Pénzmosodák nyomában - Mire figyelnek a bankok?

A pénzintézetek és a jelentésre kötelezett cégek tavaly 9999 esetben értesítették a Nemzeti Nyomozóirodát (NNI), hogy egy-egy ügyfél gyanús tranzakcióra készül. A pénzmosásról szóló törvényt Magyarországon 2003-ban szigorították, azóta szinte minden olyan szolgáltatónak jelentési kötelezettsége van, amelynek pénz fordul meg a keze között: a bankok, a takarékszövetkezetek, a pénzváltók és biztosítók mellett a brókerek, az ékszerkereskedők, az ügyvédek és a közjegyzők is kötelesek jelezni a gyanús pénzmozgásokat. Az évente szokásos 10-12 ezer bejelentés kilencven százaléka a bankoktól és takarékszövetkezetektől érkezik, rajtuk kívül még a pénzváltók keresik meg viszonylag gyakran az NNI-t.

Bár a köztudatban úgy él, hogy a kétmillió forint fölötti tranzakciókat jelentik be a pénzügyi vállalkozások, ez nem igaz. A törvény csak azt írja elő, hogy a kétmillió forint fölötti tranzakcióknál el kell végezni az ügyfelek azonosítását. Nem is jelentenek be a pénztárosok minden kétmillió forintnál nagyobb összegű tranzakciót, ám ha gyanús egy ügylet, akár már néhány forintnál is szólhatnak a hatóságoknak.

A közelmúlt adathalász-akcióiban például azt figyelték a hitelintézetek, hová kerülhettek pénzek a megcsapolt számlákról. Általánosítani azonban nemigen lehet, a hitelintézetek igyekeznek megismerni ügyfeleiket, és személyre szabottan döntik el, mi is a gyanús.

A gyanús tranzakciók végrehajtását a bankok 24 órára függeszthetik fel, a rendőrség azonban ennél hosszabb időre is zárolhatja a pénzt. A nyomozó hatóság ezt évente mindössze húsz-harminc esetben teszi meg, a lezárt ügyek száma pedig még alacsonyabb. 2003 óta mindössze tizennégy szándékosan elkövetett pénzmosást sikerült felderíteni, gondatlanságból elkövetett pénzmosás bűntette miatt pedig kilenc ügy végére került pont.