Nem a vásárlók hibája, hogy hiánycikk lett a WC-papír: ennél többről van szó

Ha legközelebb bosszankodsz, hogy már megint (még mindig) nincs élesztő a boltban, vigasztalhatod magad azzal, hogy a világ egy jelentős - ráadásul hazánknál gazdagabb - részén egy sokkal alapvetőbb szükségleti cikket is nehéz beszerezni: a WC-papírt - írja a G7. Mind az élesztő, mind a WC-papír hiányért jellemzően sokan a pánikvásárlásokat, a félelem táplálta felhalmozást okolják. A valóság azonban ennél árnyaltabb, csak abba kell belegondolni, hogy eddig miért nem volt ilyen mennyiségben szükség rájuk.

Az éttermek, étkezdék, iskolák bezárása miatt most között sokkal többen (és több emberre) főznek-sütnek otthon, mint a koronavírus-járvány előtt. Ennek nyomán olyan emberek is elkezdtek élesztőt keresni, akik eddig azt sem tudták, hogy hol van a bolton belül. Vagyis biztosra vehető, hogy az üzletekben felhalmozás nélkül is több fogyna belőle, mint korábban, így nem könnyű megítélni, hogy tényleg (csak) a pánikvásárlások miatt alakult-e ki hiány, ahogyan azt a budafoki élesztőgyár a Facebookon írta. (Eleve, az élesztő romlandó, tehát nincs sok értelme sokat felhalmozni belőle.)

A WC-papír már-már a felhalmozás és pánikvásárlás szimbólumává vált. Rengeteg mém, poszt, paródia született arról, hogyan harcolnak a vásárlók (képletesen és fizikailag is) a készletekért. A "készletezők" és a csak a szokásos mennyiséget vásárlók pedig egymásnak szólogatnak be a Facebookon. Egymás hibáztatása helyett viszont érdemes a dolgok mögé nézni: az egyik nagy amerikai gyártó becslése szerint a több otthon töltött idő miatt az emberek körülbelül 40 százalékkal több WC-papírt használnak otthon, mint a kijárási korlátozások előtt. Ez önmagában, felhalmozás nélkül is garantáltan ellátási zavarokat okozna, ugyanis a gyártási és logisztikai folyamatokat az év egészében szinte teljesen egyenletes igényekre alapozták eddig. 

A nem otthonra szánt WC-papír nagyon gyakran nem gurigán van - vagy éppenséggel sokkal nagyobbon -, mert méretesebb adagolóba való betöltésre tervezték, a minősége pedig gyengébb, gyakran csak egyrétegű. A színe, tapintása is más, például azért, mert újrahasznosított cellulózt is tartalmaz. Ez gyakran egészen hasonló a rendszerváltás előtti itthoni felhozatalhoz.

Akkor viszont miért nem állnak át teljesen a gyárak, vagy legalább pörgetik fel az otthoni kiszerelés gyártását? Nos, gyakran nem is ugyanott készül a kétféle termék, de az átállás amúgy sem éri meg jelen állás szerint, hiszen pár hónap múlva mindent rendezhetnének vissza a másik irányba, miközben a WC-papír egy nagyon kis hasznot hordozó termék.