Hogyan működik a gazdaság? - Igazság a számok mögött

Az előző részben megnéztük, hogy a biztosítók milyen módszerekkel kezelik a kockázatot, és hogyan próbálják csökkenteni azt. Most a biztosítás két legfontosabb fogalmával: a nagy számok törvényével és a veszélyközösséggel ismerkedünk meg.

Tizenkilencedik lecke: Igazság a számok mögött

Veszélyközösség, az azonos veszélynek kitett egyedek összessége, amelynek homogénnek és elegendő nagynak kell lenni ahhoz, hogy a kockázatkiegyenlítődés érvényesüljön.

A biztosításban a veszélynek kitett ember nem egyedül, hanem a közösség tagjaként száll szembe a veszéllyel. Feltételei:

- egy csoport csak ugyanazon veszéllyel szemben alkot veszélyközösséget
- homogénnek kell lennie
- potenciális kár mennyiségének nagyjából azonosnak kell lennie
- tagjai számának elegendően nagynak kell lennie- kockázat-kiegyenlítődés miatt.

A nagy számok törvénye alapján, ha végzünk n számú független kísérletet egy p valószínűséggel bekövetkező esemény megfigyelésére, ezekből m-szer bekövetkezik ez az esemény, akkor az m/n úgynevezett relatív gyakoriság annál közelebb lesz a p elméleti valószínűséghez, minél nagyobb az n, tehát minél több kísérletet végeztünk.
Ezt lefordítva a "biztosítás nyelvére" azt jelenti, hogy minél többen vannak a veszélyközösségben, annál kisebb a valószínűsége annak, hogy egyszerre nagyon sok embert ér kár.

Tehát az egyedi kockázat leküzdhető, ha elegendő nagyszámú veszélyközösséget sikerül összetoborozni, megszervezni.

Fontos fogalom még a kárvalószínűség is. Ez megmutatja, hogy az esetek hány százalékában fog várhatóan bekövetkezni az esemény. Ezért a p valószínűséget az m/n relatív gyakoriság várható értékének is nevezhetjük.

A kockázat biztosítható abban, az esetben, ha az esemény, amelynek bekövetkezése estén megvalósul a kockázat, vagyis bekövetkezik a kár, egy véletlenül bekövetkező, független, homogén, tömegesen előforduló esemény.