ICEG: három kihívás előtt a választások után - tavaszi prognózis

valamint a lakossági hitelállomány növekedése áll.

A pénzromlás ütemében 2006 elején jelentős mérséklődés következett be, ugyanakkor a kedvező első féléves inflációs adatokat követően 2006 második felében és különösen 2007-ben gyorsulhat az infláció. Ebben szerepet játszhat a magas olajárak nyomán erősödő importált infláció, a korábbinál gyengébb forint és erőteljesebb belföldi konjunktúra inflációt gerjesztő hatása.

Az árfolyam alakulásában jelentős kockázatok és bizonytalanság tapasztalhatók. Az első negyedévben a forint ingadozási centruma a 250 HUF/Euro szintről fokozatosan áthelyeződött a 265 HUF/Euró körülre. Vélhetően a forint 2006-ban a választásokat követően tovább gyengül, majd a kamatemelés és az elinduló fiskális korrekció hatására erősödhet. Ezzel együtt a december végére várt árfolyamszint (265 HUF/Euró) meghaladja a 2005 végi szintet.

Az államháztartás-ban a 2006-ban folytatódtak a kedvezőtlen folyamatok, mert az államháztartás első negyedéves hiánya elérte a teljes évre tervezett deficit több mint felét. Az első negyedév folyamatai, a politikai ciklus hatása mellett változatlan fiskális politikát feltételezve az év végére a nyugdíjkorrekció nélkül számított államháztartási hiány eléri a GDP 9%-át, míg a nyugdíjreform hatásával korrigált deficit a GDP 7.8%-át. A magas államháztartási deficit, az emelkedő kamatlábak nyomán az államadósság tovább növekszik és a tavalyi 61%-os GDP arányos szintről idén akár 63.5%-ra növekedhet.

A folyó fizetési mérleg hiánya változatlanul jelentős: az államháztartás növekvő finanszírozási igénye, valamint a háztartások előreláthatóan kissé javuló finanszírozási képessége által meghatározott hiány 2006-ban elérheti a GDP 8.7 százalékát, finanszírozási oldalról pedig ismételten a GDP 10 százaléka körül lehet. A működőtőke befektetések egyenlegének javulása mellett jelentősen emelkedik az adóssággeneráló beáramlás, elsősorban a magánszektor növekvő deviza eladósodása miatt.

A gazdaságpolitika számára három jelentős kihívás jelentkezik 2006-ban.

1. Az egyik kihívás, hogy az elkerülhetetlen makrogazdasági stabilizáció és ezen belül a fiskális kiigazítás ne a piacok által kikényszerített korrekció, hanem a költségvetési politika módosulásának eredményeképpen létrejövő kiigazítás legyen.

2. A másik kihívás, hogy a rövid távú stabilizációs lépéseket miképpen lehet és kell összehangolni az államháztartási intézményrendszer átalakításával.

3. A harmadik kihívás, hogy arövid távú stabilizációs lépések, és a középtávú államháztartási szerkezetet átalakító lépések nyomán miképpen lehet egy hiteles, a piaci és nem piaci szereplők számára elfogadható konvergenciaprogramot és euró csatlakozási dátumot meghatározni.