Vágtázó hozamok - Szerencsepatkó helyett sikerstratégia...

Mi ez és hogy működik?

A betting exchange abban különbözik a hagyományos fogadóirodáktól, hogy itt nem az iroda ad egy nyereményszorzó ajánlatot egy bizonyos sporteseményre, hanem valós emberek állnak szemben egymással. Ez egyben annyit jelent, hogy nem csak arra tudunk fogadni, hogy egy adott csapat nyer, hanem ha azt gondoljuk, hogy nem fog nyerni, kínálhatunk egy szorzót a csapat sikerére. Alapvetően tehát két alappozíciót lehet felvenni:

- Back: ez gyakorlatilag a hagyományos fogadást jelenti, azaz a másik fél által ajánlott nyereményszorzó mellett fogadunk egy adott csapat sikerére.
- Lay: ez a pozíció az előzővel éppen ellentétes, tehát mi kínálunk egy odds-ot egy adott eseményre, azaz valamelyik csapat győzelmére, mert arra számítunk, hogy ez nem következik be, így a feltett téteket (az odds-zal felszorozva) nem kell kifizetnünk, hiszen azt a vesztes fogadók a javunkra elbukják.

Nézzük mindezt egy egyszerű számpéldán keresztül: egy Fulham - Manchester United meccs esetén a lay pozícióban lévő fél 1,6-os szorzót kínál a MU idegenbeli sikerére és ezt a szorzót 100 font értékig adja (tehát legfeljebb 100 fonttal lehet erre fogadni nála). Amennyiben létrejön az üzlet, azaz egy back pozícióban lévő a Manchester sikerére számít és a teljes 100 fontos összeggel erre fogad, akkor a következő esetek fordulhatnak elő: a Fulham győzelme, illetve döntetlen esetén a lay pozícióban lévő megtartja a 100 fontot, a fogadó ugyanis vesztett, ha viszont nyer a Manchester, akkor a lay pozícióban lévő 160 (100 x 1,6) fontot fizet ki a back pozícióban lévő félnek, azaz összességében 60 fontot bukott az ügyleten.

Okkal merül fel a kérdés, hogy ha itt nem a cég ír ki odds-okat, akkor miből keresi a pénzét a betting exchange. A válasz egyszerű: a nyertes a nyeremény összege után 5% jutalékot fizet a virtuális piactér biztosítójának. (Az odds-ok a valós piac miatt még így is átlagosan 20%-kal kedvezőbbek a hagyományos fogadóirodák ajánlatainál.) Egyéb tranzakciós költségek nincsenek, tehát az ajánlat beviteléért és visszavonásáért semmit nem kell fiztetni.

Alapvetően tehát arról van szó, hogy a részvénypiachoz hasonlóan itt is léteznek ajánlati könyvek. Egy adott versenyló tulajdonképpen megfelel egy részvénynek, melyre vannak vételi (back) ajánlatok, nyereményszorzóval és összeggel (stake), illetve a másik oldalon vannak eladási (lay) ajánlatok ugyancsak odds-zal és stake-kel. (Az odds itt tulajdonképpen az árfolyamnak felel meg.) Amennyiben tehát valaki nagy összegben akar fogadni egy csapat (vagy ló) sikerére, nyilván minél nagyobb odds mellett, kénytelen lehet a kínálat fényében lejjebb nyomni a piaci szorzót, hogy teljes tétjét el tudja helyezni a limitárként megadott odds felett. (A gyakorlatban ez egy nagyobb összegű tőzsdei eladásnak felelne meg, mely lenyomja az árfolyamot, csak itt alapvetően az odds csökkenése az adott csapat esélyeinek növekedését fejezi ki.)

Hol lehet ilyet csinálni?

A fogadástőzsde koncepciója tehát alapvetően nem bonyolult, magában hordozza viszont a "csak egy maradhat" jelleget, ugyanis a fogadók és profi traderek (mert mint látni fogjuk itt is vannak ilyenek) nyilvánvalóan ott akarnak befektetni, ahol megfelelő likviditású a piac. Ennek megfelelően mára a globális piacot egyedül uralja a 2000 júniusában alapított Betfair, mely csaknem 90%-os piaci részesedéssel rendelkezik, miután fokozatosan felvásárolta versenytársait.

A legalapvetőbb stratégia

Az alapstratégia keretében a célunk egyszerű: mindenképpen nyerni akarunk, még akkor is, ha a hozamunk így jóval kisebb lesz, mintha nagyobb kockázatot vállalnánk. Ezt sehogy másképp nem tehetjük meg, csak ha komplementer eseményekre fogadunk, így lefedve a teljes valószínűségi teret (azaz minden ló győzelme esetén pluszban jövünk ki). A gyakorlatban ez annyit jelent, hogy ugyanazon ló esetén tennünk kell a back és a lay oldalra is, természetesen a back-re magasabb odds mellett, hogy nyerjünk is valamit. (A két pozíciót azonos nagyságú stake-kel nyitjuk meg.)

Egy adott időpillanatban a back odds mindig alacsonyabb a lay-nél (ahogyan a legjobb vételi ajánlati ár a legjobb eladásinál a tőzsdén, ellenkező esetben létrejön az üzlet), így az ügylet két oldalát két külön időpillanatban kell megkötnünk, mellyel kockázatot vállalunk. Az odds-ok mozgását a Betangel rendszer segítségével grafikonon ábrázolhatjuk, sőt a technikai elemzés eszköztárát is adaptálhatjuk, így megfoghatunk egy rövid emelkedő vagy éppen csökkenő trendet. (Értelemszerűen emelkedő trendnél először a lay pozíciót nyitjuk meg, majd magasabb szorzó mellett a back-et is utána, csökkenő trend esetén pedig fordított a sorrend.)

Nézzünk egy egyszerű példát, hogy érthetővé váljon a fenti egyszerű recept! Egy lóverseny esetében általában csak 2-3 ló piacán elég nagy a likviditás ahhoz, hogy egyáltalán foglalkozhassunk a befektetés gondolatával. Tegyük fel, hogy az árfolyamgrafikont szemlélve 3,3-szoros szorzó mellett teszünk egy back fogadást a favoritra, mivel a szorzó csökkenésére számítunk. Mivel számításunk bejön, 3-szoros szorzóval megtesszük a komplementer, lay fogadást, így tulajdonképpen kockázatmentessé tettük fogadásunkat. Jelenleg ha a favorit nyer, akkor nagyot kaszálunk, minden ellenkező esetben pedig nullában jövünk ki az üzletből.

A dolog szépséghibája itt az lenne, hogy a profi tradinget követően ez még mindig szerencsejáték, hiszen csak akkor kaszálunk, ha nyer a favorit. Mivel a traderek nem szerencsejátékosok, meg sem várják a futam kezdetét, hanem rányomnak a "Green up" gombra, mely annyit csinál, hogy a potenciális nyereményünket egyenletesen osztja el a lovakra, azaz bármi is lesz a verseny eredménye, ugyanannyit nyerünk. (Az alábbi ábra hivatott ezt bemutatni, azzal a megjegyzéssel, hogy a Wainwright nevű lóra itt a játékos külön is fogadott, ezért ott 1 dollárral magasabb a várható nyeremény összege.)

Mielőtt túl sokan kedvet kapnának a fogadástőzsde kipróbálásához, néhány dolgot le kell szögeznünk. Először is, az APEH minden bizonnyal úgy gondolja, hogy az így szerzett jövedelem adóköteles, tehát nem árt bevallanunk. (Az hogy a veszteséget mennyire számolhatjuk el, kérdéses...) A Betfair oldalon találkozhatunk azzal az érveléssel, hogy a lóversenyek rövid időtartama és az odds-ok hektikus ingadozása miatt a tőkére vetítve nagyon magas hozam érhető el, hiszen pénzünket 1 órán belül többször is megforgathatjuk. Ki kell persze emelni, hogy a nagy volatilitás magában hordozza annak a veszélyét, hogy ha rossz irányba nyitjuk be pozíciónkat, pár pillanat alatt tekintélyes összeget veszíthetünk. Létezik természetesen a tőzsdéhez hasonlóan itt is stop-loss megbízás, ahhoz azonban hogy mind ezt, mind a technikai indikátorokat jól alkalmazza valaki, nem árt némi előképzettség.