes kormányok költségvetési élénkítésre tett erőfeszítései. A jelentés az euró egyértelmű előnyeként kiemeli, hogy a fizetőeszköz nagymértékben hozzájárult a tagállamok közötti kereskedelem bővüléséhez, illetve a pénzügyi piacok fokozódó integrációjához.
Az első és legfontosabb kihívás, amelyre az euró-zónának eddig nem sikerült (megnyugtató) választ adnia, a gazdasági növekedési ütem kérdése. A jelentés kitér arra, hogy míg a 12 tagú euró-zóna 2003-ban mindössze 0.4%-os növekedésre volt képes, addig a nem GMU-tag Nagy-Britannia 2.3, az Egyesült Államok pedig 3.1%-kal tudott bővülni.
A jelentés hangsúlyozza, hogy az egységes monetáris politika megvalósítása nem helyettesítheti a termékek, szolgáltatások, vagy a munkaerő-piacon szükséges reformokat, melyek meghozatala a gazdasági növekedés fokozása miatt szükséges. Ezen túl a reformok egyértelműen hozzájárulhatnak ahhoz is, hogy az euró-övezet a jövőben sokkal gyorsabban ki tudjon lábalni a gazdasági visszaesés "gödréből". A bizottsági dokumentum csalódásként értékeli, hogy az euró, illetve az egységes monetáris politika megteremtése nem tudott hozzájárulni a számos területen szükségese reformok végrehajtásának felgyorsításához.
Az EU végrehajtó szervének tanulmánya kiemelt figyelmet fordít az euró, illetve az egész árfolyamrendszer szempontjából is fokozott kihívást jelentő, a népesség elöregedéséből fakadó problémára. A bizottság szerint a nemzeti kormányok akkor cselekszenek helyesen, ha a nyugdíj- és egészségügyi rendszerben várható fokozódó feszültségekre a magasabb foglalkoztatottsággal, és a nemzeti adósságráták csökkentésének felgyorsításával válaszolnak.
Nemcsak a tagállamok, de magának az euró-rendszernek a szempontjából is jelentősebb kihívást jelenthet a 10 most csatlakozott EU-tagállam euró-zónába való várható integrálása, mely egyesek szerint növekvő kockázatot jelenthet az euró stabilitása szempontjából. Hosszabb távon a cél az, hogy leküzdhető legyen a kibővülő euró-zónán belüli nagyobb gazdasági diverzitás.
FRISS HÍREK
Több friss hír
19:00
HR BLOGGER
legacykft | 2026.07.17 16:13
Az előző írásomban Robert Kegan munkásságán keresztül arról írtam, hogy a vezetők nem egyszerűen dön...
hrdoktor | 2026.07.08 07:32
Ön is evett már olyankor, amikor nem is volt éhes, és csak az unalmán vagy a rosszkedvén, esetleg a...
laskainelli | 2026.06.29 15:40
Mindannyian vágyunk a biztonságra, a szeretetre és arra, hogy érvényesítsenek minket. Vannak azonban...
coachco | 2026.05.05 20:26
Izgalmas téma az 1989-es rendszerváltás. Azért is, mert sokan a mostanit is annak reméljük.
[...] B...
kovacstunde | 2025.11.15 08:00
Pár nappal ezelőtt Gabi barátnőmmel beszélgettünk, éppen ennek a cikknek a gondolataival voltam elfo...
NAPTÁR
Tovább
2026. július 26. vasárnap
Anna, Anikó
30. hét
EZT OLVASTAD MÁR?

Pénzcentrum | 2026. július 25. 19:19

Pénzcentrum | 2026. július 25. 17:55

Agrárszektor | 2026. július 25. 19:32




