Személyesen Soros György értekezik a mai Financial Times hasábjain egy egész oldalas nagy exkluzív írásban arról, hogy milyen lépéseket kellene tennie az USA-nak a világgazdasági tendencia megfordítása érdekében. A gondolatok abból a publikációból származnak, amelyet a magyar-amerikai üzletember kiegészítésként írt ahhoz a könyvhöz, amelyet tavaly jelentett meg a jelenlegi válság analógiájáról. Új írásával az előző kötetet bővíti a Lehman Brothers csődje utáni eseményekkel, illetve javaslatokat is tesz a válság megoldására vonatkozóan. Az alábbiakban a Financial Times-ban megjelent írás magyar nyelvű összefoglalását tesszük közzé: "A múltban, amikor a pénzügyi rendszer az összeomlás szélére került, a hatóságok a segítségére siettek. Ezt vártam 2008-ban is, de nem ez történt, hisz szeptember 15-én hétfőn az USA megfelelő előkészítés nélkül hagyta csődbe menni a Lehman Brotherst, melynek katasztrofális következményei lettek és alapvető fordulópontot jelentett a válságban. A vállalati csődök ellen biztosítékot jelentő CDS-ek ára átszakította a plafont és mivel az AIG-nek óriási short pozíciói voltak ezekben az eszközökben, gyakorlatilag azonnal becsődölt. Másnapra az akkori pénzügyminiszter, Hank Paulson kénytelen volt változtatni álláspontján és az óriáscég megmentésére sietett. De volt még ennél is rosszabb, ugyanis a Lehman az egyik legnagyobb árjegyző volt a kereskedelmi váltók és egyéb rövid lejáratú vállalati hitelpapírok piacán (commercial paper), valamint maga is jelentős kötvénykibocsátó volt. A Reserve Primary nevű pénzpiaci alap portfóliójában volt bőven a becsődölt Lehman kötvényeiből és mivel nem volt kihez fordulnia, kénytelen volt bejelentetni, hogy nem tudja egészében visszafizetni a befektetők pénzét. Egész Amerikában eluralkodott a pánik a betéteseken és csütörtökre már valóságos roham alakult ki a pénzpiaci alapok piacán. A pánik a részvénypiacra is átterjedt, a pénzügyi rendszert lélegeztetőgépre kellett kapcsolni. De hogyan hagyhatták bedőlni a Lehmant? Ennek felelőssége teljes egészében az állami pénzügyi vezetőket, a Pénzügyminisztériumot és a Fed-et teheli, a kifogás, hogy nem volt elegendő jogi eszközük a megmentésre egyszerűen csak egy béna kifogás. Vészhelyzetben megtehették volna és meg is kellett volna tenniük a szükséges lépéseket, megtették már máskor is. Egyszerűen hagyták hogy megtörténjen. Ha mélyebbre ásunk, akkor beláthatjuk, hogy maguk a CDS-ek is kulcsszerepet játszottak a Lehman bukásában. Erre a magyarázatom három lábon áll: Az első, amit meg kell értenünk, hogy a long és a short ügyletek aszimmetrikus kockázat-hozam aránnyal rendelkeznek. Ha megveszel egy részvényt, akkor a hozamlehetőség korlátlan, veszíteni viszont maximum annyit tudsz, amennyit befektettél. A short ügylet esetében ez fordított, akár végtelen összeget is veszíthetünk, a nyereségünk viszont korlátos. Amit itt meg kell értenünk, az leginkább az, hogy ha egy long pozíción veszítünk, azzal a kockázatos eszköz felé meglévő kitettségünk csökken. Ha viszont short pozíción veszítünk, akkor egyben a kitettségünk is nő az adott kockázatos eszköz felé. Egyszerűen fogalmazva a tévedésben élő longos lehet türelmes, esetleg kiülheti a pozíciót, de a shortosra ez nem vonatkozik. A második dolog a CDS piac megértése. Ha veszünk egy CDS-t (ami gyakorlatilag egy biztosítás arra az esetre, ha egy kötvénykibocsátó csődbe menne), az gyakorlatilag a kötvények shortolásának egy kényelmes módja. A fent vázolt kockázat-hozam összefüggés azonban pont fordított: ha úgy shortolunk egy kötvényt, hogy egy arra vonatkozó CDS-t veszünk, akkor a kockázatunk limitált (a CDS értéke maximum 0-ra eshet), a nyereségpotenciál viszont végtelen (a CDS értéke az egekig emelkedhet). Ez az aszimmetria serkenti a befektetők kedvét a CDS-eken keresztüli kötvény shortolásra, a befektetők rég nem azért vesznek CDS-t mert, bedőlésre számítanak, hanem egyszerűen az árfolyam-emelkedésükre spekulálnak. Ez sokszor kereskedhetetlen arbitrázslehetőségeket is teremt, az USA és az Egyesült Királyság államkötvényeinek árfolyama most is sokkal magasabb, mint amit a CDS piac implikál. Ez viszont már rácáfol a hatékony piacok elméletére, vagyis arra, hogy az árfolyamokban minden információ tükröződik. Magyarázatom harmadik pillére a reflexivitás , vagyis hogy a pénzügyi eszközök félreárazása visszahat azokra a fundamentumokra, amelyeket a pénzügyi eszközök árazásának tükröznie kellene. Sehol máshol nem ütközik ez ki jobban, mint a pénzügyi társaságok területén, ahol a hit és a bizalom a legfontosabb: ha a shortosok spekulációs támadást indítanak egy bank vagy brókercég ellen, akkor akik látják az adott cég zuhanó részvényeit nem fognak üzletelni a céggel, mert azt gondolják, hogy valami baj van vele. Ha viszont senki nem üzletel vele, akkor a jóslat beteljesíti önmagát és valóban tönkremegy az adott cég. Ez már direkt cáfolata a hatékony piacok elméletének. Ha ezt a három pillért összerakjuk, már látjuk is, hogy a Lehman és az AIG olyan shortosok spekulációs támadásának áldozatává vált, akik egyszerre shortolták a részvényeket és vásárolták a CDS-eket. A CDS árak emelkedése és a részvények árfolyamzuhanása kölcsönösen igazolta és erősítette egymást. A gyilkos kombinációt az adta, hogy kötvényeket a CDS-eken keresztül eleve korlátlan mértékben lehetett shortolni, miközben az "uptick szabály" 2007-es eltörlése után ez már a részvényekre is igaz volt (az uptick szabály képes volt elejét venni a shortosok spekulációs támadásának, hiszen a shortos részvényeit nem "önthette a piacra", hanem a limitáras megbízással kellett "beállnia" a kereskedési könyvbe, azaz akkor tudott, shortolni, ha az árfolyam emelkedőben volt). Ez az, amit a világ egyik legsikeresebb biztosító társasága, az AIG nem tudott megérteni. Az alaptevékenysége az volt, hogy biztosítson és amikor a CDS piacon félreárazott kockázatot látott, akkor rohant, hogy biztosítsa azt. Azt hitte vagyonokat keres majd hosszú távon, ehelyett tönkrement rövid távon. Érvelésem felvet néhány érdekes kérdést, mint például hogy mi lett volna, ha az uptick szabályt nem törlik el, de a fedezetlen, vagy meztelen short ügyleteket (ahol a shortoló úgy ad el részvényt, hogy az nincs is a tulajdonában), valamint a CDS ügyleteket betiltják. A Lehman csődje így valószínűleg elkerülhető lett volna, de mi lett volna a nagy eszközár-buborékkal, ami az egész válságot kiváltotta? Csak találgatni tudunk, de én azt gondolom, hogy sokkal lassabban, sokkal kevesebb katasztrofális mellékhatással eresztett volna le, miközben a mellékhatások időben sokkal inkább elhúzódtak volna, mint annak idején Japánban. Mi a shortolás helyes módja? Ez az ügylet egyértelműen nagyobb likviditást, mélységet, folytonosságot, ellenállóságot ad a piacnak, de nem veszély nélküli. Mivel látjuk, hogy a short-támadások önbeteljesítők lehetnek, ezért azokat kordában kell tartani: az uptick szabályt vissza kellene hozni és csak akkor szabadna engedélyezni a shortot, ha valódi kölcsönkért részvények vannak mögötte. Mi a helyzet a CDS-ekkel?

A piac nagy része szerint szabályozott tőzsdéken kellene kereskedni velük, de én ebben a tekintetben radikálisabb álláspontot mondhatok magaménak. Szerintem mérgező eszközök, amiket csak engedéllyel lehetne használni. Használják őket biztosításra, de ne arra, hogy cégek és országok ellen spekulálnak velük! Ugyanez érvényes a CDO-kra és egyéb szintetikus eszközökre is. A cégek részvénykibocsátását a legszigorúbban szabályozzák a hatóságok, akkor pont a derivatívákat és a strukturált termékeket ne kellene?

A legfrissebb hírek, időrendben ITT!

Kövess minket a Google Hírek-ben is!

Most, hogy a Lehman csőd már megtette hatását, mint annak idején 1930-ban a bankcsődök, barack Obama feladata még nagyobb, mint Franklin D. Roosevelt-é volt. A buborékok kidurranása hitelproblémákat okoz, kényszerű eszközértékesítésekhez, deflációhoz és olyan vagyonpusztuláshoz vezet, ami katasztrofális méreteket ölthet. A jelenlegi kibocsátott hitelmennyiség mellett a defláció maga alá temetheti a bankrendszert és depresszióba taszíthatja a gazdaságot, amit mindenáron el kell kerülni.

Ezt igenis meg lehet tenni - úgy, ha olyan mennyiségű pénzt teremtünk, ami ellensúlyozza a hitelveszteségeket és újratőkésíti a bankrendszert, majd a hitellufit szépen leereszti. Radikális és nem ortodox gazdaságpolitikai lépésekre van szükség, a legjobb eredmény érdekében a három lépést kombinálni kell.

Ha az intézkedések sikeresek és a hitelezés újra beindul, akkor a plusz pénzmennyiséget ugyanolyan gyorsan kell kiszippantani a gazdaságból, ahogyan bepumpáltuk, ugyanis az inflációt nem engedhetjük szabadjára. Nincs olyan megoldás, amellyel egyensúlyhoz egy kicsit is közeli állapottal úszhatjuk meg a depressziót.

Hogy a depressziót elkerüljük, Barack Obamának a már előrehaladott állapotban lévő fiskális élénkítő csomagon túl rendszerszintű és kötelező újratőkésítést kell keresztülvinnie a bankrendszeren, valamint meg kell reformálnia a jelzálogrendszert.

Az energiapolitika szintén kulcskérdés mind a depresszió, mind a defláció elkerülésében. Az amerikai fogyasztó nem lehet többé a világgazdasági növekedés motorja, az alternatív energiaforrások, valamint az energiatakarékos megoldások fejlesztése elengedhetetlen. A konvencionális energiahordozók árát ugyanakkor magasan kell tartani, hogy megérje ezekbe a technológiákba invesztálni: anyagilag büntetni kell a széndioxid kibocsátást és import vámot kell kivetni az olajra, hogy a belföldi árat az USA-ban mondjuk 70 dollár fölött tartsuk.

Bárkinek járhat ingyen 8-11 millió forint, ha nyugdíjba megy: egyszerű igényelni!

A magyarok körében évről-évre nagyobb népszerűségnek örvendenek a nyugdíjmegtakarítási lehetőségek, ezen belül is különösen a nyugdíjbiztosítás. Mivel évtizedekre előre tekintve az állami nyugdíj értékére, de még biztosítottságra sincsen garancia, úgy tűnik ez időskori megélhetésük biztosításának egy tudatos módja. De mennyi pénzhez is juthatunk egy nyugdíjbiztosítással 65 éves korunkban és hogyan védhetjük ki egy ilyen megtakarítással pénzünk elértéktelenedését? Minderre választ kaphatsz ebben a cikkben, illetve a Pénzcentrum nyugdíj megtakarítás kalkulátorában is. (x)

Végül, de nem utolsó sorban a nemzetközi pénzügyi rendszer reformra szorul. Jelenleg a rendszer távol áll az egyenlőségtől, azoknak az országoknak a kezében van, akik a nemzetközi pénzügyi intézményeket irányítják (leginkább az USA-éban), miközben a periféria országokat magukra hagyja. Hogy a rendszer milyen igazságtalan az leginkább azon látszik, hogy az egész krízis az USA-ból indult de végül más országokban okozta a legnagyobb károkat. Segítenünk kell megmenteni a periféria országok pénzügyi rendszereit, kereskedelmi kapcsolatait, pénzügyi segítséget kell nyújtatnunk ezek kormányainak a gazdaságélénkítéshez.

A bankrendszer szabályozását nemzetközi, globális szintre kell emelni, de még a makrogazdasági fiskális élénkítő intézkedéseiket is össze kell hangolniuk az országoknak, hogy a devizaárfolyam-ingadozásokat és egyéb zavarokat elkerüljük.

Ez egy sűrített, vázlatszerű leírása a világgazdasági trend megfordításához szükséges lépéseknek. Arra hivatott, hogy megmutassa, milyen bonyolult is ez."