Rengeteg magyart vernek át a bolti cipőkkel: kitálalt a vidéki mester, aki elképesztő garanciát ad munkájára

A garázsból kialakított műhelyben régi gépek kattognak, köztük olyanok is, amelyekhez még megvan az 1960-as évekből származó gépkönyv is. A cipész nemcsak javít, hanem gyűjt is: több mint százéves eszközöket restaurál, hogy „életben tartsa a szakmát”, amely szerinte lassan eltűnik. „Azért kezdtem el, mert tudom, hogy ez a szakma kihalófélben van” – mesélte Szőke Ferenc a Kemma.hu-nak. Hozzáteszi: a célja nem csupán a cipők megmentése, hanem az is, hogy az emberek újragondolják a fogyasztást. „A mai cipők tele vannak műanyaggal. Kidobják őket, pedig javítani is lehetne.”

A cipész szerint a különbség ma már nemcsak minőségben, hanem szemléletben is óriási. „Ha én készítek cipőt, arra 15 év garanciát vállalok, 100% bőrből” – fogalmaz. Elmondása szerint egy-egy különleges darab elkészítése akár 200–300 munkaórát is igénybe vesz. A modern gyártás kritikáját sem rejti véka alá: szerinte a tömegtermelés a tartósság rovására megy. „Egy felső kategóriás cipő talpa is egy év alatt leválhat. A gyárak a mennyiséget gyártják, nem a minőséget.”

„Ha a cipő javítható, nem a kukába való”

Szőke Ferenc egyik legfontosabb üzenete a javítás kultúrájának visszahozása. Saját bevallása szerint csirizt használ ragasztó helyett, és igyekszik kerülni a vegyszereket is. „Nem a cipőkészítést kell megfizetni, hanem a belefektetett munkaórát” – mondja. Hozzáteszi: sokszor a gyártók is inkább a fogyasztót hibáztatják, ha meghibásodik egy lábbeli, pedig szerinte ez rendszerprobléma.

A vidéki cipész szerint a szakma ma már szinte eltűnőben van: nappali képzésben alig oktatják, és utánpótlás sincs. Ő maga is szeretne tanítani, de jelenleg nincs lehetősége mesterképzést elvégezni, mert nem indul elég jelentkező. A műhelyben közben sorakoznak a restaurált gépek: 1878-as varrógép, 1917-es stoppoló gép, és egy ritka orrványoló berendezés is. Szőke Ferenc szerint ezek nemcsak eszközök, hanem egy szakma utolsó élő emlékei. „Ő egy kuriózum, még életre kell keltsem” – meséli az egyik gépéről.

Szőke Ferenc egy múzeum létrehozásáról is álmodik, ahol a gyűjteménye és a mesterség története együtt maradhatna fenn – addig viszont tovább dolgozik a garázsban, ahol minden pár cipő egy kis időutazás.