ÖSSZEFOGLALÓ A piac, mint erőforrás-allokációs mechanizmus az egészségügyben több szempontból is problémákkal terhelt: egyrészt az egészségügyi szolgáltatások piacának számos különleges tulajdonsága miatt nem valósulnak meg a tökéletes piac működési feltételei, így a piac a közgazdasági hatékonyság célkitűzéseit nem éri el, másrészt a piac önmagában nem képes biztosítani a javak igazságos
A megoldás nem a tisztán állami vagy piaci viszonyok megteremtésében keresendő, hanem egy kiegyensúlyozott feladatmegosztásban a köz- és a magánszektor között. Ilyenek például a kvázi piaci megoldások, melyek lényege, hogy megpróbálnak választ adni a piac és az állam egészségügyben tapasztalt kudarcaira, az igazságosság és a hatékonyság célkitűzéseinek együttes elérésével, illetve a piaci mechanizmusok a közszolgálati szektorba való átültetésével.
Az elmúlt másfél évtizedben az egészségügyi szolgáltatások minőségének javítása és a hatékonyság növelése állt a törekvések középpontjában, melyet a reformkoncepciók többsége a finanszírozók és a szolgáltatók közötti viszony formálásával kívántak elérni. Ezek a reformok piaci típusú eszközöket alkalmaznak a szolgáltatói oldalon és a finanszírozási módszerek tekintetében: szétválasztják a vásárló és az eladó szerepét, versenyeztetik a szolgáltatókat, szerződéses rendszereket működtetnek. A nemzetközi trendeket vizsgálva megállapítható, hogy nincsenek kiszemelhető célmodellek, amelyeket a magyar reformfolyamat során érdemes lenne átvenni. Az Európai Unió országaiban az alapértékek - a szolidaritás, méltányosság és a lehető legteljesebb hozzáférés biztosítása - közösek, de a Közösséget létrehozó szerződések nem tartalmaznak közös egészségpolitikát.
Magyarországon az elmúlt tizenöt évben sok változás és előrelépés történt. Mindemellett a leginkább égető probléma, a lakosság egészségi mutatóinak tragikus volta és az egészségügyi rendszer finanszírozási rendszerének megoldatlansága. Utóbbinak egyik legfőbb kiindulási oka, hogy az államszocialista jóléti politika jelentős részét képezte a minden állampolgárnak, ingyen és a lehető legmagasabb színvonalon biztosítandó egészségügyi ellátás. Ez még rövid távon sem tartható fenn, arról nem is beszélve hogy kizárja a közgazdasági gondolkodást erről a területről.
Az ország egészségügyi ellátórendszerében egyre súlyosabb válság tünetei mutatkoznak az utóbbi években. Tíz év alatt 40 % reálérték-csökkenés következett be a finanszírozásban, miközben az egészségügyi ellátórendszernek alkalmazkodnia kellene a piacgazdasági viszonyokhoz úgy, hogy mindmáig nem teremtődtek meg azok a jogi és gazdasági feltételek, amelyek ezt lehetővé tennék.
A magyar egészségügyi ellátórendszer három szervezeti szintből épül fel: alapellátás, járóbeteg-ellátás és fekvőbeteg-ellátás. Sajnos a három ellátási szint együttműködése eddig korántsem valósult meg, s ennek fő oka a finanszírozási rendszer rossz motivációja. A jelenleg fennálló egészségügyi szolgáltatói struktúra nem illeszkedik a valós szükségletekhez, a betegek egy jelentős része az ellátás magasabb szintjén jut gyógyításhoz, mint az szakmailag indokolt lenne. Más része - amely nem akut gyógyítást igényel, hanem folyamatos ápolásra, krónikus kezelésre, rehabilitációs ellátásra szorul - az ilyen típusú intézmények hiánya vagy szűkös kapacitása miatt nem juthat megfelelő, adekvát kezeléshez.
LAKÁST, HÁZAT VENNÉL, DE NINCS ELÉG PÉNZED? VAN OLCSÓ MEGOLDÁS!
A Pénzcentrum lakáshitel-kalkulátora szerint ma 20 000 000 forintot 20 éves futamidőre már 6,89 százalékos THM-el, havi 150 768 Ft forintos törlesztővel fel lehet venni az ERSTE Banknál. De nem sokkal marad el ettől a többi hazai nagybank ajánlata sem: a CIB Banknál 6,89% a THM, míg a MagNet Banknál 7,03%; a Raiffeisen Banknál 7,22%, az UniCredit banknál pedig 7,29%. Érdemes még megnézni magyar hitelintézetetek további konstrukcióit is, és egyedi kalkulációt végezni, saját preferenciáink alapján különböző hitelösszegekre és futamidőkre. Ehhez keresd fel a Pénzcentrum kalkulátorát. (x)
Az egészségügyi ellátórendszer külső és belső tartalékai kimerültek. Az intézményekben folyamatosan nő mind a külső, mind a belső eladósodás. A finanszírozási gondok a gyógyítás napi gyakorlatában is jelentkeznek, és az általános presztízsvesztés miatt a gyógyítás szakmai színvonala is kezd egyenetlenné és kiszámíthatatlanabbá válni, mert a rendszer utolsó tartaléka, az egészségügyi dolgozók morális tartása is kimerülőben van.
A tanulmány a mai egészségügyi rendszer említett problémáit taglalja és tesz javaslatot ezek kezelésére.
A teljes tanulmányt elolvashatja itt .








