Hiába költöttünk munkahelyteremtésre

Bár a munkahelyteremtési programok több százezer munkahelyet érintettek (359 ezer körül, de ez nem létszámot jelent), a foglalkoztatási rátában nem sikerült felzárkózni, míg 2004-ben 6 százalékpont körüli volt a magyar foglalkoztatási ráta elmaradása az Európai Unió átlagához képest, az elmaradás 2010-re 8 százalékpont körülire tágult.

A gazdaságfejlesztési célok nem tükrözték vissza következetesen a foglalkoztatáspolitikai prioritásokat, így nem valósulhatott meg a foglalkoztatáspolitika egységes irányítása - írja az Állami Számvevőszék értékelésében. Hasonló megállapítást tett egyébként az MTA és a Budapest Intézet nemrég publikált, húsz év foglalkoztatáspolitikáját értékelő kötete is.

Probléma volt, hogy az új munkahelyek igényét számításokkal nem alapozták meg. Az ágazati, strukturális sajátosságokat nem kezelték. A különböző forrásokból származó programokat más-más módon ellenőrizték, hosszú távú értékelések nem készültek, a visszacsatolás hiányos volt.

Rendkívül alacsony aktivitás

Mindez egyrészt azért fontos, mert a gazdaság fejlődéséhez a foglalkoztatás bővítésére van szükség, másrészt az egyik fő uniós vállalás is, hogy 2020-ra a foglalkoztatási ráta 75%-ra emelkedjen, ám ha azt nézzük, hogy ez a ráta most nagyjából 55%, bőven van még mit tenni.

Az ÁSZ szakértői kiemelik, hogy a 15-64 éves korosztály 37,6%-a nem jelent meg a munkaerőpiacon. A fiatalkorúak (15-24 évesek) körében különösen alacsony az aktivitás, 35% körüli, illetve az idősek, 55-64 éves korúak körében is, 2010-ben 32,9% volt.

2010-ben az Európai Uniós 27 tagállama közül Magyarországon volt legalacsonyabb a foglalkoztatási ráta, 55,4%.

A pénzt rászánták

A 2004-2010 közötti összesen 1850 milliárd forintos forrás körülbelül az egészségbiztosítási alap éves összegét teszi ki, tehát igen jelentős összegről van szó. Ebből a központi költségvetésből 621 milliárd, a munkaerőpiaci alapból 216 milliárd, az Új Magyarország Fejlesztési tervből 430 illetve 580 milliárd forint származott.

A támogatásokból a kedvezményezettek 151 ezer új munkahelyet vállaltak, a megőrzött munkahelyek száma 208 ezer fő volt, megváltozott munkaképességű személyek közül 56 ezer főt foglalkoztattak, a közfoglalkoztatásban évente 146 ezer fő vett részt. Más felosztásban: 326 ezer főt, uniós forrásból 156 ezer főt támogattak.

Makroszinten nem jelentkeztek eredmények

Az ÁSZ megállapításai szerint bár a támogatásba bevontak száma önmagában eredmény, nem valósult meg a különböző támogatási programok céljának harmonizációja, illetve a források összehangolása. A támogatási rendszer nehezen átlátható, az ágazati, strukturális sajátosságokat nem kezelték, a fenntarthatóság szempontjai nem érvényesültek. A támogatottaknak nem sikerült a munkaerőpiacon megmaradniuk a programok után. A legkedvezőtlenebb foglalkoztatási helyzetű régiók (Észak-Alföld, Észak-Magyarország) helyzete tovább romlott.

A gazdasági válság a fejlettebb régiókat érintette erősebben, így a válság során ide irányultak a támogatások, hogy a régiók fejlettségét fenntartsák.

Mérni kell

Az ÁSZ javaslatai szerint, ahhoz, hogy a munkahelyteremtési programok hatékonyabbak legyenek, egyrészt

- összhangot kell teremteni a programok céljai és forrásai között,
- mérni kell a hatásokat, mérhető indikátorokat kell meghatározni,
- a forrásfelhasználás ellenőrzési stratégiáját ki kell dolgozni.

A nemzetgazdasági miniszter számára az ÁSZ javaslata, hogy határozza meg a gazdaságfejlesztési stratégiában a foglalkoztatásbővítésének célkitűzéseit, és nevesítse a megvalósításhoz szükséges eszközöket, programokat, indikátorokat.

Az ÁSZ szerint ugyanis a munkahelyteremtési programok hatékonyságát akkor lehet javítani, ha világos, egyértelmű és egyben mérhető célok vannak.