16 °C Budapest

Mennyit keres egy benzincsempész? - Névtelenül vallott trükkjeiről...

Pénzcentrum
2005. december 16. 06:20

Nehéz a csempészek élete. Fokozódó ellenőrzések itthon, korrupt hivatalnokok odaát, folytonos rettegés a lebukástól, és napi több száz kilométer utazás az év szinte minden napján. Mégis sok embernek szinte csak ez a "munka" az egyetlen esélye, de persze vannak olyanok is akiknek nem létkérdés, csak egyszerűen jól lehet vele keresni, és ezért nem is szívesen hagyják abba. De mennyi is pontosan az a pénz amiért már sokaknak megéri kockáztatni? Mi kell ahhoz, hogy valakiből csempész válhasson ? Megkérdeztük.

Nehéz a csempészek élete. Fokozódó ellenőrzések itthon, korrupt hivatalnokok odaát, folytonos rettegés a lebukástól, és napi több száz kilométer utazás az év szinte minden napján. Mégis sok embernek szinte csak ez a „munka” az egyetlen esélye, de persze vannak olyanok is akiknek nem létkérdés, csak egyszerűen jól lehet vele keresni, és ezért nem is szívesen hagyják abba. De mennyi is pontosan az a pénz amiért már sokaknak megéri kockáztatni? Mi kell ahhoz, hogy valakiből csempész válhasson ? Megkérdeztük.
 
Hatalmas fogásoktól, megcsappanó benzinturizmustól hangos manapság a sajtó. A VPOP szóvivője büszkén hangoztatja (amire tényleg minden oka megvan), hogy a keleti határszélen felvonultatott „haderő” megtizedelte a benzin- és cigicsempészek seregeit, visszaállítva ezáltal a rendet.
 
Nemrégiben az egyik televízió csatornán nyilatkozott Sipos Jenő, a Vám- és Pénzügyőrség szóvivője, hogy a nyugati országrészből átvezérelt vámosok segítségével megerősítették az ukrán-magyar határt, hogy minél előbb megszüntessék a cigaretta- és benzincsempészetet, lerövidítve ezáltal a várakozási időt, és visszaállítsák a határmenti benzinkutak és trafikok forgalmát, jelentős bevételt generálva ezáltal a tulajdonosoknak és persze az államnak is.
 

Forrás: VPOP
Az akció sikeresnek bizonyult, ugyanis a határátkelőkön a várakozási idő 1-2 órára csökkent, elkoboztak közel 1 300 000 karton cigarettát, és a töltőállomások forgalma is fellendült (a tulajdonosok imába is foglalják a VPOP nevét). De mi a helyzet a csempészekkel ? Próbálkoznak még, vagy inkább kivárnak ? Miből élnek, mi az új „okosság” amivel pénzt keresnek ? Vagy folytatják azt amit eddig csináltak, csak finomítottak a módszereiken ? Legegyszerűbben úgy járhatunk utána ezeknek a kérdéseknek, ha megkérdezzük az „illetékesektől”.
 
Azonban nem olyan egyszerű dolog beülni egy csempész autójába, arra rávenni, hogy mondjon is valamit az „üzletről”, pedig szinte lehetetlen. Némi keresgélés és alkudozás után szerencsére sikerült találni egy alanyt, aki válaszokat adott – ha nem is minden – kérdésünkre.
A csempész
Egy hétvégi napon találkoztunk az ukrán határtól majd 150 kilométerre fekvő városban. Pali - hívjuk így – egy meghatározhatatlan színű ütött-kopott Volkswagen Passat kombival érkezett ( a kombi autó azért jó, mert annak nagyobb a tankja mint a sima sedan-nak ), természetesen márkás tréningruhában (mert megjelenni tudni kell) és mobiltelefonnal a kezében. Kezet fogtunk és Õ rögtön közölte, hogy nincs sok ideje, mert indul ki a határra. Azért később belejött a mesélésbe és egyre jobban megeredt a nyelve.
A kép csak illusztráció
Pali elmondta, hogy már jó pár éve foglalkozik „kereskedelemmel”, és szint minden nap „üzleti útra” indul. Annak idején az iskola elvégzése után próbálkozott rendes, tisztességes munkával is, de sajnos abból nem igazán élt meg (persze ez még nem ok a bűnözésre), aztán később csak úgy munka mellett néha kiment, akkor még Romániába tankolni. Valószínűleg akkor találta meg a piaci rést, amire később a „vállalkozását” építette. Ugyanis minden útja alkalmával hozott be magával néhány karton cigarettát és üveg italt, amin rögtön tovább is tudott adni. Ezt követően vette meg első munkaautóját, amivel aztán naponta (később naponta kétszer is) kiment benzinért és cigiért, de már nem a románokhoz (mivel felemelték a benzin árát), hanem Ukrajnába.
 
A kocsi
A csempész legfontosabb „munkaeszköze” az autó, ami nem lehet túl nagy, túl feltűnő, de túl lepusztult sem. Ugyanis sokan abba a hibába estek, hogy megvettek hatalmas tankkal rendelkező (általában 300-400 de nem ritkán 1200 literes) amerikai kisbuszokat, amelyek eleinte jól is működtek, mert ezekkel elég volt naponta egyszer, vagy kétnaponta fordulni, de aztán később a nagy razzia időszakában ezeket vonták ki legelsőnek a forgalomból a vámosok.
Sokan próbálkoztak nagy értékű, szinte új gépkocsikkal is, abból a megfontolásból, hogy ezeket nem szívesen szerelik szét a vámosok cigi után kutatva, mivel ha nem találnak semmit, akkor a tulaj kártérítést követelhet, mert felsértették a drága rózsafa borítást (persze ez az elmélet is megdőlt).
Aztán ott vannak a régi romos „kaffermercik” , a Volgák, az Audik, a 7-es BMW-k, amiket megint előszeretettel vonnak ki a forgalomból a fináncok vagy maguktól is lerobbanak az út szélén (általában tele áruval).
Vannak olyan gyakorlatlan „üzletemberek” is, akik fúvott tankkal próbálkoznak. Ez azt jelenti, hogy a gyári tankot Ukrajnában néhány ezer forintért forró sűrített levegővel felfúják, ezáltal néhány 10 litert tágul, tehát több üzemanyag fér bele. Ebben az esetben az a gond, hogy a megnagyobbodott tank tele állapotban nem ritkán a földet súrolja. Gyakorlatlan csempészek (és az igazán jó kapcsolatokkal rendelkezők) néha próbálkoznak a nagyobb utángyártott tank felszerelésével, ami szintén csak addig kifizetődő, amíg le nem mérik a benne lévő üzemanyag mennyiségét, és el nem kobozzák a gépjárművet.
A jó kocsi tehát strapabíró (ugyanis nem ritka, hogy naponta akár 1000 kilométert is le kell autózni), gyárilag nagy tankos (Volkswagen, Mercedes, stb.), és esetleg egy picit meg van fújva a tankja. (max 10 literrel, mert ez nem feltűnő, és nagyjából elég egy kiútra).
Az út
Miután a megfelelő kocsival rendelkezünk fel kell készülni az utazásra. Miután a fokozott határ- és útmenti ellenőrzések kifejtették jótékony hatásukat, a határról eltűntek az amerikai buszok, a hobbycsempészek, a túlzásba eső nagyhalak, tehát szabad a pálya, és 1-2 óra alatt már át is juthatunk a határon. Pali elmondta, hogy mióta tart a razzia, már csak naponta egyszer megy ki tankolni, míg régebben naponta többször is fordult (egyszer éjfél előtt egyszer pedig éjfél után, illetve más-más határátkelőn ment ki ).
Mikor átmegyünk a másik oldalra, elénk tárul az igazi vad-kelet, picit több a szemét és a géppuskás katona mint nálunk. Jöhet a tankolás, azonban az igazi profik nem a határmelletti első benzinkútnál állnak meg, mivel bentebb jobb a benzin (itt is fontos a minőség, mint minden más üzletben), és olcsóbb is valamivel. Palinak is megvannak a törzshelyei, meg a pénzváltós emberei is.
Tankoláskor nem kell attól tartanunk, hogy a benzinkutas segítségünkre rohan, és kicsavarja kezünkből a tömlőt, elég furcsán is venné ki magát ha ő töltögetné tele a kannákat meg a zugtartályokat.
A tankolás után jöhet az egyéb termékek megvásárlása. Aranyszabály, hogy soha ne vegyünk az út szélén kínálgató emberektől cigarettát, ugyanis sokan megjárták már úgy, hogy csak papír volt csomagolva a cigisdobozokba. Miután megvettük a kívánt mennyiséget, szét kell szedni a kartonokat, és el kell rejteni dobozonként a kocsiba az árut. Itt aztán mindenki kiélheti a kreativitását, ugyanis a legelképesztőbb helyekre rejtegetik a terméket. Van aki a ruhája alá kötözi, ajtókárpitba, levegőszűrőbe, pótkerékbe, játék babába, műszerfalba, hűtőnyílásba rejti, de van aki cipőtalpa dugja, tortába „süti”, poroltóba, hangfalba próbája meg haza csempészni, aztán még számos rejtekhely van (az emberi elme határtalan). A legkomolyabb azonban, mikor valaki a kerékbe rejti el, és átgurul vele a határon (a kinti gumiszerelők néhány ezer forintért belerejtik az abroncsba, már csak itthon kell találni valakit, aki kiszedi). Erre a trükkre a vámosok is rájöttek és igen gyakran megütögetik a kocsik kerekeit, és amelyik nem dübög, azt már szét is szedik.
Miután megtankoltunk, bevásároltunk és gondosan elrejtettünk mindent elindulhatunk vissza, azonban ekkor következik az igazi lejmolás. Ugyanis kint mindenki leveszi „szegény” átjáró hazánkfiát. A katonának és a kocsi tisztaságára ügyelő szakembernek adni kell száz forintot, Aztán következnek az ukrán vámosok akiknek fejenként kétszáz forintot kartononként pedig 100 forintot érdemes adni, de itt még nem ért véget a sor. A „pecsételős” kollégának is adni kell 200 forintot és kartononként ötven forintot, és akkor még a rendőrökről nem esett szó mert ha velük is találkozunk akkor ők is levesznek némi készpénzre.
Ezután következik a magyar határ, ahol a vámosok átvizsgálják az autót, és ha netalántán találnak valamit, akkor rögtön félreállítanak, és némi várakozás (ez akár pár órát is jelenthet) után már szedik is szét a gépjárművet. A fináncok általában elrettentésként hegyekbe rakják az árut ( a gyenge idegzetűeknek nem is való a csempész élet), jobb esetben feljelentik az illetőt és majd csekken jön a bírság (15 00 forint körül mozog). Szegény Palink is járt már így, rosszabb esetben viszont elkobozzák az autót.
A fokozódó szigor ellenére nem a határon a legveszélyesebb a helyzet, hanem az útszéli ellenőrzések jelentik a kritikus pontot. A hivatásosok általában ismerik egymást, így már egyezményes kézjelekkel az úton leadják a drótot a szemben jövőknek, hogy hol és kik ellenőriznek. A cigarettacsempészeknél bevált módszer az is, hogy elöl megy egy felvezető autó, és csak néhány kilométerrel utána megy a szállító. Így ha az elöl haladó valami gyanúsat észlel, akkor felhívja a társát, aki egyből leáll, és az út szélén várakozik, amíg tiszta lesz a levegő.
A sikeres hazajutás után nem marad más hátra mint értékesíteni a portékát. Több értékesítési csatorna is létezik. Van aki az egész „benzincsomagot” egyben adja tovább egy orgazdának, van aki pedig otthon kannákba fejti és így járnak hozzá tankolni, természetesen a kettő egymás mellett párhuzamosan létezik.
 
Az üzemanyag lefejtése megint külön történet, ugyanis az igazi profik általában benzin-gáz üzemű járművel járnak. Ez azért lényeges, mert így a teljes tank tartalmát el tudják adni. De még mindig van egy kis bökkenő, ugyanis a tank beömlő nyílásán keresztül nem lehet a teljes mennyiséget levenni, mivel az üzemanyag-rendszerben mindig marad néhány liter. A találékony magyar azonban erre is talált megoldást, a kocsi aljára épít egy elektromos szivattyút ami a motortérben található benzincsövön keresztül kinyomja a maradék üzemanyagot.
Manapság adódott még egy probléma. Új szabály, hogy a kilépés előtt felírják a kilométeróra állását, és a legközelebbi határátlépésnél megnézik, hogy mennyit mentek az autóval és mennyi fogyott a tankból. Tehát elméletileg (hangsúlyozom elméletileg) nem lehetne azt megcsinálni, hogy néhány száz kilométeres autókázással kifogyasztunk egy 100 literes tankot. De ezt a problémát is áthidalták (hiszen az életükért „küzdenek”).Vagy a megérkezés után rögtön elkezdik előretekerni a kilométerórát (ez azért néhány órát igénybe vesz), vagy egyszerűen fognak egy másik szerkezetet, és beszerelik azt. Amíg megcsinálják a következő fuvart addig előrepörög az előző kilométeróra is.
Mennyit lehet keresni ?
 
Ukrajnában 1 liter benzin körülbelül 167 forintba kerül, itthon 230-ért tudják továbbadni. Egy 110 literes picit „feljavított” tankkal számolva amiből kb. 100 litert el lehet adni (vissza is kell menni valamiből, ha nem gázos a járgány) egy fordulón 6300 forint haszon van. Azonban ebből le kell vonni a fent említett „adományokat”, ami 10 „csík” cigarettával számolva (ennyit még a nyugdíjas turista is megpróbál áthozni) 2500 forint. Ekkor a haszon 3800 forint. Ez még mindig nem túl sok, de még nem számoltunk a cigin jelentkező profittal, ami kartononként kb. 1800 összesen 18000 forint (természetesen minőségi termékről van szó). Ez idáig összesen 21800 forint amiből levonhatunk még  5000 forint költséget (üzemanyag, étel, stb.) a nettó eredmény 16800 forint/nap, ami egy hónap alatt (25 munkanappal számolva, mert néha van más elfoglaltság is) 420000 forint. Ez az az összeg nagyjából amiért minden nap több száz kilométert vezetnek, állandóan kockáztatják a szabadságukat, és állandó bizonytalanságban élnek.

Ez a cikk nem azért született, hogy bárkit csempészetre buzdítson. Senkinek nem ajánlom, hogy elrohanjon és megvegye az első „benzintemető” autóját, és elinduljon a határ felé (tuti a bukás, mert a vámosok rögtön kiszúrják a kezdőket, és elriasztás képen szétcsavarozzák alatta a járgányt). Csak meg szerettük volna mutatni az érem másik oldalát is, a csempészek világából egy kis szeletet, ami inkább elriasztó mintsem bátorító. Sokan nem a fenti összegért vágnak bele a bűnözés eme formájába, hanem megélhetés és kilátástalanság miatt. Sokan egyszerű „kisemberek”, akiket a szükség és nem a meggazdagodás vágya hajt, és ha tehetnék, inkább a tisztességes munkát választanák mintsem az örök rettegést.

Járt már homoktövis szüreten? Most megteheti! (x)

Nyílt homoktövis élményszüretet hirdet augusztus-szeptemberre egy Tápió-vidéki, többszörösen díjazott gazda.

Ősi magyar hagyományokhoz nyúlhatnak vissza vidéken: ezzel felvehetik a kesztyűt a klímakrízissel

A legeltetés szó hallatán mindenkinek többnyire az alföldi legeltetés, a puszta, a Hortobágy jut eszébe, nem pedig a Balaton, vagy az erdős-fás-dombos vidékek.

Jártál már homoktövis szüreten? Most megteheted! (x)

Nyílt homoktövis élményszüretet hirdet augusztus-szeptemberre egy Tápió-vidéki, többszörösen díjazott gazda.

Moziest: új társasjáték filmrajongóknak (x)

A filmvilág szerelmeseinek nyújt különleges szórakozást egy új társasjáték, amely egyszerre teszteli a filmismereteket és teremt gyorsan oldott légkört baráti összejöveteleken.

Erről ne maradj le!
NAPTÁR
Tovább
2024. október 14. hétfő
Helén
42. hét
Október 14.
Kolumbusz-nap
Október 14.
Steve Jobs nap
Ajánlatunk
KONFERENCIA
Tovább
REA 2024 SUMMIT – Powered by Pénzcentrum
A magyar Real Estate Agent találkozó a Kalmárok közreműködésével
Future of Finance 2024
Mi lesz a szerepe a pénzügyekben az AI-nak?
Sustainable World 2024
Zöld finanszírozási lehetőségek, befektetési döntések, ESG megfelelés
EZT OLVASTAD MÁR?