A hitelt is hitelre vesszük

Az MNB adatai szerint a szokásos utolsó negyedévi hitelboom elmaradt 2006 végén, a megszorítások okozta riadalom nem volt túl nagy, és az idén az első negyedévben ismét rákapcsolt a lakosság, és bepótolta, amit elmulasztott. A negyedik negyedévben "csak" 300 milliárd forintnyi kölcsönt vettek fel az emberek, míg előtte 350 milliárdot, pedig az elmúlt években mindig a karácsony előtti időszakban fogytak a legjobban a hitelek. Igaz, az első negyedévben már 256 milliárd forintnyi kölcsönt adtak el a pénzintézetek - ötven százalékkal többet, mint tavaly, annyit, mint soha még ezelőtt - írja a Népszabadság.

A jegybank adatai szerint a lakosság által felvett új hitelek GDP-hez viszonyított aránya (figyelembe véve a szezonális tényezőket is) folyamatosan emelkedett 2006-ban, és 2007 első negyedévében meghaladta a 6,5 százalékot. Ez az érték eléri, illetve kismértékben meghaladja a 2003. évi maximumot, amikor a támogatott lakáshitelek iránti kereslet elérte a csúcsát. (Ráadásul a mutatót javítja, hogy időközben erősödött a forint, így csökkent a devizahitelek hazai valutában kimutatott állománya is.) A vita arról folyik, vajon mennyire adósodhat el a magyar lakosság, lesz-e baj a gyors hitelnövekedésből, vagy csupán a fejlődés egy normális fázisának vagyunk tanúi.

Ha azt nézzük, hogy a magyar háztartások által felhalmozott adósság a magyar nemzeti összterméknek csupán 26 százalékát teszi ki, míg a nyugat-európai országok hasonló mutatója 60 százalék felett van, úgy tűnhet, hogy a magyar hitelpiacnak még bőven van lehetősége növekedni. Az adósság és a jövedelem összevetése azonban eltekint attól, hogy nem annyira az adósság teljes összege, hanem a havi kamat és tőketörlesztés terheinek az adós jövedelméhez viszonyított aránya, ennek várható alakulása és lehetséges ingadozása határozza meg a fenntartható adósság mértékét.

Ha a magyar háztartások adósságát azok szabadon elkölthető jövedelméhez hasonlítjuk, akkor úgy tűnik, máris felzárkóztunk Európához, mivel ez az arány a magasabb hitelkamatok és az adósság rövidebb futamideje miatt már megközelíti az ottani 9-10 százalékot. Ez viszont a túl gyors eladósodás mellett érvelőket látszik igazolni. A várható folyamatok előrejelzéséhez azonban nem árt megnézni, hogy mi történt az unióhoz régebben csatlakozott Portugáliában és Spanyolországban, ahol 1995-ben megközelítőleg annyi volt a háztartások GDP-arányos adóssága és az adósság jövedelemarányos törlesztőrészlete, mint most Magyarországon. Ezekben az országokban 1999 és 2004 között a lakosság eladósodottsága a GDP 40 százalékáról 80 százalékára nőtt úgy, hogy a a havi törlesztőrészletek mértéke alig emelkedett a szabadon felhasználható jövedelemhez viszonyítva. Ehhez persze az is kellett, hogy az ingatlanfedezet mellett nyújtott, ezért alacsonyabb kamatú és hosszabb futamidejű hitelek aránya növekedjen. Ez a folyamat hazánkban már megindult, a jelzáloggal fedezett hitelek aránya 4 év alatt 63-ról 73 százalékra növekedett, az újonnan felvett hitelek 80-90 százaléka jelzálogalapú. Ezzel együtt növekedett a lakossági kölcsönök átlagos futamideje - 10 évről 12 évre. Ezért, bár a hitelállomány sokkal nagyobb, a törlesztés havi terhei kevésbé nőttek. (Ráadásul a magyar lakossági tulajdonban lévő ingatlanok 20 százalékát terheli jelzálog, míg Nyugat-Európában ez az arány eléri a 40-50 százalékot.)