"Tíz év múlva elég lenne nyugdíjkorhatárt emelni"

A szakember véleménye szerint a nyugdíjrendszer egyensúlyát adekvát módon szolgáló megoldás egy a 2010-es évek második felétől a 2020-as évek második feléig lebonyolítható korhatár-emelési program lenne, amely a mai korhatárt fokozatosan, három évvel 65 évre emelné meg. Ez meglátása szerint (a magánnyugdíjpénztári tagdíjfizetés miatti bevételkiesés hatását nem számítva) a következő mintegy 20 évben lényegében biztosítani tudná a nyugdíjrendszer egyensúlyát. Hangsúlyozta, hogy a korhatár-emelési lépést célszerű minden más nyugdíjintézménytől függetlenül kezelni, az ütemezésénél pedig figyelembe kellene venni a várható élettartamra és az életkilátásokra is.

Barát a nyugdíjrendszer átalakításáról szóló nyilatkozatok láttán úgy látja, hogy sokszor zavar van a fejekben a fogalmakat illetően, illetve közbeszédben forgó járulékcsökkentések mértékét messze nem tartja meglapozottnak a nyugdíjrendszer pénzügyi stabilitása szempontjából. Ő úgy látja, hogy aki járulékcsökkentésről beszél, annak mondania kellene valamit az ellátási, adott esetben például a nyugdíjfedeztre gyakorolt hatásról is.

A nyugdíjkiadások objektív okok, illetve alkotmányossági szempontok miatt nem csökkenthető rövidtávon érdemben Barát szerint, de erre nincs is szükség. Hosszabb távon azonban, 2025-2030 után azonban érdemes lehet elgondolkodni a megváltozott társadalmi, gazdasági helyzethez igazodóan milyen változásokkal, adott esetben egy, a maitól eltérő nyugdíjformulával való biztonságos nyugdíjfinanszírozási rendszerről. A központi költségvetési forráspótló szerepéről Barát azt mondta: el tudná képzelni azt, hogy a központi költségvetés a fogyasztás után elvont adóbevételeket egy esetleges járulékcsökkentés miatti kiesés pótlására, normatív finanszírozás keretében biztosítaná a nyugdíjkasszának.