Pockok milliói tarolják le Dél-Magyarországot: hiába van meg az ellenszer, tilos használni

Kőrösökön és a Maroson a harcsák nem harapnak a csalira, mert degeszre tömik magukat pocokkal. A mezei pocok úgy kerül a vízbe, hogy a mérhetetlen túlszaporodás miatt tömegesen úsznak át a folyókon új életteret keresve. Vadászok pedig azt mesélik, hogy a rókák is tele vannak már, a mezőkön gyakori látvány a megfojtott, „kiköpött rágcsáló” – tudósított az eseményekről a 24.hu.

Annyira komoly a helyzet, hogy már a kiskertekben, a falvak és a városok szélén is megjelentek a mezei pockok

– válaszolta a portál érdeklődésére a növényorvosként is praktizáló, amúgy Hódmezővásárhely környékén gazdálkodó, Sipos gazdakánt ismert Sipos József.

Tavaly már mutatkoztak a felszaporodás jelei, a keleti országrészben bőven jelentettek kárt, és már akkor javasoltuk a gazdálkodóknak, hogy telepítsenek T-fákat, ezeken a 2–3 méter magas állványokon a ragadozómadarak le tudnak szállni, és így gyéríthetik a rágcsálókat, jó esetben megelőzik a túlszaporodást”

– idézte fel a szakember.

Veszélyben a lucerna, a gabona és a napraforgó

Elmondása szerint 2023-ban fokozódott a helyzet, már tavasszal az úgynevezett zárt állományokban, azaz a gabonatáblákon és a repcében is megjelentek a pockok, ami nagy baj, mert a zárt állományban nehéz észre venni, és gyakorlatilag nincs mód a teljes növényállományra kiterjedő védekezésre. A betakarításkor azt észlelték, hogy egyes területeken négyzetméteres foltokban eltűnt a gabona, a pockok előbb megrágják a szalmaszárat, azután a földre dőlő kalászból is kieszik a szemeket. Egész lucernásokat tüntettek el a rágcsálók, de a napraforgó és a kukorica sem ússza meg. A pockok, miután körülrágják a szárat, a kidőlt növény tányérjából megeszik a magokat, majd a kukoricacsőre is felmásznak. De olyat is tapasztalt, hogy a családi tanyájuk körül egyszerűen eltűnt a fű, tövig rágták – sorolta a pocokinvázió okozta pusztítást egyes növénykultúrákban.

A déli országhatártól felfelé halad az invázió, előbb Csongrád déli részén jelentkezett, azután Békés, Szolnok és Bács-Kiskun megyékben is jócskán felszaporodott a pocokpopuláció, sőt, a növényorvosoktól Hajdú-Biharból is érkeztek jelzések károkról. Egyes helyeken négyzetméterenként több száz járatot fúrtak, mintha söréttel belelőttek volna a talajba – érzékeltette, hogy nagyon erős gradációról (felszaporodásról) van szó. A 2014-es katasztrofális helyzethez hasonlította az állapotokat, ekkora területre kiterjedő populációrobbanásra 9 éve volt legutóbb példa.

Az időjárás is kedvez a szaporodásuknak

Roppant ütemben képesek szaporodni, így időről időre pocokinvázió léphet fel. Idén ráadásul minden kedvezett a rágcsálóknak: a száraz, meleg időjárás, az egyenetlen csapadékeloszlás, és amiatt is nyugodtan szaporodhatnak, hogy korlátozottak a lehetőségek a védekezésre. A gazdáknak segíthet a természet, gyéríti az állományt, ha lehűl, csapadékossá válik az időjárás, olyankor a tüdőgyulladás tizedelheti a pockokat, ha elfogy a táplálék, betakarítás után élelem nélkül maradnak, illetve a szántás, tárcsázás, talajlazítás tönkreteszi a fészkeiket.

A nagy mértékű elszaporodást, vagyis a gradációt a mezei pockok populációi 3–5 évente – Közép-Európában inkább előbbihez közelebbi ciklusokban – produkálják. Rágcsálóknál a „családtervezés” ugyanis nem tekint hosszú távra előre, amennyiben a körülmények megfelelően alakulnak, a nőstények évente 6–7 alkalommal hozhatnak világra 4–12 kölyköt, az állomány mérete gyorsan több ezres egyedszámra nőhet hektáronként.

Kötelező a védekezés, ám a hatásos módszer tilos

Amúgy kötelező a védekezés veszélyes létszámú rágcsálók – mint a pocok és a hörcsög – megjelenésekor, ezt egy FVM-rendelkezés írja elő a földhasználónak, termelőnek. Veszélyes mértéknek számít, ha 100 négyzetméterenként ősszel 3 járat, tavasszal 1–2-nél többet találunk a területen – idézte az idevágó jogszabályt Sipos József. A védekezés azonban nem egyszerű.

A kisebb területeken gazdálkodók vizet öntenek a lyukakba, amivel azonban nem mennek sokra: a pocokfészek a járat végén, 20–30 centivel a talajfelszíntől található, de ha ide le is jut ide a víz, a többi, sugaras elrendezésű kijáraton elmenekül a pocok család. Nagyobb méretekben láncba állnak az emberek a szántóföldön, növényvédőszerrel kezelt csalétket juttatnak a járatokba, majd azt betapossák. Ez igen munkaigényes, márpedig kevés a munkaerő és nagyon lassú a módszer. Igazán hatékony az egész állományra kiterjedő védekezés lenne (értsd: műtrágyaszóróval kiszórni a készítményt), ez azonban nem járható út. Jelenleg szükséghelyzeti engedéllyel rendelkeznek az elérhető készítmények, ezeket azonban csak közvetlenül járatkezelésre lehet használni, egész táblákat nem szabad beszórni velük.

Sipos gazda bízik benne, hogy összeomlik a populáció – erre az ad reményt, hogy az ország egyes részeiről már jelentettek némi állománycsökkenést. Ha viszont nem ez a trend érvényesül, akkor veszélybe kerülhetnek az őszi vetések – az őszi káposztarepce, a lucerna és az őszi vetésű gabonafélék –, hiszen már a szőlőkben és a gyümölcsösökben is megjelentek a kártevők – vetítette előre az esetleges komoly gazdasági károkat.