A nap grafikonja: Draskovics-csomag előtt és után, mi változott?

A pénzügyminiszter a 6.5%-os jövő évi - költségvetési szférára vonatkozó - béremelési elképzelést a múlt héten közölte, egyúttal felhívta a figyelmet, hogy a minisztérium elképzelései szerint a 6.5%-ból csak 5% kerülne kifizetésre a költségvetésből, a hiányzó rész előteremtése az egyes intézményekre hárulna.

Draskovics hozzátette, hogy véleménye szerint nem nevezhető természetesnek az, hogy a magyar munkavállalóknak közel 1/3-a (pontosítva a foglalkoztatottak 20-22%-a) dolgozik az állami szférában, azaz az adófizetők pénzéből kapja fizetését. Ezzel egyet kell értenünk. Azt a "módszert" ugyanakkor már a múlt heti cikkünkben is vitattuk, hogy a kiadások lefaragásán keresztüli létszámcsökkentés az állami szférában önmagában érdemi eredményre vezetne. Most ennek "alátámasztására" álljon itt egy ábra, ami az elmúlt 3 és fél év folyamatait ábrázolja egy kis KSH-s gyűjtőmunka eredményeként.

Már László Csaba pénzügyminisztersége alatt bizonyos kezdeményezések születtek a létszámcsökkentésre, ugyanakkor a tényadatok azt mutatják, hogy ez nem következett be. Bár bizonyos állami szférában dolgozó munkavállalók kénytelenek voltak elhagyni eredeti munkahelyüket, de sok volt az áthelyezés, illetve a régiek helyére legtöbbször újak jöttek (előfordult, hogy a létszáma a "leépítés" után mégemelkedett is).

A februári intézkedések sem gyakoroltak eddig érdemi hatást a létszám illetve a fizetések alakulására. Az igaz, hogy az elmúlt évek számottevő bérnövekedési dinamikája az állami szektorban is lassult, a tartós létszámcsökkenésnek azonban nincsenek jelei.

A fizetések felőli "fiskális szigor" az elmúlt évek tapasztalatai alapján kérdéses, hogy valódi tartós hatást eredményezhet-e.