Visszasírják még a magyarok a hatósági árakat: durva drágulással indult az év

Számos termék szabadáras lett 1988-tól, sok alapvető élelmiszer ára azonban továbbra is szabályozott maradt. Többek között a belföldi gyártású mosószerek, számos sertés- és marhahús fajta, a 2,8-as zsírtartalmú tej, a tejföl, a vaj, a trappista, az edami és az óvári sajt, a cukor, a fehér kenyér, illetve az említett zsemle és kifli is még hatósági áras maradt. A többi termék ára azonban (f)elszabadult. A lap szerint az áremelések indoklása az volt, hogy 1987-ben átfogó adóreformot dolgozott ki és kezdett bevezetni a Pénzügyminisztérium, ekkor született meg a személyi jövedelemadó és az áfa is. A drágulás átlagos mértéke 10,7 százalék volt, ezen belül a tejtermékek ára 27, a tartósítóipari termékeké 4,3, az édesipari termékeké 12,1, a déligyümölcsöké pedig 14,7 százalékkal emelkedtek. A bébiételek ára 44 százalékkal nőtt.

A változások legfőbb oka azonban az új adórendszer mellett a piaci árazás felé való nagyobb közelítés volt, a fogyasztói ártámogatások tetemes részét megszüntették. Vagyis az állam elkezdte megszüntetni a szociális alapú ártorzítást, amely valamennyire elfedte a tényleges inflációt. Ez rengeteg változást hozott a termékek egymáshoz viszonyított árszabásában, illetve abban is, hogy az átlagkeresethez viszonyítva mekkora mennyiségre futná az adott termékből 1987-ben, vagy napjainkban.

Anno egy kilogramm kenyér ára alig, csak 14 százalékkal volt magasabb, mint amennyiért egy kilogramm lisztet haza lehetett vinni. Ma szabadpiaci viszonyok között (és 37 év elteltével) ez az arány 118 százalék, azaz egy kiló kenyér jóval több mint 2 kiló liszt árába kerül. A joghurtot és a kefirt a központ akkoriban lényegében ugyanúgy árazta, a kefir csak 10 fillérrel, azaz 3 százalékkal volt olcsóbb. Ma fordított a helyzet, a kefir a drágább a kettő közül, és majdnem 20 százalékkal. A tejföl ezekhez képest 1987-ben nagyon drága volt, és bár ma is magasabb az árfekvése, a különbség szabadpiaci viszonyok között kisebb lett - írja a lap.

1987-ben a Központi Statisztikai Hivatal adatai alapján az átlagfizetés havi 6987 forint volt. Mivel szja nem volt, bruttó-nettó különbségről ekkor még nem beszélhetünk. Az 1987-es átlagosnak mondható fizetést ebben a cikkben a jelenlegi nettó medián bérhez hasonlították, amelynek összege 366 ezer forint. Az inflációt figyelembe véve az 1987-es 6987 forint 2024 decemberében körülbelül 226 ezernek felelt meg, azaz nagyon jelentős reálbér-emelkedést regisztrálhatunk ebben a közelmúlt-történeti távlatban is.

Élelmiszerben számolva is jobban élünk ma, mint 37 évvel ezelőtt: a havi átlagosnak nevezhető fizetésből ma nagyobb mennyiségű élelmiszert lehet venni, mint a rendszerváltás előestéjén. Van azonban néhány meglepő érdekesség: friss 1,5 százalékos tejből például nem sokkal lehet ma többet venni (egy fizetésre osztva), mint 37 éve, parenyica és camembert sajtból (akkor Bakonyi, ma Tihanyi) jóval kevesebbet kapunk ma, mint régen, túróból, krémtúróból és a Túró Rudiból is jóval kedvezőtlenebb lett a helyzetünk, de zsemlében és kifliben számolva is vékonyabb a pénztárcánk (és még kenyérben is csak kis mértékben állunk jobban). Bár messzemenő következtetéseket ebből levonni nem érdemes, az látszik, hogy 1987-ben a tej-kenyér-pékáru vonalon a termékek mennyiségi elérhetőségét még erősen szem előtt tartották.